Minden évben egy-egy inspiráló személyiségeket választ fővédnöknek a SozialMarie Ausztriában, Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon. Idén a Kreater Ügynökség alapítója és az Innovatív Generáció, az iGen program vezetője, Ágoston László vállalta, hogy a SozialMarie-n díjazott projektek közül egyet egy éven át aktívan támogat. Az alapítvány abban a reményben választotta a szakembert aktív fővédnöknek, hogy hidat épít az üzleti és a civil szféra között, a társadalmi innovációs projekteket pedig képzéssel, mentorálással, együttműködések keresésével fogja támogatni. Ágoston korábban márkastratégiai kutatóként dolgozott a Y&R Reklámügynökségében, manapság a DDB Budapest digitális és üzleti transzformációs igazgatója. Ágoston Lászlót az éveken át futó innovátorképző programról, sikeres és befuccsolt projektekről, a SozialMarie-ban rejlő lehetőségekről, valamint arról kérdeztük, hogyan fér meg egymással a társadalmi innováció és a nagyvállalati tanácsadás.

[sharedcontent slug=”cikk-kozepi-hirdetes”]

Átlátszó: Miért vállaltad el a SozialMarie fővédnökségét?

Ágoston László: Egyrészt mert annak idején szerettünk volna minél több projektet a SozialMarie-ra elküldeni, másrészt örülök neki, hogy Közép-Kelet-Európában egy számomra hiteles szervezet támogatja a társadalmi innovációt.

Á: Az Innovatív Generáció (!Gen) több tucat újszerű társadalmi kezdeményezésnek segített elindulni vagy gyorsan és olcsón elbukni, többen közülük SozialMarie-díjra is pályáztak. Mesélj erről az innovátorképző programról, hogyan segítette a startupokat?

ÁL: 2010-ben indítottuk a Kreater Társadalmi Innovációs Ügynökséget, azzal a céllal, hogy a társadalmi innováció által összekössük a civileket és az üzleti szférát. Úgy gondoltuk, hogy ez majd magától működni fog, de nem így történt. Nehéz volt használható projekteket találni, a cégek pedig nem látták, hogy miért volna hasznos számukra ilyen projekteket támogatni. Ezután Kepecs Ivánnal és Rét Zsófival kitaláltuk, hogy hagyjuk a rossz beidegződésekkel, „mindsettel” rendelkező harmincasokat, és nyissunk a fiatalabb generáció felé. 2013-ban elindítottuk az iGen programot, ami egy három hónapos elméleti és gyakorlati képzés és mentorprogram volt: hetente egyszer találkoztunk a résztvevőkkel, meghívtunk egy-egy szakembert akik a saját területükről beszéltek, igyekeztünk olyan lyukakat betömni, amelyek gátolják a startupokat a megvalósulásban.

Á: Miben volt más ez a program, mint a többi startup-inkubátor?

ÁL: Azt gondoltuk, ahhoz, hogy egy startup sikeres legyen,„mindset change” kell, vagyis megváltoztassunk egy sor olyan gondolkodásmódot, amibe belenőttünk, ami a szülők elvárásait tükrözi. Például hagyományosan az az elvárás, hogy azzal lépj ki a napra, ami már teljesen ki van dolgozva és tutira jó – de ez ma már nem vezet eredményre. Nem arra van szükség, hogy az íróasztal mögött megcsinálj valamit tökéletesen, hanem arra, hogy átgondold, hogy mi ennek a fő funkciója, és egy vázlatos tervvel, egy prototípussal vagy pilottal előállj. Ma már ezt csinálja egy sor nagy cég, amely korábban startupként indult. Ez a „fail fast and cheap”-megközelítés, vagyis minél hamarabb és minél olcsóbban bukjon el az, ami rossz. Az pedig, ami jó, ettől nem fog hátrányt szenvedni, hanem hatékonyan rá fog tudni csatlakozni a valódi igényekre.

A másik fontos dolog, amit felismertünk, hogy az üzleti és a civil szféra közelít egymáshoz, így ha valaki társadalmilag releváns, hasznos dolgot akar csinálni, akkor sok szempontból minimális a különbség az üzleti és a civil szféra között.

Például a Járókelő.hu – ami az első iGen-en részt vett, és később SozialMarie díjazott is lett – értelmezhető civil projektként, de üzleti vállalkozásként vagy akár IT-startupként is.

