Számos alkalommal írtunk már arról, hogy választott képviselőink, polgármesterek és más közszereplők hogyan használnak óvodás- vagy iskoláskorú gyerekeket politikai haszonszerzés céljából. A megalázó és jogsértő gyakorlat elterjedt voltára tekintettel az Eötvös Károly Intézet (EKINT) tavaly áprilisban átfogó programot indított, hogy a közvélemény és a gyerekekkel hivatásszerűen foglalkozók számára nyilvánvalóvá váljon, egy demokráciában mi az, ami az oktatás és a politika viszonyában még elfogadható, és mi nem.

 

 

Az EKINT 179 pedagógus és diák részvételével végzett, országosan nem reprezentatív felmérése azt volt hivatott feltárni, mennyire elterjedt a politikai szféra és az iskolai ünnepségek összefonódása ma Magyarországon. Korábban az intézethez pedagógusoktól érkezett jelzések alapján a kutatók feltételezték, hogy főként kisebb települések önkormányzatai elvárják az iskoláktól az önkormányzat ünnepi műsorának szervezését, vagy az azon való részvételt.

A vizsgálat főbb megállapításai:

• a válaszadók 67%-a számolt be arról, hogy előfordult már, hogy az önkormányzat nemzeti, állami vagy egyéb ünnepekről megemlékező rendezvényén részt vettek iskolája tanárai, dolgozói, diákjai
• 54%-ának iskolájában vett már részt politikus az iskolai ünnepségen
• az ötvenezer főnél kisebb településeken 89% az aránya azoknak, akik szerint az önkormányzat ünnepségén az iskola is részt vett valamilyen formában, és az iskolai ünnepségek 62%-án vett már részt politikus

Miért baj az, ha a település polgármestere, országgyűlési képviselője, vagy éppen a NAV elnöke együtt ünnepel az iskolásokkal március 15-én? Miért nem örülünk szülőként (nagyszülőként, nagynéniként, unokatestvérként) annak, ha gyerekeink az önkormányzat által szervezett kormányablak, térfigyelő kamerarendszer, vagy szennyvíztisztító átadási ceremóniákon szerepelhetnek, a róluk készült fotókat pedig közzéteszik a közösségi oldalakon?

Esetleges felháborodásunknak – amely leginkább abból fakad, hogy a politikusok a legkiszolgáltatottabbakat használják fel céljaik elérésére – nemcsak érzelmi, de jogi alapja is van. A köznevelési törvény 24. § (3) bekezdése ugyanis tiltja a párttal vagy párthoz kötődő szervezettel kapcsolatba hozható politikai célú tevékenységet, amíg az oktatási intézmény ellátja a gyerekek felügyeletét.

Az EKINT elemzésében hangsúlyozza, hogy a köznevelési törvény pártpolitizálást tiltó rendelkezése mindenkire vonatkozik: intézményvezetőkre, óvónőkre, pedagógusokra, csakúgy, mint az önkormányzati képviselőkre, polgármesterekre.

Nem is olyan régen, néhány évtizede, még az iskolai nevelés része volt, hogy a gyerekek egyenruhában, különböző alakzatokban ünnepeltek, tisztelegtek az iskolai rendezvényeken, az ezekre ellátogató politikusnak pedig műsorral készültek. Az iskolán kívüli programoknak az úttörőmozgalom adott keretet, melynek kiemelt célja volt, hogy a gyerekeket játékos formában, csapatépítő tréningeken nevelje „a párt iránti szeretetre és hűségre, a proletár nemzetköziségre”. Egészen 25 évvel ezelőttig a gyerekek hétköznapjainak része volt a politika, pontosan szabályozva az iskolai és szabadidős tevékenységek körét és a közös ünneplés kereteit (ld. kötelező május 1-jei felvonulások).

 

 

Úgy látszik ma a magyar társadalom jelentős része kollektív amnéziában szenved, iskolaigazgatók, óvodavezetők, szülők ezrei tekintik teljesen természetesnek azt, hogy a pártpolitika – helyi képviselők és országos politikai vezetőkön keresztül – besétál, beletapos, belerondít a gyerekek életébe, sőt, kifejezetten büszkék arra, hogy patronáltjaik milyen szépen szerepelnek a politikai eseményeken.

