Milyen volt gyereknek lenni 2016-ban? – Gyermekjogi jelentés

gyerekek

 

Idén először készült olyan átfogó vizsgálat az elmúlt egy év gyermekjogi eseményeiről, amely – a Gyermekjogi Egyezmény tükrében – arra keresi a választ, hogy milyen volt 2016-ban gyereknek lenni Magyarországon. A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány jelentése a 2016-ban elfogadott jogszabályokat, módosításokat, a publikált szakmai anyagokat, statisztikai és információs forrásokat, valamint az ebben a témában megjelent tudósításokat, médiamegjelenéseket dolgozza fel. A jelentést az alapítvány szakmai csapata állította össze, a tervezetet 9 különböző szervezet szakembere véleményezte. A készítők célja, hogy ezzel a jelentéssel olyan információforrást hozzanak létre, amely növeli a gyermekjogi érzékenységet, és segíti mindazoknak a szakembereknek a munkáját, akik gyermekjogokkal, vagy éppen a gyermekvédelemben dolgoznak.

 

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal!

Részletek, támogatási lehetőségek itt

 

A szakemberek szerint azért tekinthető hiánypótlónak ez az éves jelentés, mert az állam részéről kötelezően 5 évente benyújtandó beszámoló – és az ezzel párhuzamosan elkészített civil vagy árnyékjelentés – minden alkalommal légüres térbe kerül, nagyon esetleges, hogy miről számol be. Ráadásul semmilyen utánkövetés nem készül a jelentés beadása, majd az ENSZ gyermekjogi bizottságának válasza, ajánlása után.

A Hintalovon gyermekjogi jelentése három területet emelt ki a gyermekjogok érvényesülése szempontjából: az oktatást, a gyermekszegénységet és a gyermekbántalmazást.

A gyermekszegénység kérdése

A jelentés kiemeli, hogy a gyermekszegénység több területen is hangsúlyosan jelen volt 2016-ban: a gyermekéhezés, a gyerek joga a szociális biztonságra (a jövedelmi szegénység problémája), de megjelent a szegénység és depriváció oktatási rendszerhez köthető dimenziója is.

„A magyar iskolarendszer ugyanis a 2016-ban napvilágot látott kutatási eredmények szerint növeli a társadalmi különbségeket, és a szegénységben élő mintegy 150–200 ezer gyerek nem jut hozzá minőségi oktatáshoz.” – áll a jelentésben.

2016-ban a „szegénységszámról”, a szegénységgel veszélyeztetett gyerekek arányáról kialakult vita a korábbi éveknél erősebb volt. Miközben a kutatások alátámasztják, hogy a relatív jövedelmi szegénységben élő gyerekek aránya mérséklődik 2015 óta, a hivatalos kommunikációban megjelenő, a hátrányos helyzetű gyerekek számának megfeleződéséről szóló adatokat túlzónak tartja a szakma. A felmérések eredményei közötti különbség ugyanis abból adódik, hogy változtak a statisztikai kategóriák és a besorolás, ami erősen torzítja az adatokat. Így a szegénységben élő gyerekek egy része egyszerűen eltűnik a rendszerből.

 

 

Különösen aggasztó, hogy bár a gyermekszegénység témája már a 2013-ban készült, a korábbi öt évet vizsgáló civil (alternatív) gyermekjogi jelentésben is kiemelt területként szerepelt, a különböző kormányzati programok ellenére (pl. ingyenes közétkeztetés)

a szegénységben élő gyerekek arányát nem sikerült számottevően csökkenteni.

Hasonlóképpen váltak láthatatlanná gyerekek a gyermekvédelmi rendszer számára is az elmúlt évben: a KSH adatai szerint a veszélyeztetettként nyilvántartott gyerekek száma 50 ezer fővel csökkent. Elemzések szerint ennek „oka nem a helyzet javulása, hanem az, hogy a gyermekvédelmi rendszer korábbi átalakítása miatt elsősorban a kistelepüléseken élő gyerekek veszélyeztetett helyzete észrevétlen marad.” – áll a jelentésben.

Gyermekbántalmazás az intézményekben és otthon

A gyermekbántalmazás területén 2016-ban az intézményekben (gyermekotthonokban, óvodákban, iskolákban) elkövetett erőszakesetek, illetve a szakemberek és szülők felelősségének kérdése merült fel leggyakrabban. Ezek az ügyek egytől-egyig hatalmas médiavisszhangot váltottak ki, amelyek a döntéshozókra is hatással voltak, és konkrét jogszabályváltozást is hoztak. Általánosságban elmondható, hogy nagyjából minden hónapra jutott egy olyan új jogszabály vagy jogszabály-változtatás, ami gyermekjogi kérdést érintett.

A családon belül történt esetek közül kiemelkedik egy súlyos alultápláltság miatt életét vesztett gyerek ügye, ami „gyöngyösi gyermekbántalmazási ügyként” vonult be a köztudatba.

