Az első részben bemutattuk, hogyan forgatta ki vagyonából a hivatásos gondnok a rá bízott gondnokoltat. Az ügyben váratlan fordulatot hozott Szántó Gábor unokatestvérének felbukkanása – Szántó Péter fellépése nyomán vizsgálat indult, és a gondnok részben visszafizette a Gábortól eltulajdonított pénzt. A feljelentések nyomán megindult nyomozás lassan haladt, végül a rendőrség megszüntette a nyomozást – most már a pótmagánvád sikerén múlik, lehet-e ma büntetlenül fosztogatni a gondnokoltak vagyonát.

Következmények nélkül – így fosztja ki egy profi gondnok a rá bízott gondnokoltat I.

Nem egyszer hallani történeteket kisemmizett, vagyonukból kiforgatott gondnokoltakról: ha a hozzátartozók vagy éppen a hivatásos gondnok összejátszik az őt ellenőrizni rendelt hivatalnokokkal, a jogi értelemben cselekvőképtelen gondnokoltnak semmi esélye. De van, amikor nem várt fordulat következik be, például felbukkan egy rég nem látott unokatestvér. Tovább az előző részre.

A gondoksággal kapcsolatos kérdéseket rendező jogszabályok szerint az illetékes gyámhivatal felügyeli a kirendelt gondnok tevékenységét – ha szabálytalanságokat vél felfedezni a gondnok éves számadásaiban, kötelessége hatósági vizsgálatot indítani. A Szántó Gábor új lakcíme szerint illetékes belbudai kerületi gyámhivatal ezt meg is tette. A vizsgálatot lezáró, 2011. november 23-án kelt végzés több súlyos megállapítást is tartalmaz a gondnok vagyonkezelésére vonatkozóan:

„ [A gondnok] 2010 március-december között a gondnokolt dán szociális segélyét nem szerepeltette az elszámolásban..” ; „(…) nem tüntette fel a gondnokolt számlájára érkező rendszeres szociális segélyt 2008. március és 2009. február között”

A gyámhivatal nem fogadta el a Gábor pénzéből 2008 augusztusában, dániai ügyintézés címén kifizetett ötszázezer forintos tételt sem, mert az utazási szerződésből nem derült ki annak tartalma, és H. nem tudta érdemben bizonyítani az ügyintézést sem. A gyámhivatal vizsgálata azt is megállapította, hogy H.

„a gondnokolt számlájáról rendszeresen nagyobb összegeket vett fel, melyeket az éves számadásaiban nem tüntetett fel”

Eltűnő jövedelmek nyomában

H. vagyonkezelésével kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy 2005-ös kirendelésekor Szántó Gábornak sem ingó, sem ingatlan vagyona nem volt. Amikor 2007 márciusában H. kezelésbe vette Gábor vagyonát, éves bevétele csupán 335 ezer forint volt. Gábor ez év szeptemberében örökölte a belbudai lakást édesapjától, és ugyancsak ebben az évben került be az IMEI-be.

Ráadásul 2008-ban a dán szociális segélyt visszamenőleg több hónapra utalhatták, mert Gábor bevétele több mint 6 millió forint volt. Vagyis H.-nak valóban sikerülhetett elintéznie a dán hatóságoknál a segély folyósítását , de az összeget az elszámolásban nem szerepeltette.

A gyámhivatal vizsgálati jelentésében szerepel, hogy a 2010 márciusa és decembere közötti időszakra H. ugyancsak nem tüntetette fel a dán szociális segélyt: emlékezetes, a gondnok éppen ebben az időben intézte az ingatlanok adásvételét, és kötött életjáradéki szerződést, ennek szükségességét pedig  azzal indokolta, hogy a gondnokolt nem rendelkezik más jövedelemmel.

A gyámhivatal 2012. november 20-án feljelentést tett az illetékes kerületi rendőrkapitányságon. Ebben szerepel az is, hogy a hivatal az életjáradéki szerződés megkötését azért hagyta jóvá, mert H. a Dániából érkező szociális ellátást eltitkolta, a gondnokolt egyetlen bevételi forrásaként az életjáradékból származó összeget jelölte meg. A hivatal szerint felmerül a gyanú, hogy a gondnok nem a gondokolt érdekében járt el, amikor hasznosította ingatlanvagyonát.