A fenti képet ebből a szempontból némiképp árnyalja, hogy az EKINT felmérése szerint a gyerekek szerepeltetése önkormányzati/állami ünnepségeken korántsem önkéntes jellegű. A kérdőívet kitöltők 43 százaléka szerint a gyerekek és a szülők számára az iskola egyáltalán nem biztosított lehetőséget arra, hogy dönthessenek, részt vesznek-e az önkormányzattal közös ünnepségen. Ahol volt döntési lehetőség, ott is csupán az esetek 11 százalékában kért az intézmény írásbeli hozzájárulást – a többi esetben csak megüzenték a szülőknek, hogy lesz ilyen esemény. A válaszadók 22,5 százaléka szerint ugyan formálisan volt lehetőség a döntésre, de a részvétel valójában nem volt önkéntes. Az önkéntesség hiányát azzal indokolták, hogy a részvétel az igazgató szóbeli vagy írásbeli instrukcióján alapult (56%), illetve hogy osztályfőnöki órán hirdették meg a részvételt (33%).

 

 

A fenti eredmények különösen aggasztóak annak fényében, hogy a köznevelési törvény értelmében – az EKINT magyarázata szerint – „a pártpolitika tilalma nem feltételes, a közoktatási intézmények a szülők hozzájárulásával sem vonhatják be a gyerekeket pártpolitikai tevékenységbe.” Amikor a szülő döntésével – szükségszerűen – kifejezésre juttatja politikai nézeteit, illetve magatartásából ilyen következtetés vonható le, alappal tarthat attól, hogy gyermekét hátrány érheti. Ezt az állítást igazolja, hogy a válaszadók 55 százaléka szerint a diákok és szüleik azért vettek részt az önkormányzattal közös ünnepségen, mert vagy nem akartak kilógni a sorból (33,6%), vagy retorziótól tartottak (21,8%). Azért ehhez hozzá kell még tenni azt a 22 százaléknyi „egyéb” választ is, mely szerint (1) az iskola és az önkormányzat közös ünneplése hagyomány a településen, vagy (2) a gyerekek és a szülők egyaránt örülnek a diákok fellépési lehetőségnek.

 

 

A szereplési lehetőség biztosítása önmagában nem vezet jogsérelemhez, de az igen, ha politikusok, hivatalok az óvodás és iskolás gyerekek szereplését kérik/elvárják a különböző állami és önkormányzati ünnepségeken, egyéb eseményeken. A gyerekek és a tanárok nem kötelezhetők arra, hogy műsorral készüljenek az ilyen ünnepeken – áll az Intézet tanulmányában.

A politikusok önmérsékletére lenne szükség ilyen helyzetekben: sem direkt, sem indirekt módon nem késztethetik az iskolákat, a gyerekeket az ünnepségeken való fellépésre vagy akár cak részvételre. A politikusoknak azt is biztosítaniuk kell, hogy a fellépés alkalmával a gyerekeknek nem kell pártpolitikai beszédeket hallgatniuk, és nem használják fel őket politikai népszerűségük növelésére, például fotóik közlésével.

 

 

Az a gyakorlat, hogy a közoktatási intézmények politikus vendéget hívnak meg ünnepségeikre, azt a veszélyt rejti magában, hogy az ünneplő gyerekek és szülők könnyen kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy kénytelenek végighallgatni egy olyan politikus beszédét, akinek a mondanivalóját más helyzetben nem hallgatnák meg. A kérdőívet kitöltők 56 %-a szerint az iskolai ünnepségen való részvétellel a politikus saját népszerűségét növelte.

A politikus gyerekeket is érintő iskolai látogatásának egyetlen elfogadható célja az lehet, hogy a demokráciára nevelésben segítse az iskolákat a demokratikus intézmények működésének bemutatásával.

Az Eötvös Károly Intézet (EKINT) már többször felemelte a szavát a jelenség ellen, idén januárban pedig nyilatkozatban szólította fel a politikusokat, hogy hagyják békén a gyerekeket. Még tavaly novemberben ajánlást fogalmaztak meg politikusok számára, melyet el is küldtek az országgyűlési képviselőknek, arra kérve őket, hogy írják alá azt a nyilatkozatot, amelyben kötelezettséget vállalnak arra, hogy gyerekeket nem használnak politikai célokra. A nyilatkozatot eddig mindössze 15 politikus írta alá, kormánypárti egy sincs közöttük. (Az Eötvös Károly Intézet felmérésének eredményeiről bővebben itt olvashat. Az intézet tavaly nyáron publikált tanulmányának pedig itt nézhet utána.)

 

 

Vitrai Barbara

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal!

Adj 1%-ot az Átlátszónak, hogy megtudd, mire megy el az adód 99%-a!

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.