Májusban hatvannál is több adatigénylést adott be a Kanga Egyesület az Átlátszó Kimittud közérdekűadat-igénylő oldalán keresztül azzal a céllal, hogy a várandós nők számára a szüléssel kapcsolatos legfontosabb információkat tartalmazó, nyilvános adatbázist hozzon létre. A kérdéseket a szülésfelkészítő csoportokban leggyakrabban felmerülő témák alapján állították össze, és azokat az országban működő valamennyi szülészetnek és kórházon kívüli szolgáltatónak elküldték.

[sharedcontent slug=”cikk-kozepi-hirdetes”]

Olyan, a szülés körülményeivel összefüggő adatokat gyűjtöttek, mint a császármetszések aránya, vagy az apai jelenlét ennél a műtéti beavatkozásnál, hogy milyen testhelyzetben lehet szülni, vagy zavartalanul együtt lehet-e anya és újszülött a szülés utáni „aranyórában”.

„Én nem tudom megmondani, hogy hogy jó szülni, ilyen egyszerűen nincs. Mindenkinek mások az igényei” – mondja Maróy Ditta, a Kanga Egyesület vezetője válaszként arra a kérdésre, hogy miért fontos az online adatbázis. Maróy a szülésfelkészítő tanfolyamokon szerzett tapasztalatai alapján állítja, a nőknek arra van szüksége, hogy a szülés során partnernek tekintsék őket, meghallgassák a kéréseiket, és ne döntsenek a fejük felett.

„A szülés is egy szolgáltatás a kórház részéről, amit az általunk befizetett TB-forintokból finanszíroznak, elvárható, hogy figyelembe vegyék az egyéni igényeket” – magyarázza, egy nyári hasonlattal élve: „Amikor vegetáriánusként nyaralóhelyet keresek, fontos szempont, hogy változatos legyen az étrend, nem szeretnék minden nap rántott sajtot enni; ha gyerekekkel utazom, vízparti szállást keresek, aki meg például kutyával menne, annak egészen mások az igényei.

Ugyanígy más az igénye annak a nőnek, aki valamilyen egészségügyi probléma miatt császármetszéssel fog szülni, mint annak, aki természetes módon akarja világra hozni a gyerekét. Megint másnak az a legfontosabb, hogy jó legyen az aneszteziológus, mert nem akar fájdalommal szülni – ezt mind figyelembe lehet venni, ezért jó tudni, hogy melyik szülészeten tudom a saját igényeimet érvényesíteni.”

Az egyesület honlapján kórházak szerint csoportosítva megtalálhatóak a válaszok, megnézhetjük például, hogy hány ágyas a legkisebb szülőszoba, van-e lehetőség szülésznő választására, van-e VIP családi szoba, vagy lehet-e kádban vajúdni. Korábban nem készült ehhez hasonló átfogó adatbázis, kizárólag a császármetszések arányáról gyűjtöttek adatokat, melyet az Index tavalyi cikke kitűnően összefoglalt.

Ebből az derül ki, hogy a fejlett országokban a műtéti beavatkozások száma folyamatosan nő, és ez alól Magyarország sem kivétel. Míg a WHO ajánlása szerint a valóban – egészségügyi szempontból – indokolható császármetszések aránya a szülések mindössze 15-19%-át teszik ki, itthon 2015-ben 39% volt az országos átlag, és a számok növekvő tendenciát mutatnak.

„Téves az az elképzelés, hogy a császármetszés a hüvelyi szülés biztonságos alternatívája, valójában nagyobb az egészségügyi kockázata, mint a normál szülésnek. A császármetszés egy nagy hasi műtét” – indokolja Ditta a fenti adat fontosságát. „A csoportjaimban gyakran felmerülő téma volt, hogy van-e lehetőség császáros szülés után természetes módon szülni, ezért ezt a kérdést többféleképpen is feltettük a kórházaknak, mert van, ahol teljesen elzárkóznak ettől a lehetőségtől.”

Bár a 70 szülészetnek elküldött, közel 30 kérdésre érkezett válaszok feldolgozása még folyamatban van, néhány dolog azért már látható. Általánosságban elmondható, hogy nagyon nagy a szórás például a császármetszések arányát tekintve: ebben a fővárosi Honvéd Kórház vezet 55 százalékkal, míg a Kazincbarcikai Kórházban ez az arány csupán 11 százalék, a 2015-ös adatok szerint.

Ditta szerint a kisebb kórházakban látható egyfajta specializáció, amellyel a szülések számát kívánják növelni az intézményvezetők: erre épp a fent említett Kazincbarcikai Kórház jó példa. A válaszok alapján itt a 2016-ban levezetett 700 szülés 19 százalékában végeztek császármetszést, ami nagyjából megfelel a WHO ajánlásának.