A gyámhivatal a feljelentést megelőzően H.-t tanúként hallgatta meg, aki nem tudott magyarázatot adni a számadásban lévő eltérésekre, a be nem nyújtott okiratokra és a fel nem tüntetett összegekre sem, ezért

„felmerül a gyanú magánokirat-hamisítás, csalás, sikkasztás, esetlegesen hűtlen kezelés bűncselekmények elkövetésében„

A feljelentés mindezzel együtt számos kérdést felvet a gyámhivatal működésével kapcsolatban: miért hagyta jóvá az életjáradéki szerződés megkötését a hivatal akkor, amikor egy korábbi határozat alapján csak bérbeadásra lett volna lehetőség, ráadásul csak az IMEI-ben tartózkodás idejére? Miért nem tűnt fel az ügyintézőnek az, hogy a szerződésben nincs biztosítva a haszonélvezeti jog?

Továbbá: miképp lehetséges, hogy a gondnok vagyonkezelésével kapcsolatban már a 2011. évi számadás benyújtásakor nem tűnt fel, hogy szabálytalanságok tömegét rejti az elszámolás? Miért várt a hivatal a teljes körű vizsgálat megindításával júliusig?

Túl bonyolult?

A válasznak Szántó Péter, Gábor 2012. július 1-jén kinevezett gondnoka kitartóan próbált utánajárni. Szántó már áprilisában kérelmezte H. leváltását, mert úgy látta, a hivatásos gondnok tevékenysége nem segítette elő unokatestvére életkörülményeinek javítását: Gábort a hivatásos gondnok, az IMEI-ből való elbocsátása után a lehető leggyorsabban a Szentgotthárdi Pszichiátriai Otthonba szállíttatta, pedig Szántó egy budapesti magánintézmény befogadó nyilatkozatát is megszerezte.

Szántó Péter kinevezésével egyidejűleg H.-t a hivatal felmentette gondnoki tisztségéből, és végszámadás benyújtására kötelezte. A gyámhivatal csak ekkor, a 2005-2012 közti időszakra vonatkozó elszámolásnál észlelte, hogy a gondnokolt számláin 4,2 millió forint hiány mutatkozik. A hivatal a vizsgálat után megtette a feljelentést, melyben kérte könyvvizsgáló kirendelését a tényleges kár megállapítása céljából.

A gyámhivatal arra hivatkozik, hogy a gondnok éveken át megtévesztette, „a gondnokolt vagyonát feltételezhetően sajátjaként kezelte”. A gondnok, a végszámadás benyújtása előtt – érthetetlen okból -, a gondokolt számlájára 2 millió forintot befizetett, de „még így is több millió forinttal nem tud elszámolni”.

Szántó a hivatásos gondnoknak a gondnokolt ingatlanvagyonával kapcsolatos tevékenysége miatt benyújtott feljelentéséhez szakértői értékbecslést is csatolt. Ebből kiderül, hogy a Gábor eladott lakására vonatkozó, H-által megrendelt értékbecslésben megállapított 5 millió forintos ár teljesen megalapozatlan. A szakértői vélemény a korábbi értékbecsléssel kapcsolatban megállapítja, hogy az

„sem alakilag, sem tartalmilag nem felel meg a minimálisan elvárható szakmai elvárásoknak (…) nem tartalmaz piaci összehasonlító adatokat, korrekciókat (…) a forgalmi érték kialakítása így önkényes és ellenőrizhetetlen„

A többmilliós felújításra való hivatkozás sem állja meg a helyét, ugyanis a felújítás becsült költségeit a szakértő „nagyságrendjében túlzottnak” tartja. A Szántó által felkért ingatlanszakértő szerint a lakás eladáskori értéke 7.6 millió forint volt – szemben a gondnok által megrendelt értékbecslés 5 milliójával.

A nyomozás során a rendőrség is kirendelt ingatlanszakértőt az ingatlan „elkövetéskori” értékének megállapítása céljából. Ez a szakértő még ennél is magasabbra, 8,6 millióra becsülte az ingatlan eladáskori forgalmi értékét. Az eredeti értékbecslésről megállapítja, hogy olyan kifejezéseket alkalmaz – pl. lakhatásra nem alkalmas, életveszélyes, balesetveszélyes – amelyek használata nem indokolt, és fogalomkeveredést okoz.

Éppen ezért érthetetlen, hogy a rendőrség miért nem vette figyelembe a saját maga által kirendelt szakértő 8,6 milliós becslését, és miért hivatkozik a nyomozást megszüntető 2015.április 3-i határozatában arra, hogy Gábor lakásának eladási ára teljességgel indokolható, mivel „az eladás időpontjában gyengén karbantartott, műszakilag avult állapotú volt”.

A határozat abszurd módon megismétli a gondnok által 2010-ben felkért szakértő véleményét, miszerint az ingatlan becsült értéke 4.9 millió forint. Nincs magyarázat arra, hogy a nyomozóhatóság miért az ügyben gyanúba keveredett gondnok szakértőjének álláspontjára támaszkodik, szemben a saját szakértőjének véleményével.