Á: Mit adott az iGen a jelentező ötletgazdáknak és csapatoknak, például a Járókelőnek?

ÁL: Amikor Le Mariettával találkoztunk, még éjszakánként csinálta egyedül a Járókelőt, és nem úgy tekintett rá, mint egy vállalkozásra. Az iGen alatt elkezdett úgy gondolni a Járókelőre, mint aminek van mit adnia, akár egy önkormányzati szereplőnek is, elkezdte szolgáltatásként látni és értelmezni a Járókelőt, ráébredt, hogy lehet rá IT-projektként is tekinteni. Korábban úgy értelmezte, hogy egy társadalmi részvételt, civil tudatosságot növelő eszköz, nem pedig egy hasznos szolgáltatás. Az iGen is hozzájárult ahhoz, hogy rájött arra is, nagyon sok olyan ember van, aki épp egy jó ügyet keres, és igazából csak ki kell találni egy olyan keretrendszert, amiben ezek az önkéntesek tudnak dolgozni. Ezért a Járókelő kétszer is részt vett az iGen-ben: először az ötletgazda Marietta, másodszor pedig az önkéntes csapat. Mit adott a Járókelőnek az iGen? Magát a csapatot, aminek egyes tagjaival itt találkozott, másrészt azt a „mindset change”-t, amiről korábban beszéltem. Marietta rájött, hogyan lehet fejleszteni digitális megoldásokkal az állampolgár és az önkormányzat közötti viszonyt, kommunikációt.

Á: Milyen projektek vettek még részt az iGen-ben, és hogyan fejlődtek tovább?

ÁL: Innen indult vagy itt kapott lendületet például az Erős Levente-féle Kantaa, ami akkor még csak egy biciklis futárszolgálat volt, de azóta sikeres üzleti vállalkozássá tudott válni. A képzés alatt mellé szegődött két másik résztvevő, és együtt elkezdték bővíteni, jobban felfuttatni a Kantaa-t. Akkor már volt Leventének egy karácsonyfa-házhozszállító projektje, ezt elkezdték továbbgondolni, hogy mi mindenre jó még a bringás zöldfutárszolgálat: PETpalack-gyűjtés, lomtalanítás, webshop-rendelések házhozszállítása, stb.: egy sor koncepciót kidolgoztak. Később ez a csapat ugyan szétment, de Levente összeakadt egy másik csapattal, akik Cargonomia és Cyclonomia néven Budapesten több közösségi bringaszervízt és teherbicikli-kölcsönzőt működtettek, és velük dolgoztak tovább.

Egy másik sikeres projekt, a Fuss babakocsival ötletgazdája, Nyári Fruzsina szintén az iGen programban talált társakat, és velük ment tovább. Itt erős visszajelzést kapott, hogy jó a projekt, üzleti vállalkozásként is működik. Sokat fejlődött abban, hogy el tudja mondani másoknak, miről szól a projekt. Azóta babakocsi-kölcsönzőt működtet, szabadidős programokat szervez, konkrét sporteseményeken vesznek részt, babakocsis fitnesszel, Strollfittel foglalkoznak, és hivatalos sportegyesületként is bejegyezték a közösséget.

Á: Nem minden startup lett sikeres attól, hogy az iGen-ben részt vett. Miért buknak el a jó ötletre épülő, innovatív projektek?

ÁL: Példák helyett inkább típusokat mondanék. Az első típusnál az történik, hogy amikor elkezdik komolyan venni a projektet, rájönnek, hogy ez túl nagy falat: túl sok időt és energiát emészt fel, már nem lehet munka mellett csinálni – kiderül, hogy mégsem akarják annyira megvalósítani az ötletüket. A második típusnál az ötletgazda felismeri, mennyire nehéz másokkal együttműködni, csapatban dolgozni. Előfordul, hogy valaki nem képes a one-man show-ról csapatmunkára váltani. Erre jó példa a RateMySpeech, egy közösségi beszédértékelő és beszédfejlesztő alkalmazás, ahová bárki feltölthet egy nyilvános beszédet, és bárki értékelheti, tanácsokat adhat, hogy hogyan javítható a szöveg. Az ötletgazda lelkes csapatot gyűjtött maga köré az iGen-ben, de a projektben volt egy pont, amikor képtelen volt bevonni másokat a fontos döntésekbe – tulajdonképpen egyedül végrehajtott egy koncepcióváltást, amit nem beszélt meg senkivel, így végül a csapattagok nem mentek vele, és a projektből nem lett semmi.

