Földi pokol a gödi fogyatékos otthonban: kikötözik, ketrecbe zárják és éheztetik a bentlakókat

mdac

 

Több mint 200 fogyatékkal élőt tartanak embertelen körülmények között bezárva egy Budapesttől 25 kilométerre lévő intézményben – köztük egészen kicsi gyerekeket is. Az erről szóló jelentés ma került nyilvánosságra. A botrányt kirobbantó szervezet rendszerszintű problémáról beszél, és konkrét követeléseket is megfogalmaz az illetékesek felé.

 

1xckok

 

Szerdán sajtótájékoztatón hozta nyilvánosságra az MDAC, a mentális fogyatékkal élő emberek jogaiért küzdő nemzetközi szervezet a magyar fogyatékosügyi ellátórendszer legújabb botrányát. A szervezet képviselői néhány hete bejutottak a Topház nevű zárt intézménybe, és amit ott találtak, az a legrosszabb sejtéseket igazolta: emberek az ágy lábához kötözve, házilag eszkábált kényszerzubbony, évek óta rácsos ágyban tartott gyerekek, akiken már az izomsorvadás jelei mutatkoznak, ellátatlan nyílt sebek a lakókon.

A botrány kirobbant, pedig az illetékesek mindent megtettek, hogy ne így legyen: november közepén néhány fogyatékosügyi szervezet aktivistája és Szél Bernadett, az LMP országgyűlési képviselője ácsorgott a mínusz 15 fokos hidegben bebocsáttatásra várva a Topház nevű gödi „speciális otthon” kapuja előtt. Bár a látogatást előre bejelentették, az intézmény vezetője hosszas egyezkedés után is csak egyedül a képviselőt engedte belépni.

Őt pedig idilli állapotok fogadták: Szent Márton-napi műsor, jó minőségű ebéd, tiszta szobák és bútorok. Igaz, csak két helyiségbe jutott be. Hogy valami nagyon nem stimmel a gödi intézményben, azt feltehetőleg a felelős hatóság, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SzGyF) illetékesei is tudták, mert a látogatást megelőző napon kirúgták a Topház igazgatóját – a küldöttséget már egy másik intézményből átvezényelt megbízott vezető fogadta.

De ahogy az SzGyF vezetőinek kellett, hogy legyen információja a Topházban uralkodó állapotokról, úgy a szakmában is híre volt az intézménynek. Az MDAC aktivistái keresték a rést a kerítésen, és végül egy brüsszeli konferencia előkészítése okán februárban be is jutottak a Topházba – addigra oda ismét új vezetőt neveztek ki.

Amit ott találtak, az szavakkal nehezen leírható nyomorúság volt: az alultápláltságtól csonttá soványodott fiatalok, köztük egy három éves gyerek, a súlyos és folyamatos elhanyagolástól elsorvadt izomzatú lakók, egyik-másikukon nyílt sebek, és persze rácsok, zárak és kerítések mindenütt.

Ahogy a jelentés egyik készítője fogalmazott, ilyen embertelen körülményeket csak Bulgáriában tapasztaltak, de ott is csak évekkel ezelőtt.

Ahogy az lenni szokott, ebben az intézményben a személyzet is szenvedett, ha nem is úgy, mint a lakók: nappal két fő jutott 30-40 ember ellátására, de éjszakára egyetlen gondozóra 60-100 ellátott jutott. Az aktivisták azonnal jelezték az intézményvezetőnek, és az ombudsmannak, hogy mit tapasztaltak, de erre nem érkezett visszajelzés.

Pedig az MDAC szerint nem egyedülálló jelenségről van szó: a hozzájuk érkezett jelezések alapján nem egy intézmény működik ma Magyarországon, ahol hasonló állapotok vannak.

 A rendszer a hibás

Mintha természetesnek tartanánk, hogy a pszichiátriai intézmények lakói szenvednek. „Gyerekekről és felnőttekről van szó, nem fogyatékosokról. Ezek az emberek olyan körülmények közt élnek, amilyenek még a büntetés-végrehajtásban sem megengedettek” – mondta egy kicsit ebből az alapállásból feltett kérdésre válaszolva Steven Allen, az MDAC kampánymenedzsere a sajtótájékoztatón.