Az esetről ombudsmani jelentés készült, amelynek ajánlásait követve 2016 decemberében az Országgyűlés módosította a gyermekvédelmi törvényt.

Bár a tervezet a gyerek mindenek felett álló érdekére hivatkozott, a szakmai szervezetek és szakértők mégis tiltakoztak ellene, mivel – megítélésük szerint – a javaslat valójában nem alkalmas a tragédiák megelőzésére.

Gyurkó Szilvia, gyermekjogi szakértő, a Hintalovon Alapítvány alapítója a törvénymódosítás elfogadása előtt 4 pontban foglalta össze a tervezet hiányosságait. A szakember szerint az, hogy a szülőt együttműködésre kötelezik a védőnővel, házi gyerekorvossal, bölcsődével, és a közoktatási intézményekkel, és ennek hiányában súlyos szankciókat is alkalmazhatnak – végső esetben a gyermek kiemelését a családból -, az igazán problémás esetekben nem hoz valódi megoldást. Egyrészt azért, mert hiába szeretne a szülő együttműködni, ha a gyermekorvosi hálózat hiányosságai miatt nincs kivel: nő a háziorvosok átlagéletkora, csökken a praxisok száma, a szülőknek gyakran távoli településekre kell hordania a gyerekét, ahol nem mindig jutnak minőségi ellátáshoz. Másrészt a védőnő nem szabadon választható, aki területileg illetékes, azzal kötelező együttműködni. Ráadásul – egy idézett kutatás szerint – a védőnői rendszer gyakorlati működése rengeteg nehézséggel terhelt, a hatályos jogszabályok alapján egy védőnő akár háromszáz gyereket is elláthat. És akkor még nem beszéltünk a védőnők anyagi megbecsülésének hiányáról.

A szakember szerint az együttműködés kölcsönösséget és következetességet feltételez – ez a harmadik ok, amiért a törvény nem képes megelőzni az agárdi és gyöngyösi gyermekbántalmazási ügyekhez hasonló tragédiákat.

Miközben a szülőt kötelezik az együttműködésre, a másik oldalon álló „hatóság” csak igen ritkán kell, hogy szembesüljön felelősségre vonással, ha szakmailag hibás döntést hozott.

A Gyöngyösön éhen halt gyerek esetében például az ombudsmani jelentés kimondja, hogy a gyerekorvos szakmai hibát követett el, amikor „a már alultápláltnak tekinthető gyermeket hosszú időn át nem látta, a gyermek súlyfejlődését csupán a szülők bemondása alapján rögzítette”, illetve hogy a gyerek veszélyeztetettségére vonatkozó jelzést csak késve tette meg. A törvény mégsem tartalmaz szankciókat a gyermekorvos vagy a védőnő hibás döntéseire vonatkozóan. „Ha ezt a törvénymódosítást megszavazzák, akkor a szülő viselkedéséért intézményesen a gyereket bünteti a rendszer (például családból való kiemeléssel)” – írja Gyurkó. A negyedik és egyben legnagyobb probléma a jogszabályváltozással az, hogy a bevezetett szankciókkal a segítő szakember hirtelen hatósággá válik. „Hogy tud hitelesen és sikeresen működni egy segítő szakember, ha egyik kezével ad, támogatást nyújt, miközben a másikkal fenyeget, szankcionál?” – teszi fel a kérdést a szakember.

A családon belül elkövetett gyermekbántalmazások mellett a Gyermekjogi jelentés 2016 az intézményi (gyermekotthonokban) előforduló esetekkel is hangsúlyosan foglalkozik. Az elmúlt évben a kaposvári, makói, kalocsai, bicskei és több budapesti intézmény kapcsán derültek ki gyermekbántalmazást is magában foglaló visszaélések, valamint erőszakesetek, amelyek az erős médiafigyelem miatt uralták a közbeszédet.

A testi fenyítés és a gyerekekkel szembeni megalázó bánásmód 2005 óta tilalmazott Magyarországon. A gyermeki jogok ezen területét két eset tematizálta hosszabb ideig 2016-ban: nyáron egy dömsödi általános iskolában a felnőttek lehúzták a gyerekek bugyiját, hogy ellenőrizhessék, ki piszkított a WC mellé; ősszel pedig egy olyan óvodai gyakorlatot ítélt el az ombudsman (AJBH) a jelentésében, amely során egy óvónő büntetésként rendszeresen összekötözte a „rosszalkodó” gyerekek kezét. A beszámoló idézi az ombudsmani jelentés főbb részleteit:

„ A biztos szerint a megalázó, rossz bánásmód nem lehet válasz soha semmilyen szituációban – az óvónő visszás lépését kiváltó helyzet kialakulása eleve megelőzhető lett volna akkor, ha az óvoda még időben kezdeményezte, javasolta volna a gyerek szakértői vizsgálatát. Így korábban lehetőség nyílt volna arra, hogy a magatartási problémás gyerek megfelelő pedagógiai támogatást és segítséget kapjon.”