Á: Említetted, hogy olyan startupok is jelentkeztek, amelyeknek már volt tapasztalatuk és üzleti vállalkozásként tekintettek magukra. Nekik mit adott az iGen?

ÁL: A kerekesszékes útvonaltervező, a Route4You, például egészen máshogy indult. Az ötletgazda, Bodó Péter már startupként kezelte a projektjét – korábban más képzéseken is részt vett, nem igazán tudta, mit adhat neki az iGen, de végül belevágott. Aztán itt találta meg a csapata két fő tagját, akikkel immár több éve sikeresen együtt tud dolgozni. A Route4You egyébként nagyon aktív, mindenféle startup-versenyen indulnak: beneveztek például az amerikai Challenge Cupra, egy társadalmi innovációs startup-versenyre, és a regionális döntőt meg is megnyerték. Ezután találtak befektetőket is.

Az iGen tulajdonképpen előszobaként működött a Route4You számára. Előszoba alatt azt értem, hogy amikor a befektetők jó projekteket keresnek, egyre inkább olyanokat is szívesen megnéznek, amelyek nem tisztán üzleti, hanem társadalmi projektek is. Ilyenkor nagyon örülnek annak, ha a csapat ekkor már rendelkezik a legfontosabb alapokkal – ez lehet a mindset, az, hogy vállalkozásként tekint magára.

Ráadásul az iGen-ben minden résztvevő legalább egyszer találkozott befektetővel, aki elmondta, hogy ő személy szerint mit néz egy projektben. A résztvevők így megértették, hogy a befektetők is sokfélék, köztük is vannak jófejek és hülyék, meg emberiek és nem emberiek.

Á: Több mint 3 évig futott ez a program, de ha valóban ilyen sikeres volt, és még szerettétek is csinálni, miért lett vége?

ÁL 2013 és 2016 között futott az iGen, közben úgy alakult körülöttünk a világ, hogy nagyon sok hasonló inkubátor program indult, az EU által finanszírozott startup-inkubátorok, meetup-ok száma is megsokszorozódott, végül a magyar állam is beszállt. Ezek programok többnyire ingyenesek, így nagyon nehéz valakit meggyőzni arról, hogy az egymástól való tanulás miatt érdemes befizetnie harminc vagy negyvenezer forintot az iGenre. Amikor 2013-ban elkezdtük a képzést, még nagyon kevés meetup volt, és ezek nagyon belterjesek voltak. Később jobban beépült az emberek életébe ez a meetup-kultúra, és ez jól látszik az iGen Debrecenen. Mi viszont nem tudtunk vagy nem akartunk vele annyit foglalkozni, hogy üzletként fenntarthatóvá fejlesszük – inkább elengedtük, pontosabban jó kezekre bíztuk a debreceni csapattagok személyében.

Á: Amikor az állam beszállt az ilyen képzésekbe, nem éreztétek támadásnak, hogy talán átveszi a terepet, és majd megmondja, hogy ki vehet részt, ki nem?

ÁL: Alapvetően nagyon kritikus vagyok azzal, hogy az állam 2010 óta egy csomó területre bemegy, ahol sokkal hitelesebb és organikusabban jelen lévő szereplők csináltak valamit. Nekünk a saját ügyünk egy-egy ilyen program, de egy állami vagy uniós finanszírozású programnál – ismerve a szereplőket, meg ismerve ezt a politikai kultúrát – nem vagyok benne biztos, hogy nem inkább arról van-e szó, hogy valamilyen címen el kell költeni x összeget, aztán lehet rajta keresni. Nagyon nehéz megítélni, hogy ezek milyen arányban valódi illetve kamu programok.

Á: Konkrétan megkeresték az iGent állami szereplők, hogy működjetek együtt?

ÁL: Az iGen Debrecen, úgy tudom, együtt is működik az állammal. Minket is megkerestek egy ajánlattal, de azt mondtuk, köszönjük, nem. Ha azt hallanám, hogy Hollandia ilyen programot szervez, akkor azt mondanám, „wow, micsoda progresszió”. De amikor azt hallom, hogy a magyar állam olyan programot szervez, amelyik a vállalkozói gondolkodásmódot és mindset-változást serkenti, akkor azért van bennem egy kis kétely. Ez annyira szembe megy a magyar állam értékrendjével, működésével, hogy nekem ez nem hiteles.