Az intézményrendszer a hibás: ahol nagylétszámú, zárt intézményben tartják ezeket az embereket, elvágva őket a családjuktól, megfosztva a deklarált jogaiktól, ott előbb-utóbb szükségszerűen kialakul az, amit a Topházban tapasztaltak. Egyetlen megoldás van: mielőbb le kell bontani a jelenlegi intézményi kultúrát, megszüntetni a nagy zárt intézményeket, és visszaengedni a fogyatékkal élőket a társadalomba.

Az unió euró százmilliókkal támogatja Magyarországot, hogy az érvényt tudjon szerezni a fogyatékkal élő emberek jogainak, de ennek szinte semmi nyoma nem látszik. Magyarország az elsők között, tíz éve ratifikálta a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezményt, de a valóságban ebből alig valami valósult meg: a nagy intézetekben élőknek csak a töredéke költözhetett ki emberhez méltó körülmények közé.

Az intézményi kultúra nem sokat változott, és ez a mindenkori kormány felelőssége – hangzott el a sajtótájékoztatón. Ha a kormány csökkenteni akarja a kockázatát a hasonló esetek előfordulásának, akkor be kell engednie a civileket a zárt intézményekbe. Most lényegében alig van független, külső kontroll – az állampolgári jogok biztosának évente egy-két tucat intézmény vizsgálatára van kapacitása, de ebben benne vannak például a büntetés-végrehajtás intézményei is.

Jellemző a helyzetre, hogy az ombudsman januárban vizsgálódott a Topházban, de a jelentése máig nem készült el.

Az MDAC jelentését mindenesetre tegnap megküldték a területért felelős Balog Zoltán miniszternek és államtitkárainak, illetve a mára a teljes intézményrendszerért egyszemélyben felelős Bátori Zsoltnak, az SzGyF vezetőjének, de a rendőrségen is feljelentést tettek.

A konkrét ügyön túl is van mit kivizsgálni, hiszen az intézményi kontrollmechanizmusok látványosan kudarcot vallottak. Így jött létre az az abszurd helyzet, hogy az unió fejlesztési forrásaiból is jutott 150 millió annak az intézménynek, amelyik durván és folyamatosan semmibe vette az ott élők legalapvetőbb jogait. Sőt.

Ha állatokat tartottak volna olyan körülmények közt, mint amilyenek közt a jelentéshez mellékelt képek alapján ezek az emberek élnek, az a hatályos magyar szabályok szerint állatkínzásnak minősülne. Ha ez megtörténhetett – márpedig éveken keresztül megtörtént -, akkor nehéz elképzelni azt az erkölcsi, szakmai vagy bármilyen érvet, amely alapján a kormány továbbra is kitilthatná a civil szervezeteket a zárt intézményekből.

Az MDAC ezen túlmenően konkrét követeléseket is megfogalmazott a rendszerszintű hibák orvoslására.

A konkrét eset kivizsgálása és kezelése mellett azt várják a kormánytól, hogy hozzon létre egy alapot, amelyből jóvátételt kaphatnak a Topház és más hasonló intézmények áldozatai; zárják be a Topházat és a hasonló intézeteket, az itt élőknek pedig adjanak lehetőséget a társadalomba való visszatérésre; függesszék fel az összes olyan kormányzati programot, amely a fogyatékkal élők intézményi ellátását célozza, és ezeket a forrásokat fordítsák közösségi alapú ellátásokra.

Az MDAC teljes jelentése itt olvasható.

Becker András

 

tetszett_a_cikk3

 

  • Berkes Laca

    Intézkedések ?

  • Al-Anon

    Szegény szerencsétlen, kiszolgáltatott emberek :( Remélem nagyon kemény büntetések és elmarasztalások lesznek, de ami még ennél is sokkal fontosabb, hogy a lehető legrövidebb időn belül, emberhez méltó ellátást kapjanak ezek a szerencsétlen betegek. Gondolom – itt is! -a beszámolókban minden szépen és kiválóan működött :( Köszönet illeti azokat, akik feltárták ezt a borzalmat. Vajon hány ilyen “példás” intézet működhet még Mo-on? Döbbenetes.

