A Város Mindenkié csoport felelőtlen és embertelen döntésnek tartja, hogy a Kőbányai Önkormányzat egy héttel a téli kilakoltatási moratórium kezdete előtt utcára tett egy háromgyermekes családot. Szolidaritásunkat fejezzük ki a családot reggel védő rokonokkal és aktivistákkal. Felszólítjuk az önkormányzatot, hogy a további hasonló kilakoltatások helyett érdemi megoldásokat keressen a lakhatási válságra, és a most kilakoltatott család számára is biztosítson érdemi lakhatási lehetőséget.
November 24-én délelőtt 15 ember – a kilakoltatás alatt álló nő ismerősei és szimpatizánsai, köztük hajléktalan aktivisták – erőszakmentes élőlánccal próbálták megakadályozni a három gyermeket nevelő nő kilakoltatását egy kőbányai önkormányzati bérlakásból. A végrehajtó a kitűzött 10 órai időpontban jelent meg a lakásnál, majd, a család támogatóit látva rendőri erősítést hívott. A helyszínen nagy számban megjelenő készenléti rendőrség dél körül eltávolította az elhelyezés nélküli kilakoltatás ellen tiltakozó embereket, majd szabálysértési eljárást indított ellenük. Ezután kilakoltatták a családot, bútoraikat, személyes tárgyaikat azonnal elszállították.
Az anyával az önkormányzat 2007-ben bontott szerződést egy egyszeri, kisebb összegű lakbérelmaradás miatt. A lakásért viszont a szerződésbontás után is fizetni kellett: ún. lakáshasználati díjat, ami a rendes bérleti díj többszöröse is lehet, és a nehéz helyzetben lévő családra megfizethetetlen terhet ró. Az önkormányzat hét éven keresztül ilyen megemelt díjat szedett a lakásért, miközben nem adott lehetőséget az adósság vagy a szerződéses helyzet rendezésére, ezzel folyamatosan kiszolgáltatott helyzetben tartva a családot.
A család rezsi-, illetve lakbérhátraléka a magyarországi viszonyokhoz képest egyáltalán nem nagy: a lakbérelmaradásuk a novemberi hónappal együtt kb. 100.000 forint (és ez is csak a kilakoltató határozat kézhezvétele után keletkezett, addig a lakbérfizetéssel nem voltak elmaradva), közműtartozásuk pedig legfeljebb 400.000 forint. Ez az összeg még könnyedén kezelhető volna, akár a Hálózat Alapítványon, akár az önkormányzat adósságkezelő szolgáltatásán keresztül, csakhogy a szerződésbontás miatt a család nem jogosult ezekre a támogatásokra. Mindebből számunkra egyértelműnek látszik, hogy az önkormányzat célja végső soron nem az, hogy rászoruló lakói számára megoldásokat keressen, hanem hogy a „nemkívánatos” lakóktól megszabaduljon – és ehhez igazítják a jogi környezetet is.
A Kőbányai Önkormányzat egyébként az utóbbi időben több fronton is mozgásba lendült a szegényebb bérlői kilakoltatása, valamint rossz állapotú szociális bérlakás állományának további csökkentése érdekében. A legutóbbi ilyen eset a Noszlopy utcai munkáskolónia kiürítése és tervbe vett bontása volt, de az AVM közérdekű adatigénylésére küldött válaszukból az is kiderül, hogy a közeljövőben a Hős utcai, önkormányzati tulajdonú és már részben kiürített; lakóik szegénysége miatt az önkormányzatnál szitokszóként emlegetett épületek is le lesznek bontva.
Pedig az önkormányzatnak lenne lehetősége megoldást keresni: a kerületben több mint 300 önkormányzati bérlakás üresen áll, és Kőbányán az AVM-mel együttműködésben már két üteme is megvalósult egy „Elsőként lakhatást” programnak. Ez azonban láthatóan a kivétel volt, nem pedig a szabály.
Melinda esetében az AVM jogászai által elért hosszabbítással együtt az önkormányzat embertelen módon kifejezetten olyan kilakoltatási dátumot kért a végrehajtótól, mellyel még a téli moratórium kezdete előtt megszabadul a családtól.
A három gyermek közül kettő súlyos pszichiátriai beteg egy korábbi családi tragédia miatt, folyamatos kezelés alatt állnak. Az anya, akit most kilakoltattak, a folyamatos felügyeletre szoruló gyerekeket egyedül neveli, ezért nem tud elmenni dolgozni, és nem tud piaci alapú albérletet megfizetni.
Magyarországon törvény tiltja, hogy pusztán anyagi okok miatt (például hogy a szülő nem tudja fizetni a lakhatásukat) emeljenek ki gyermekeket a családjukból. Az elhelyezés nélküli kilakoltatás során mégis nagyon gyakran ez történik. Ráadásul az intézményi gondozásba vétel sokkal többe kerül az államnak, mint a család szociális támogatása. Pszichiátriai kezelésre szoruló gyerekek esetében pedig a lelki sérülés még nagyobb lehet; a személyes odafigyelés és gondoskodó közeg elvesztése különösen súlyos következményekkel járhat.
Ezen kívül a lakás, ahol eddig éltek, most üresen fog állni, ugyanis az épület bontásra vár. A kilakoltatási tilalom kezdete előtt egy héttel tehát a Kőbányai Önkormányzat azért tett utcára egy olyan családot, amelynek semmilyen más lakhatási lehetősége nincsen, hogy aztán a lakás, amiben éltek, több hónapig, vagy akár évekig üresen álljon. A szegény emberek elüldözésének szándékán túl ebben semmilyen racionalitást nem látunk, ezért továbbra is követeljük, hogy az önkormányzat biztosítson megfelelő alternatív lakhatási lehetőséget a család számára, és adjon lehetőséget nekik arra, hogy rendezzék a bérleti jogviszonyukat és az adósságukat, és ismét szociális bérlők lehessenek Kőbányán.
Idén az Átlátszónet Alapítvánnyal közösen, az Erste Stiftung támogatásával kerül kiosztásra „A szegénységről méltósággal” sajtódíj, melyet három éve indított útjára...
A Hintalovon Alapítvány idén második alkalommal készített éves összefoglalót a gyermekek jogainak érvényesüléséről hazánkban. Bár vannak pozitív változások, az...
Áprilisban folytatódott a sikkasztással, magánokirat-hamisítással és jelentős kárt okozó hűtlen kezeléssel vádolt hivatásos gondnok pere, melyet pótmagánvádas eljárásban csaknem...