 

 

Nem is történt semmi?

A nyomozás két és fél éves (!) időszaka alatt Szántó Péter ügyvédjén keresztül rendszeresen érdeklődött az eljárás állásáról – ebből a levelezésből további érdekes dolgok derülnek ki a nyomozóhatóság működéséről. 2014 áprilisában például az I. kerületi rendőrkapitányság vizsgálati osztályának alosztályvezetője azzal indokolja a nyomozás elhúzódását, hogy ahhoz „a rengeteg előadóváltás vezetett„, valamint több hatóságtól is iratokat kellett bekérni, ami időigényes.

Megállapítja, hogy vizsgálni kell további személyek büntetőjogi felelősségét is, és – a nyomozás megindítása után másfél évvel – szükségesnek látszik a gyámhivatalok munkatársainak kihallgatása,

Azt nem tudjuk, hogy az említett gyámhivatali ügyintézők kihallgatása megtörtént-e, mindenesetre a fenti válasz után Szántó Péter már csak a nyomozás megszüntetéséről szóló határozatot kapta kézhez. Ebben a nyomozóhatóság kifejti, hogy az ingatlanok adásvétele során nem állapítható meg hűtlen kezelés, mivel Gábor apjától örökölt lakása lepusztult állapotban volt, felújításra szorult volna, ezért indokolt volt annak eladása.

A gondnok által megvásárolt lakás vonatkozásában a kirendelt ingatlanszakértő az adásvételi és az életjáradéki szerződésben meghatározott összegekhez közelítő értékeket állapított meg. A rendőrség csupán a felett az apróság felett siklott el, hogy a gondnok a lakást nem bérbe adta, hanem az életjáradéki szerződéssel a lakás tulajdonjogát is átruházta. A végzés szerint az ingatlan adásvétele „a gondnokolt érdekét szolgálta”.

A vagyonkezelés szempontjából a nyomozóhatóság teljesen kielégítőnek találta H. azon magyarázatát, hogy a pénzzel nem sajátjaként bánt, mindössze otthon egy zárható széfben tartotta több más gondnokoltja pénzével együtt. (Ez a gyakorlat egyébként önmagában is szabálytalan, mivel a gondnokolt vagyonával a gyámhivatal rendelkezik, azt gyámi fenntartású bankszámlán kell tartani, onnan a gondnok nagyobb összegeket csak a gyámhivatal engedélyével vehet fel.)

A rendőrség szerint mivel H. visszafizette az összegeket, Gábor számláin hiány nem keletkezett, ezért „az elkövetési magatartások egyike sem állapítható meg”.

A nyomozás megszüntetését követően, 2015. április 3-án Szántó Péter az ügyészségen panaszt tett, melyben a nyomozás folytatását és a vádemelés szükségességét hangsúlyozza. Az ötoldalas beadvány szerint

„H. tevékenységét nem Szántó Gábor gondnokolt érdekében fejtette ki, hanem az kizárólag a gondokolt vagyonának megszerzésére és saját céljaira való felhasználásra irányult”

Az ügyészség május 18-án végleg elutasította a panaszt, mondván, „a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése, és a nyomozás folytatásától sem várható eredmény.”

Szántóék számára ezek után csak a pótmagánvádas eljárás megindítása maradt, ezt Péter júniusban meg is tette: H.-t sikkasztással, magánokirat-hamisítással és hűtlen kezeléssel vádolja.

Ha a pótmagánvád eredménytelen lesz, H., minden következmény nélkül ússza meg az ügyet  – ez pedig már csak azért sem mindegy, mert a mai napig hivatásos gondnokként (is) dolgozik, sőt, honlapján mintegy ajánlja gondnoki szolgáltatásait. Információink szerint az érintett gyámhivatali dolgozók ellen sem indult semmilyen eljárás.

A lakás, mivel az ügyészség szerint törvényes az életjáradéki szerződés, nem került vissza Gábor nevére. H. összesen 6 millió forintot fizetett vissza Gábor számlájára – csakhogy nem tudni, pontosan mekkora összeget vett fel onnan, mivel ezt a rendőrségnek a gyámhivatal kérése ellenére sem sikerült pontosan megállapítania.

Vitrai Barbara

Van egy remek karácsonyi ajándékötletünk: ajándékozz névre szóló Átlátszó Támogató Kártyát!

Havonta csak egy ezres: már csak 872 új előfizetőre van szükségünk ahhoz, hogy az alapműködésünk közösségi finanszírozásúvá váljon.

Az Átlátszó Támogató Kártyát itt lehet megrendelni.