A SozialMarie viszont nagyon hiteles szereplő a társadalmi innovációk támogatásában – ezért el kellene mennie abba az irányba, hogy a szereplőket jobban összekapcsolja, hogy tanulhassanak egymástól – akár a képzés irányába mutató programot is el tudnék képzelni. Azt remélem, hogy a következő 3-4 évben nemcsak az értékelés és a díjazás lesz az alaptevékenység része, hanem az is, hogy fejlesszenek ilyen projekteket és csapatokat.

Á: Ma már nagyvállalatoknak adsz tanácsot, hogyan tehetnék jobbá a szolgáltatásaikat service design segítségével. Ez hogyan kapcsolódik a korábbi projektjeidhez? Egyáltalán hogyan lehet társadalmilag hasznos egy üzleti vállalkozás, például a multik esetében?

ÁL: Ami ennek a hátterében áll, az nagyon hasonló ahhoz, mint amit az iGen programban csináltunk: a lean-módszer, az agilis gondolkodás, a design thinking. Amikor rátalálunk valakire, aki azt hiszi például, hogy a döntések íróasztal mögött születnek, és segítünk átstrukturálni a tudását, az ugyanolyan szemcsillogást vált ki, mint annak idején az iGen-ben. Ilyenkor ezek a szakemberek általában elkezdenek másként gondolkodni ugyanarról a dologról, és kategóriákat újítanak meg. Amikor például egy bank elkezd kávézókat nyitni, az egyfajta társadalmi innováció, mert elkezd másként viselkedni, mint ahogy egy pénzintézet szokott. Nem kisebb dolog az sem, ha egy telekommunikációs vállalat olyan csomaggal jön ki, amiben nincs hűségidő, mint egy bármilyen társadalmilag hasznos projekt, mert ilyet nem szokás meglépni.

Á: Azért nagyon más egy Telenornak és egy Fuss babakocsival Egyesületnek segíteni, nem?

ÁL: Erejüket tekintve persze nagyon különböznek a civilek a nagyvállalatoktól, vagy egy nincstelen ötletgazdától, de hasonló módszerekkel mindenki találhat jó megoldásokat. Abban lehet leginkább észrevenni, ha egy vállalatnál mindset change megy végbe, hogy a cég munkatársai nagyobb arányban szeretik a munkájukat, szeretnek ott lenni, és nagyobb azonosulással képviselik a céget: ennek eredményeképp jobb szolgáltatást nyújtanak. Ezek az emberek kiléptek a saját kategóriájukból, és átgondolták, hogy miért jönnek ide az ügyfelek: végigmennek a folyamaton és érzik, látják, odafigyelnek rá, hogy hol lehetne javítani rajta, és folyamatosan javítják is – pont úgy, mint egy startup.

Á: Miért jó ez nekünk? Miért hasznos a társadalom számára?

ÁL: Ha ez a szemléletmód terjed, akkor nemcsak jobb szolgáltatások vesznek majd körül minket, hanem bármilyen szolgáltatást jobb érzés lesz igénybe venni. Ilyen értelemben ezek társadalmi innovációk: nagyobb arányban veszik észre a kielégítetlen igényeket, és ezekre jobb választ adnak. Hasonlóan egy társadalmi innovációs vállalkozáshoz, amelyik addig kísérletezik a saját ötletével, addig fejleszti tovább, amíg az szuper jó megoldás nem lesz. Én azt szeretném, hogy a minket körülvevő problémákra minél jobb, hatékonyabb és emberibb megoldások szülessenek.

A SOZIALMARIE-DÍJ

Idén tizennegyedik alkalommal tették közzé a SozialMarie Díj felhívását: olyan kitüntetésre érdemes projekteket díjaznak, melyek társadalmi kihívásokra nyújtanak innovatív válaszokat. Tavaly 190 pályázatot nyújtottak be Ausztriából, Magyarországról, Csehországból, Szlovákiából és Horvátországból, ezekből 15 projektet díjazott a SozialMarie. A díjra magánszemélyek, gazdasági vállalkozások, civil kezdeményezések, NGO-k, nonprofit és állami szervezetek pályázhatnak. A pályázatokat 2018. január 23-ig nyújthatják be a Sozial Marie honlapján található űrlapon.

Vitrai Barbara

[sharedcontent slug=”cikk-vegi-hirdetes”]