  • Péter István

    Ha jól értem, itt erősen szellemi fogyatékosokról, vagy is bolondokról van szó. Az alapvető probléma pedig az, hogy ezeknek az ember formájú élőlényeknek a szellemi kapacitása nulla, s ennek következtében az emberi léptékű kommunikációval nem lehet megközelíteni őket noha, a szabályokban ez van előírva, s mindez antagonisztikus viszonyokat és élethelyzeteket eredményez. Aki nem látott és nem ismer konkrétan ilyen intézményt, az ne ítélkezzen, mert az ilyen esetekben a “bolondok háza” kifejezést szó szerint kell érteni. Egyébként, az ilyen problémák sematikus megközelítése és a hatásvadászó minősítése nem helyén való.

    • tiborcsipan

      On Uram egy teljesen tudatlan rogeszmekben elo valaki, akit kivult kene tartani minden kozossegen, ahol embersegnek helye van.

      • Péter István

        A témáról mondjál valamit.

        • Erzsébet Limpekné

          A témáról? Emlékszik a Hoppárézimi című könyvre? A szerzőt 15 évesen elütötte egy autó. Agysérülést szenvedett, ami miatt nem tudta kordinálni az izmait sem a végtagjain, sem az arcán. De a tudata teljesen ép volt. Hónapokon keresztül a mentősök úgy hajigálták, mint egy láda zöldséget, amíg annyira nem fejlesztette magát, hogy egy papírra felírja “nem vagyok hülye”, és ezt a kezükbe adta. Pár év alatt sikerült felépülnie, ha nem is teljesen. Zemlényi Zoltánnak hívják. Nyugodtan keressen rá a neten. Ha a szülei őt is berakták volna egy ilyen intézménybe, ma is ott feküdne a ketrecben, mint azok a szerencsétlenek, akiket a képen látott. Ön egy kicsit felületesen itélkezik, viszont annál nagyobb vehemenciával. DE! Még ha tényleg csak és kizárólag értelmileg sérült emberek élnének is ezekben az intézményekben, fájdalmat ők is éreznek, csak nem ismerik az okát. Nem kívánom, hogy Ön ilyen helyzetbe kerüljön.

          • Péter István

            Nézze, itt az a gyakorlati kérdés, hogy mit lehet kezdeni egy őrjöngő bolonddal, ha erőszakot és más korlátozást nem lehet alkalmazni vele szemben.

          • Zoli

            Itt nem őrjöngő bolondok vannak, összetéveszted a zárt pszichiátriai intézményekkel… :) A fogyatékos emberek ellátásához a jelenleginél jóval nagyobb számú személyzet lenne szükséges, maximum 10 embert tud ellátni rendesen egy személy. Itt a rendszerben van a hiba. Ha az EU-tól valóban kapunk ilyen célú támogatásokat, azt erre kellene költeni.

          • József Molnár

            Kedves Zoltán. Egyetértek Önnel és csupán kiegészíteni kívánom azt , amit leírt: nagyobb létszámú SZAKEMBER kell, mégpedig oligofrénpedagógia szakos gyógypedagógus, asszisztens és gyógyfoglalkoztató. Nem hitoktatók, szociálpedagógusok és kóklerek.

          • Kovács Katalin

            Őrjöngő bolond?!! Ezek az emberek olyan súlyos és halmozott fogyatékossággal élnek, hogy mozdulni gyakran nem képesek önállóan, megfordulni, enni, inni sem. Rá vannak utalva az őket ellátókra, a gondozókra, a kíméletlen, gusztustalan, abuzáló rendszerre, mely kilöki, kínozza és semmibe veszi őket. Épp ezért a társadalom többi tagjának kötelessége megvédeni, segíteni, befogadni őket. Állatokkal nem bánnak így! Sajnos hasonlókat tapasztalhattam magam is, gyógypedagógusként járva ilyen helyeket, már ahova egyáltalán beengedtek… Magyarországon, Európában a 21. században elképzelhetetlen kegyetlenség és bűn hagyni ezt! A kitagozásra millió példa, jó gyakorlat áll rendelkezésre külföldi példákból, ideje lenne lerántani a leplet a mocskos titkokról, melyek ezeken az eldugott, isten háta mögötti helyeken folynak. Szerencsétlen emberek! Ők emberek, nem őrjöngő bolondok! Ne adja az isten, hogy bárki kénytelen legyen hasonló sorsot elszenvedni.

