A közszolgáltatást nyújtó intézmények teljeskörű akadálymentesítésének utolsó határideje 2010. december 30-a volt, ám az erre a célra kapott számtalan uniós forrás ellenére sem sikerült teljesíteni. Az EMMI a problémát érzékelve megrendelt a témában 61 millió forintért egy felmérést, ami alapján a helyzet elég elkeserítő.

Az akadálymentesítés jogi háttere

A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ egyezmény 9.pontja kimondja, hogy

“a fogyatékossággal élô személyek önálló életvitelének és az élet valamennyi területén történô teljes körű részvételének lehetôvé tétele érdekében a részes államok megfelelô intézkedéseket tesznek, hogy másokkal azonos alapon biztosítsák a fogyatékossággal élô személyek számára a fizikai környezethez, a közlekedéshez, az információhoz és kommunikációhoz – beleértve az információs és kommunikációs technológiákat és rendszereket – való hozzáférést.”

Az Európai Unió Alapjogi Chartája kifejezetten tiltja a hátrányos megkülönböztetést a fogyatékosság alapján (21. cikk), illetve külön cikkben rendelkezik a fogyatékossággal élő személyek társadalmi beilleszkedésének elősegítéséről (26. cikk). További cikkek utalásokat tartalmaznak a hozzáférhetőség javítására, hiszen a munkához, oktatáshoz, ügyintézéshez való jog csak akkor válik teljessé, ha nincsenek az elérést akadályozó tényezők.

Az Európai Fogyatékosságügyi Stratégia (2010-2020) fő célkitűzése, hogy elősegítse a fogyatékossággal élő személyek számára a teljes körű részvételt. Kimondja, hogy ugyanúgy biztosítani kell a fogyatékos személyek számára a fizikai környezethez, a közlekedéshez és az információs és kommunikációs technológiákhoz, valamint a szolgáltatásokhoz való hozzáférést, mint az egészséges személyek számára. A cél a termékekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása a fogyatékos személyek számára, beleértve a közszolgáltatásokat és a segítő eszközöket.

Az akadálymentesítésre, a hozzáférhetőségre vonatkozó hazai jogi szabályozás alapja a fogyatékos emberek esélyegyenlôségének biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (Fot.), mert ez a jogszabály már nem csak az új épületekre, hanem a meglévő, nem akadálymentes köz­épületekre is kötelező érvényű, határidőhöz kötött hozzáférhetőségi követelményt fogalmazott meg. A Fot. 2009. évi módosítása meghatározta az egyenlő esélyű hozzáférés fogalmát.

“Sajnos a törvényben (Fot.) meghatározott akadálymentesítési határidők sorra eredménytelenül teltek el (a legutolsó 2010. december 30-a volt), ezért a 2013-ban elfogadott törvénymódosítás már nem tartalmaz a törvényben meghatározott konkrét határidőket a közszolgáltatást nyújtó intézmények, illetve a közösségi közlekedés egyenlő esélyű hozzárférésének megvalósítására vonatkozóan.”

– írja a „A fogyatékos személyeket támogató-szabályozó rendszer helyzetéről Európában és Magyarországon, és az ezzel kapcsolatos, az országos érdekvédelmi szervezetek által készített javaslatokról” című, egy EP-képviselő felkérésére, magyar szakemberek által készített 2014-es tanulmány.

A valós magyarországi helyzet

2012-ben a Feminának az Emberi Erőforrások Minisztériuma azt nyilatkozta, hogy

„Az akadálymentesítési folyamatban az jelent nehézséget, hogy a korábbi támogatások hasznosulásáról semmilyen hitelt érdemlő adat nem áll rendelkezésre. Nem tudjuk – mert átfogó összesítések hiányában nem kimutatható -, hogy az erre a célra eddig uniós forrásból elköltött közel 15 milliárd forintból pontosan hol és milyen közszolgáltatások váltak egyenlő eséllyel hozzáférhetővé.

(…)

Országos kormányzati és önkormányzati akadálymentesítési felmérést indítottunk. Ennek eredményeként országos, frissíthető adatbázis jön létre, amelyre építve célzottan – ezáltal költséghatékonyan – folytatódhat az akadálymentesítés”

Szintén 2012-ben készült egy jelentés „A középületek utólagos akadálymentesítését szolgáló NSRK-fejlesztések értékelése” címmel, aminek a főbb megállapításai a következők::

• Az Európai Unió és Magyarország 2012 nyaráig 18 533 millió forinttal támogatta azokat a projekteket, melyek fő célja a fizikai és infokommunikációs akadálymentesítés előmozdítása volt.