A fogyatékossággal élő gyermek jogai

A Gyermekjogi Bizottság és a Fogyatékossággal élő személyekről szóló ENSZ-egyezmény végrehajtását vizsgáló bizottság is lépéseket sürgetett a fogyatékossággal élő gyerekek intézményi elhelyezésének megelőzése, illetve a családon és közösségen alapuló gondozásának biztosítása érdekében. Ezen a téren a jelentés szerint nem történt előrelépés az utóbbi évben, annak ellenére sem, hogy már 2014. január 1-jétől megindult az intézményi kitagolás, melynek keretében a 12 éven aluli gyerekeket befogadószülőknél kell elhelyezni – de ez nem érintette a speciális intézményeket. 2016-ban pedig elkezdődött az intézményi férőhelyek kiváltásáról szóló hosszú távú kormányzati stratégia kidolgozása, ezzel párhuzamosan újabb EU-finanszírozású pályázatot írtak ki, amit a szakma részéről rengeteg kritika ért. A tervezet ugyanis lehetővé tette volna az intézmények lakóinak fogyatékosság alapján történő diszkriminációját, vagyis a fogyatékosság mértéke szerinti szelekciót. (Erről bővebben itt írtunk.)

A jelentés kiemeli, hogy a fogyatékossággal élő gyerekekkel szemben továbbra is gyakori a bántalmazás vagy a megalázó bánásmód.

Az egyik nagy port kavart eset – egy intézményben párnákkal bélelt, zárt szekrényben „pihentettek” egy gyereket – pozitív hozadéka volt, hogy az alapvető jogok biztosa hivatalának jelentése nyomán a szaktárca 2016-ban kidolgozta a jogszabály-módosítást, mely előírja, hogy a speciális szükségletű gyerekeket gondozó intézmények szakdolgozói meghatározott időn belül kötelesek elvégezni egy felkészítő tanfolyamot.

Külön fejezetben foglalkozik a jelentés a családjukon kívül nevelkedő, intézményi ellátásban, vagy nevelőszülőknél elhelyezett gyermekek helyzetével. 2016-ban mintegy 24 ezer gyerek és fiatal élt gyermekvédelmi szakellátásban: körülbelül kétharmaduk nevelőszülőknél, a többiek pedig nevelőotthonokban. A családból való kiemelések mögött esetlegesen meghúzódó nemzetiségi, etnikai diszkriminációra és az elsődlegesen anyagi okból való kiemelések gyermekjogellenes gyakorlatára hívta fel a figyelmet 2016-ban a TASZ kampánya és petíciója. A kampány során az EMMI számára átadott, számos neves szakember és szervezet által támogatott szakmai javaslatcsomagra nem érkezett kormányzati reakció.

Menedékkérő gyermekek speciális védelme

Végezetül, amint a beszámoló bevezetőjében írják, a „gyermekjogi értékelés nem lehet teljes anélkül, hogy a gyerekek egy különleges csoportjával ne foglalkoznánk itt a bevezetőben is. Azokkal az úton lévő gyerekekkel, akik 2016-ban már jelentősen kisebb számban, de megjelentek a magyar határokon, akiket a sokszor több ezer kilométeres vándorlásuk során megannyi fájdalom, félelem, trauma ért, és akiket Magyarország elsősorban „migránsnak” tekint, és nem gyereknek.”

A határzár a 18 éven aluli elkövetők statisztikájára is hatással volt: az ENYÜBS adatai szerint a „határzár tiltott átlépése” a 18 éven aluliak által a negyedik leggyakrabban elkövetett bűncselekmény volt. Bár a fóti gyermekotthonban elhelyezett kísérő nélküli kiskorúak száma 2016-ban az egy évvel korábbi adatokhoz képest megfeleződött, a 30 napnál hosszabb ideje a gyermekotthonban lévők aránya folyamatosan emelkedett.

A jelentés készítésekor még csak a pletyka szintjén lehetett hallani arról, hogy a menedékkérő gyermekeket kivonnák a Gyermekvédelmi törvény hatálya alól. Ez 2017 tavaszára valósággá vált: a törvényjavaslat szerint minden menedékkérő automatikusan őrizetbe kerülne a tranzitzónákban.

A tervezet ellen hét civil szervezet – köztük a Helsinki Bizottság – közös nyilatkozatban tiltakozott:

“Az intézkedés különösen súlyosan érintheti a sérülékeny menedékkérőket, például a pszichés betegeket vagy a kiskorúakat. Minél fiatalabb egy gyerek, annál súlyosabb kóros lelki jelenség alakulhat ki benne a bezártság hatására. A korábban bántalmazást, kínzást, háborút és más katasztrófát túlélő emberek ismételten traumatizálódhatnak, ami beilleszkedési, alkalmazkodási problémákhoz vezethet a későbbiekben” – áll a közleményben.

A Gyermekjogi Jelentés 2016 innen letölthető.

Vitrai Barbara

 

tetszett_a_cikk3