Az adatbázist böngészve azt látjuk, hogy egyébként semmilyen „speciális” ellátást nem biztosít a kórház szülészete a leendő anyáknak, pl. nem lehet jelen egynél több kísérő a szülésnél, az apa nem mehet be a császármetszéshez, nem lehet kádban vajúdni vagy szülni, viszont együtt lehet anya és baba szeparáció nélkül a szülés utáni első órában, az „aranyórában”. Úgy tűnik, önmagában az, hogy igyekeznek csökkenteni a szülés folyamatába való beavatkozást, hatással van a császármetszések alacsony számára.

Az Index korábban hivatkozott cikke kilenc lehetséges okot sorol, melyek a szakemberek szerint befolyásolják a császármetszések arányát, és ezek közül csak az egyik az, hogy az adott intézmény az alacsony vagy a magas kockázatú esetekre szakosodott. További tényezők lehetnek, hogy az adott kórházban magas vagy alacsony a szülések száma, hogy a császármetszés után többet fizet az OEP, mint a sima hüvelyi szülés után, hogy kevés szülész vállalja a farfekvéses szülések spontán levezetését, hogy egyre több olyan nő vállal gyereket, akinek valamilyen kockázatot jelentő egészségügyi problémája van, de számít a hálapénz is.

Egy másik intézmény, a Jászberényi Kórház igazgatója a farfekvéses szülések specialistájává vált, sőt, továbbképzéseket tartott kollégáinak, így a kórház egyre több ilyen esetet tud fogadni. A Baranya megyei Mohácsi Kórház példája pedig azt mutatja, hogy az intézménybezárás elkerülése érdekében hozott jó döntéssel – nevezetesen a természetes szülés felvállalásával – rövid időn belül csaknem 30 százalékkal tudták növelni a szülések számát.

Ebben az intézményben adományokból létrehoztak egy alternatív szülőszobát, felvettek egy szülésfelkészítő szakembert, lehetővé tették, hogy kádban szülhetnek, valamint többféle szülési testhelyzetet választhatnak az anyák, vagyis általában véve figyelembe vették a nők igényeit.

 A kórházak negyede nem válaszolt

Az első körben elküldött kérdésekre az egyesület csupán a szülészetek 20 százalékától kapott választ, így nagy segítség volt számukra, hogy részt vehettek a Közélet Iskolája és az Átlátszó által szervezett, közérdekű adatok megismeréséről szóló tanfolyamon. Ezután pontosították a kérdéseket, és a Kimittud közérdekűadat-igénylő oldal felületén keresztül nyújtották be az adatigényléseket. Az adatbázis létrehozása után ellenőrzésre megküldték az adatokat az ellátóhelyeknek, melyek így még módosíthattak a válaszaikon.

A folyamat végén a szülészetek mindössze 17 százaléka tagadta meg teljesen a választ az adatigénylésekre – meglepőnek tűnhet, de a csak részleges válaszadás gyakran abból fakadt, hogy valóban nem vezetnek statisztikát bizonyos gyógyszerek (pl. „szülésgyorsítók”, fájdalomcsillapítók) használatáról, így ezekről nem tudnak adatot szolgáltatni.

Az erre vonatkozó kérdéseket az egyesület elküldte az OEP-nek is, ahol azt válaszolták, hogy ők sem rendelkeznek kórházakra lebontott adatokkal a szülésnél használt szerekkel kapcsolatban.

A közpénzből finanszírozott szülészetek adatmegtagadása miatt az egyesület – az Átlátszó jogászainak segítségével – panaszt nyújtott be a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz (NAIH), állásfoglalást kérve arra vonatkozóan, hogy a kért adatok közérdekű adatnak minősülnek-e.

A NAIH állásfoglalása rekordidő alatt, harminc napon belül megérkezett, egyértelművé téve a helyzetet: „(…) az ön által igényelt szülészeti adatok, mint az adott egészségügyi intézmény tevékenységére vonatkozó adatok, az Info tv 3. paragrafus (5) bekezdése szerint közérdekű adatoknak minősülnek”.  Indoklásában a Hatóság kifejti, hogy „[egy] demokratikus jogállamban a polgároknak joguk van arra, hogy az életükre alapvetően kiható döntéseket, az azokat alátámasztó adatokat, indokokat, és a döntéshozatalban részt vevők szakmai álláspontjait – akár késleltetetten is – megismerjék.”

A Kanga Egyesület vezetője szerint az adatigénylési kampány célja nem a konfliktuskeresés, hanem az, hogy elinduljon egyfajta párbeszéd az anyák, a dúlák (szüléskísérők), a bábák és az orvosok, illetve a kórházak képviselői között.

Ennek érdekében országszerte kerekasztal-beszélgetéseket szerveznek az elkövetkező évben, melyhez a közösség támogatását várják. Az adományokat honlapfejlesztésre és a projektben részt vevő önkéntesek munkájára, valamint az összegyűjtött válaszokat tartalmazó kiadvány megjelentetésére fordítják. Reményeik szerint a nyilvános adatbázis hatására változhat a kórházak gyakorlata, ezért a kérdéssort évente elküldik majd a szülészeteknek.

Az adatok böngészéséhez és a Kanga Egyesület támogatásához ide kattints!

Vitrai Barbara

[sharedcontent slug=”cikk-vegi-hirdetes”]