• Az állami és önkormányzati szervezetek megvalósult projektjei révén összességében 910 önkormányzati és 159 állami fenntartású közintézmény, és legalább 3350 közszolgáltatás vált – sok esetben komplex módon – akadálymentesítetté.
• Az önkormányzati akadálymentesítéseket támogató kiírásokra összesen 1480 pályázatot nyújtottak be, melyek közül 910 projektet valósítottak meg. Az állami szervezetek akadálymentesítéseit támogató pályázati kiírásokra 249 pályázatot nyújtottak be, közülük 159 projekt rendelkezik hatályos támogatási szerződéssel.
• Az önkormányzati projektek több mint 13 milliárd forintnyi támogatást kaptak, míg az államiak 3,6 milliárd forintnyit.

• a vizsgált TIOP- és ROPkonstrukciók keretében 312 polgármesteri hivatal, 188 egészségügyi ellátást nyújtó épület, 159 iskola, 119 szociális intézmény, 101 óvoda, 77 bírósági, 24 Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, 23 rendőrségi, 17 földhivatali és 10 kormányhivatali épület lett akadálymentesítve.
• A támogatott projektek keretében elsősorban fizikai akadálymentesítésekre került sor. A(z épített) környezeti elemekbe való leggyakoribb beavatkozások a bejáratokat, WC-ket, mosdókat, az audiovizuális elemeket, parkolókat, járdafelületeket érintették. A pályázó intézmények körében meglehetősen alacsony volt a hajlandóság a nem anyagi természetű átalakítások megvalósítására (pl. a munkatársak képzése, a hivatali rend átalakítása, vagy akár fogyatékos munkatárs alkalmazása).

• Megbízható felmérési eredmények hiányában részletes helyzetkép nem rajzolható fel a közszolgáltatások akadálymentesítettségének aktuális állapotáról.

 

2014-ben gondoltuk, hogy már elkészült az említett felmérés, ezért közadatigénylésben kértük ki a minisztériumtól a minden bizonnyal kilistázott olyan közintézmények listáját, amelyekben nem valósult meg az akadálymentesítés. Az EMMI válaszában arról tájékoztatott, hogy a kezelésükben lévő kapcsolódó adatok megtekinthetők egy online adatbázisban, „amely több mint 7000 közszolgáltatást nyújtó intézmény adatait tartalmazza arra vonatkozóan, hogy az intézmények épületei és az általuk nyújtott szolgáltatások milyen mértékben felelnek meg az egyenlő esélyű hozzáférés feltételeinek”.

Akadálymentesítési adatbázis 61 millióért

Az adatbázis a „Közszolgálatot ellátó intézmények akadálymentesítésének feltérképezése” nevet viselő TIOP 4.2.1-11/K-2011-0003. számú projekt keretében készült el, az EMMI közbeszerzést írt ki a létrehozására. A közbeszerzésen közös ajánlattevőként indult a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft., a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége, és a Motiváció Mozgássérülteteket Segítő Alapítvány; ám a bruttó 61 millió forintos tendert nem ők, hanem a harmadik ajánlattevőt, a Műép Építőmérnöki Kft.-t is maga mögé utasító Studo In-ex Kft. nyerte, és a szerződés értelmében annak aláírásától kezdve 106 nap állt rendelkezésére a munka elvégzésére.

A széles referenciapalettával rendelkező, különböző épületek tervezésével foglalkozó, 2010-ben alapított, Molnár Balázs többségi tulajdonában lévő Studio In-ex Építészeti és Mérnöki Iroda az Átlátszó megkeresésére azt közölte, hogy a projekt megvalósításába a következő alvállalkozókat vonta be:

• Japáner-b Kft. (6 960 000 Ft+Áfa)
• GAIA Software Kft. (4 590 000 Ft+Áfa)
• Hörcsik CAD Tanácsadó Kft. (1 500 000 Ft+Áfa) – a Studio In-ex résztulajdonosa
• Agmentor Szolg. Kft. (1 500 000 Ft+Áfa)
• Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Orsz. Szöv. (1 000 000 Ft+Áfa)
• Továbbá: 117 alvállalkozó illetve alkalmi munkavállaló végezte országszerte a felméréseket (10 000 – 473 000 Ft+Áfa)

Bár a szerződés értelmében a Studio In-ex készített egy tanulmányt is, amely a kész adatbázis részletes elemzésének eredményeit összegzi, ám ezt sem az EMMI-től, sem a cégtől nem kaptuk meg, így kénytelenek voltunk magunk szúrópróbaszerűen ellenőrizni és értékelni a felmérést.