          • Erzsébet Limpekné

            Amikor kb. 10 éve az unokahúgomat először vittem Franciaországba, teljesen ledöbbent, hogy “itt mennyi fogyatékos van”… Mondtam neki, hogy nem több, mint otthon, csak itt meg van a lehetőségük, hogy benne éljenek a társadalomban. Láttunk olyan embert, aki a szájában tartott távirányítóval működtette a kocsiját és fel- meg leszállt a villamosról, és olyat, aki “csak” tolókocsival közlekedett, és az emberek NEM foglalták el a tömegközlekedési eszközökön a helyüket, és nyugodtan megvárják, amíg azok leszállnak. Ez kulturáltság kérdése. Van még mit fejlődnünk.

          • Erzsébet Limpekné

            Kedves István, ezzel a rendszerrel, ami az intézetben van, az a baj, hogy minden lakót egyformán kezelnek. Lehet, hogy van közöttük olyan, aki pontosan tudja, hogy mi történik vele, mert értelmileg teljesen ép, csak nincs lehetőség arra, hogy ez kiderülhessen. És igen, vannak olyan betegek, akik önmagukra és másokra is veszélyesek. De ezt nem kellene összemosni, ugyanazon módszer szerint kezelni.

          • Finta Violetta

            Kedves István! Az őrjöngő bolondoknak (egy elmeosztályon) ölyan nyugtató gyógyszereket lehet adni, amikkel teljesen leszedálják őket.
            Sőt, vannak olyan antipszichotikumok, amikkel bizonyos mértékig gyógyítható az elmebetegség.
            A gyógyszer drágább, mint az évtizedekkel ezelőtt megvásárolt szíjak.
            A fogyatékos emberek többsége nem “őrjöng”.
            Viszont bármely ép elméjű ember “bedilizne” attól, ha bekerülne egy ilyen méltatlan helyzetbe. (Nem véletlen, hogy a bűnözőknek pszichológussal megerősített ellátást, programokat biztosítanak.)
            A nagyapám agyvérzés után magatehetetlenül feküdt a neurológián. Két lánya járt be hozzá, hogy etesse, tisztába tegye. (szerencsére rugalmas volt az osztály, látogatási időn kívül is bárki bemehetett.
            Egyszer éppen vacsoraidőben volt ott a nagynéném, amikor ezt tapasztalta:
            A nővér tolja a kis kocsin az ételt, és beszól a kórterem ajtaján: Ki kér vacsorát?
            A magatehetetlen, beszédképtelen emberek közül egy sem válaszolt…
            Ebben az intézményben kórosan sovány embereket látunk. Nem tegnap fogytak le. Ezeket az embereket éheztetik. Akiknek nincs családjuk, azok lassú éhhalálra vannak ítélve.

          • József Molnár

            Bocsánat itt Gödön nem őrjöngő bolondok vannak! Ez csupán az Ön tudatlanságának , tájékozatlanságának a következménye.

    • Finta Violetta

      Ha jól értem, ön nem tudja, hogy mi a különbség az értelmi fogyatékosság és az elmebetegség között. Ez nem lenne probléma.
      De azt vajon tudja-e, hogy ön is kerülhetne ilyen helyzetbe, mondjuk egy agyvérzés után?
      Nem lenne “bolond” (elmebeteg), lennének tiszta pillanatai – amíg megfelelő gyógyszerekkel teljesen le nem szedálják -, de a családtagjai rákényszerülnének, hogy beadják ilyen intézménybe, mert munkából fenn kell tartaniuk magukat.
      Vagy egy szerencsétlen szülési trauma miatt lehetne ilyen állapotban született gyermeke, unokája,… akit nem vetne helyből a szemétdombra, hanem keresne neki egy megfelelő(nek vélt) szakintézményt (hozzászólása után fel nem merül bennem, hogy szerető családi környezetben nevelné), és a gyermek éveken keresztül nem fejlődne semmit egy ketrecben… de olyan szerencsés sem lenne, hogy sürgősen meghaljon.
      Vagy… gyermeke, unokája, akit 10-20 éven keresztül ismert, szeretett, egy balesetben sérülhetne meg úgy, hogy ilyen állapotra lenne ítélve.
      De lehetne “bolond” is, például egy ilyen jellegű családi tragédia után,… és akkor járna önnek egy méltó egészségügyi ellátás. Nem mérlegelhetnék, hogy megfelelő-e a szellemi kapacitása…

    • József Molnár

      Hűha! Mondanám, hogy ember,de nem tehetem, mivel ilyen mértékű tudatlansággal még a középsúlyos értelmi fogyatékos emberek körében sem lehet találkozni. Azon csodálkozom István, hogy Ön még nincs valamelyik súlyos pszichiátriai betegeket ellátó intézményben. Javaslom sürgősen keressen fel egy személyiségzavarral foglalkozó szakembert. Mellette pedig nem ártani kicsit tájékozódni, ha valamihez hozzá kíván szólni.

