A szegénységben a legnehezebben viselhető időszak a tél. Mert ilyenkor, az amúgy is kezelhetetlen problémák mellé meghatározóan felzárkózik a fűtés problémája. Ami mindent meghatároz, az élet napi ritmusát, a tüzelő megszerzésével, a begyújtásokkal, a mosdással, főzéssel, alvással, és a gyakran előforduló megfázással is.
[sharedcontent slug=”cikk-kozepi-hirdetes”]
A szegénységben a legfontosabb tűzrevaló a fa. Szenet, nagyobb mennyiségű fát nem tudnak vásárolni. Túl drága ez, a megélhetéshez sem elég jövedelem mellett. Másra meg, olajjal, gázzal fűtésre nincsenek meg a feltételek. Egy fűtési rendszer kiépítése elképzelhetetlen a lakhatási szegénységben. A gallyak, a fa mellett elégetnek mindent, ami szemétként adódik, a háztartási hulladékot, a műanyagot, a rossz cipőket, ruhákat is. A környezetvédelmi szempontok itt nem értelmezhetők. Csak egy a fontos, hogy meleg legyen. Ha a gyerek fázik, nincs gondolkodás azon, hogy mennyire zöld a fűtéshez használt anyag.
A begyújtást akkorra időzítik, mikor a gyerekek hazajönnek az iskolából. Vagy kicsit későbbre. Hogy tovább tartson a meleg az esti órákban. Napközben nem fűtenek, csak ha tényleg nagy a hideg, a felnőttek jobban bírják, kabátban vannak bent is. A főzés is a tűzhelyen történik, és az is este, mikor együtt vannak mindannyian az egyetlen fűthető térben, ami ilyenkor konyha, szoba, fürdőszoba is egyben.
A mosdás is problémásabb ilyenkor, az utcai kútról hozott vizet szintén a tűzhely melegíti fel, egyetlen lábasban melegedhet a víz az egész családnak. A hajmosás is ritkul. A mosáshoz még több víz kell, próbálják hát minimalizálni. A legnagyobb kincs ilyenkor az asszonyoknak a centrifuga, mert kézzel ki lehet mosni, de képtelenség rendesen kicsavarni, és nehezen szárad a ruha a hidegben.
Az alváshoz sok családban nem vetkőznek le. Gyakran alszanak ugyanabban a ruhában, amiben nappal vannak. Mert a hidegben minden növeli a megfázás kockázatát, az pedig újabb költség lesz, a gyógyszereké.
Az őszi időszak legelső problémája a kályha. Az olcsó pléhkályhák hamar elhasználódnak, és a meleget is szinte csak addig tartják, ameddig a tűz ég. A kályhacsövekre is figyelni kell, mert ha kiégnek, a lyukas csövek, azon túl, hogy veszélyesek, még nehezebbé teszik a begyújtást, a többnyire nedves, friss ágakkal. Nagy kincs, amikor adományból régi, hordozható „csempés” kályha kerül, sammottéglákkal. Sajnos évről évre csökken ezeknek a száma, lassan eltűnnek, hiszen többnyire az öregek használták, az új házak kazánnal, radiátorral, vagy padlófűtéssel készülnek.
A házak hőszigetelése sem megfelelő, a vályogházakban lakók még szerencsések, az jobban tartja a meleget, de a rossz ablakok, ajtók mentén kézzel is érezni a süvítő hideget, ha fagypont alá megy a levegő. Ilyenkor a nem fűtött helyiségekben reggelre gyakran befagy a víz, amit az ötliteres műanyag flakonokban visznek be.
Mikor beköszönt az ősz, a segítő szervezeteknél megváltozik a munka. Többször keressük fel a krízishelyzetben élő családokat, és ahol látjuk, hogy nagy a baj, ott próbálunk segíteni. Persze nem tudjuk a családok fűtésgondját megoldani, de ha úgy látjuk, átmenetileg segítünk, és viszünk tűzrevalót. Most még nem persze, pedig volt, aki már most is kért, a fűtetlen házban beteg felnőtt és kisgyerek is van, mindkettőjükre már rég be kellene gyújtani kicsit esténként. De most még nem tudunk adni… hiába láttuk, hogy fázik a kicsi…..mert mi lesz télen? Inkább a mínuszokra tartogatjuk a kríziskezelésre kapott adományokat. Mert az Igazgyöngy Alapítványnál mi már tapasztalatból tudjuk, hogy akkor még nehezebb.
Nem egyszerű persze tűzifát adományozni. A szállítás költsége nagy, ha messziről hozzuk, többe kerülhet, mint maga a fa. Ráadásul a mennyiség sem mindegy. Ha teherautóval próbáljuk, akkor adnunk kell mindenkinek az adott utcában. Mert ha megáll egy fával megrakott teherautó, ott nem lehet rangsorolni….fát mindenki kér, tartaléka senkinek sincs, mindenki többet akar, hiszen ha nagy a hideg, egy zsák fa hamar oda van. Mindenkinek nehéz beszerezni, és senki sem mond le a másik javára. Még akkor sem, ha ott több gyerek van.
A kríziskezelésben logisztikai szempontból a legpraktikusabb a bármilyen anyagból (szalmából, napraforgóból, forgácsból) készült brikett. Mert ezt lefóliázott tömbökben könnyen tudjuk mi is szállítani, akár egy-egy családhoz is. És tovább is elég, nagyobb a fűtőértéke, mint a fának. Viszont drágább, és az ára, talán a kereslet miatt megy is feljebb. Persze a fáé is, már próbáltunk érdeklődni, 10%-kal magasabb árakat hallani a TÜZÉP-eken, mint tavaly.
A tél számunkra, segítők számára is a legnehezebb. A pénzadomány ekkor válik talán a legfontosabbá. Amiből tudunk néha segíteni legalább ott, ahol gyerek van.
Ilyenkor sokat beszélünk a tél nehézségeiről is. Mert az élet szerencsésebb felén, ahol egyetlen gombnyomás csak, és ott a meleg a lakásban, ott nagyon nehéz elképzelni azokat az élettereket, ahol a hideg mindennapos vendég. A szobákban is.
Idén az Átlátszónet Alapítvánnyal közösen, az Erste Stiftung támogatásával kerül kiosztásra „A szegénységről méltósággal” sajtódíj, melyet három éve indított útjára...
A Hintalovon Alapítvány idén második alkalommal készített éves összefoglalót a gyermekek jogainak érvényesüléséről hazánkban. Bár vannak pozitív változások, az...
Áprilisban folytatódott a sikkasztással, magánokirat-hamisítással és jelentős kárt okozó hűtlen kezeléssel vádolt hivatásos gondnok pere, melyet pótmagánvádas eljárásban csaknem...