Elmondható, hogy az adatbázis alapjául szolgáló kérdőíveket alapos megfigyelés alapján töltötték ki, a válaszokat fényképekkel támasztották alá. Nem találkoztunk hanyagul kitöltött vagy félbehagyott kérdőívekkel, viszont többször egymásnak ellentmondó információt rögzítettek, ami részben a “kérdezőbiztos” szakmai felkészületlenségéből, részben a kérdőív pontatlan kérdéseiből adódhatott.

4 megyeszékhelyen (Miskolc, Győr, Szeged, Pécs), 4 különböző közszolgáltatást nyújtó intézményt vizsgáltunk: önkormányzat, kormányhivatal, rendőrkapitányság, általános iskola. Az alábbi eredményekre jutottunk miniértékelésünk során:

• az első helyen Szeged végzett, ahol az önkormányzat épülete szinte teljesen akadálymentes, az (egyik) áltatlános iskolájuk megfelel az európai normáknak. A rendőrkapitányságra és a kormányhivatalra viszont erősen ráfér a fejlesztés.

• a második Pécs: itt a rendőrkapitányság és a kormányhivatal felelt meg leginkább az egyenlő esélyű hozzáférés követelményeinek, míg az önkormányzat épületében még nem is hallottak az akadálymentesítésről (pl. nincs ilyen mosdó, az épületen belül nem lehet kerekesszékkel közlekedni, még a lift sem akadálymentes). A pécsi iskola szintén nem alkalmas fogyatékossággal élő személyek fogadására.

• a rangsorban a következő Győr: a város kormányhivatala nagyon jól teljesített a felmérésen (igaz, az ügyintézés a földszinten zajlik, a felső szintekre lift hiányában már nem lehet feljutni), az önkormányzat viszont igen gyengén szerepelt, mert bár a fizikai akadálymentesítéssel nincs gond, a kommunikáción még van mit javítani. A városban egy gyakorló általános iskolát vizsgáltunk (Nyugat-magyarországi Egyetem Öveges Kálmán Gyakorló Általános Iskola), ahol sem a bejárat, sem a belső közlekedés nem akadálymentes.

• Miskolc lett az utolsó: bár az önkormányzat szinte maximálisan, és a kormányhivatal is nagyrészt akadálymentes, a vizsgált rendőrkapitányságon egyáltalán nincs akadálymentes bejárat, sem mosdó (igaz, ügyfelek számára fenntartott mosdó sincs), az iskolában pedig a lépcsők miatt nem lehet közlekedni kerekesszékkel, és akadálymentes mosdó sincs.

• 16-ból 3 középületben egyáltalán nincs akadálymentes bejárat, további 8 helyen csak részben akadálymentes: pl. a rámpa nem elég széles vagy túlságosan lejtős.

• az épületek felében nem lehet kerekesszékkel feljutni az emeletre vagy közlekedni az épületben, mert nincs rámpa/korlátlift/lift, és a belső ajtók nem elég szélesek

• 16 középületből 6-ban egyáltalán nincs akadálymentes mosdó

• a tájékoztatási követelményt általában „a bejáratnál személyes segítség rendelkezésre áll” válasszal letudták, és még ha volt is információs táblarendszer, Braille-felirat, vagy piktogram sehol sem szerepelt a táblákon

• a vizsgált középületek harmadában sem indukciós hurok, sem hordozható eszköz v. telepített rendszer nincs, így a siketek és nagyothallók nem egyenlően férnek hozzá a közszolgáltatásokhoz, bár a legtöbb helyen „az ügyintéző arca jól megvilágított, így a szájról olvasás lehetősége adott”

• a szegedi Tabán Általános Iskola mintaiskolának tekinthető, ahol 3 db akadálymentes WC-t és 1 db akadálymentes zuhanyzót létesítettek, az egyenlő esélyű kommunikáció jegyében pedig indukciós hurok, hordozható eszköz, és fixen telepített rendszer is van.

 

Az adatbázisban egyébként megyére és településre is lehet keresni, konkrét intézményre viszont nem. Elég nehéz megnyitni az adott kérdőívet, mert gyakran hibaüzenettel indít a rendszer. Összességében elmondható, hogy láthatóan nagy energiát fektettek a felmérésbe, a 7.000 közintézmény akadálymentességi viszonyainak feltérképezésére, ám mivel az eredmények nincsenek kiértékelve és különböző szempontok (megye, település, intézménytípus, akadálymentességi állapot) szerint térképes, valamint táblázatos formában feldolgozva, a projekt félmunkának tekinthető. Ez az online felület így önmagában nem más, mint egy nehézkesen kereshető és nem átlátható kérdőívgyűjtemény.

 

A cégadatokat az Opten szolgáltatta.

Erdélyi Katalin – Vitrai Barbara