  • Stefy Krisztina

    Senkinek nem kívánom, hogy a saját gyerekének kelljen megtalálnia a megfelelő intézményt… Senki nem él örökké… az optimális az lenne, ha egyszerre halnánk meg és a gyerekeinket nem kellene itthagyni a hasonló intézmények egyikében… Én naponta kérem a Jóistent, hogy a most 16 éves fiamat túléljem, hogy eltudjam tisztességgel temetni, és addig is velünk maradhasson, szeretetben nőjjön fel, (még akkor is, ha ez nagyon nehéz az ápolásiból albérletből-albérletre költözve…) egy szintén betegeskedő Édesapával, akinek hol van lehetősége dolgozni, hol az egészsége nem engedi… Nem ítélkezni kellene már egymáson, hanem elgondolkodni, hogy miben tudunk segíteni embertársainkon! Ha a segítség meghaladja a képességeinket, akkor bántani már tovább nem kellene az amúgy is padlón lévőket!

  • Barta Lászlóné

    Én csak azt szeretném tudni, miért jár több, jobb életkörülmény a börtönben élőknek? Ők tudatosan választották maguknak az életüket. Az ilyen intézetben élők nem tehetnek róla, hogy ilyen állapotba kerültek. Nem őket kellene büntetni!

    • elegemvan

      Szerintem fogadjuk el, hogy a fogyatékossággal élő és a börtönben élő is ember, ezért megérdemli, hogy emberi körülmények között élhessen. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ne kelljen éheznie, fáznia, koszos lepedőn aludnia, stb. Igen, a bűnelkövetőnek is, mivel az ő törvény szerinti büntetése nem az, hogy éheztetjük, v más módon kínozzuk, hanem az, hogy szigorú szabályok mellett x évig be van zárva.

  • Énisvelükdolgozom

    Lehet szidni az otthonokat, de nem azért nem jó, mert intézmény hanem azért, mert a vonatkozó kormányrendelet (1/2000 SZCSM rendelet) nem ad elég szakembert az ellátáshoz. Napi 3 pelenka jár (bárki kipróbálhatja, elég-e). Köszönettel fogadunk minden jobb ötletet, ha egyedül van a dolgozó 10 emberrel, az egyik véresre harapja a kezét (az önbántalmazás gyakori) fél perc alatt ledobja a kötést- kiszedi a varratot. (Igen, ilyenkor korlátozzuk ebben a mozdulatban.) Nyugatom minimum háromszor ennyi szakember dolgozik egy ilyen helyen. Meg lehet szüntetni a nagy intézményt, de amíg nem biztosítanak elég embert, NEM tudnak méltó körülmények között élni!
    Súlyos mozgássérülteknél, sosem használta a lábait, gyakori (normál mennyiségű étel mellett is) a a sovány “pálcika” végtag. Ahol eldeformálódott a test, ill.más betegségek is vannak, gyakori az emésztési probléma, nem azért mert nem kap, hanem mert nem tud enni.
    Sokuk 24 órás felügyeletre szorul, és szakápolási feladatokra. A mai magyar társadalom nem nyitott a jelenlétükre (az első lépés tehát eloszlatni a félelmeket, megismertetni őket), akik családban élnek elszegényednek, és bezárulnak családostul- nem csak nálunk, szerte a világon.
    (Akit tényleg érdekel, erről sok tanulmány született:
    http://mek.oszk.hu/09500/09511/09511.pdf
    http://mek.oszk.hu/09500/09511/09511.pdf

    Nagyon örülök, hogy figyelmet kapott a probléma, de lássuk árnyaltabban a témát!!

  • Énisvelükdolgozom

    …Ja, és igyekszünk mindent megtenni értük. Ilyen emberekről beszélgetünk:
    https://www.youtube.com/watch?v=0BnWnfuFKig