Épp most szórnak el 77 milliárdot a férőhelyek kiváltására, de ettől nem lesz jobb az intézetben élők helyzete

Czibere Károly államtitkár és Bátori Zsolt főigazgató lakóotthont ad át. Fotó: Somogy Megyei Kormányhivatal
Czibere Károly államtitkár és Bátori Zsolt főigazgató lakóotthont ad át. Fotó: Somogy Megyei Kormányhivatal

 

A legrosszabb feltevések látszanak megvalósulni a fogyatékkal élő emberek társadalmi befogadását célzó ún. kitagolási programmal kapcsolatban.

 

 

Előzmények

22 milliárd forintból, plagizált tanulmányokra támaszkodva alakítják át a fogyatékosok ellátórendszerét

Több helyen is tiltakoznak a helyiek a fogyatékossággal élő emberek beköltöztetése ellen

Földi pokol a gödi fogyatékos otthonban: kikötözik, ketrecbe zárják és éheztetik a bentlakókat

Februárban számoltunk be arról, hogy a teljes ellátórendszert, de még a romafelzárkóztatást is maga alá gyűrő mamutszervezet, a Szociális és Gyermekjóléti Főigazgatóság (SzGyF) erőltetett tempóban próbálja végrehajtani a nagy intézetek kiváltását:

„Az SzGyF sorra kéri be az intézményektől a pályázathoz szükséges adatokat: a szabályok értelmében a pályázatot a konkrét intézmény nevében az SzGyF jogosult beadni. Az egész folyamat sikere szempontjából komoly kockázatot jelent, hogy immár szó sincs önkéntességről, vagy akár csak kooperációról: sietni kell, hogy március végére a megfelelő számú pályázattal le legyen kötve az előirányzott 21 milliárd.” – írtuk akkor.

Májusban arról számoltunk be, hogy a rosszul, vagy éppen sehogy sem előkészített projektek több településen is a helyiek tiltakozását váltották ki, de az SzGyF nem vett vissza a kezdeti lendületből.

Néhány nappal ezelőtt viszont megszólalt a fogyatékosügy egyik legfontosabb érdekvédelmi szervezete, az ÉFOÉSZ, az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége. A véleményként megfogalmazott értékelés éppen azokat az aggályokat látja megvalósulni, amelyeket a program kritikájaként egy évvel ezelőtt a TASZ szakértője, Verdes Tamás fogalmazott meg az SzGyF által irányított folyamattal kapcsolatban. Az ÉFOÉSZ szakértői olyan súlyosnak látják a helyzetet, a hogy a program felfüggesztését kérik:

„A kiváltási folyamat leállítását és újratervezését kérjük a Kormánytól, mert úgy látjuk, hogy a pályázati programok a nagylétszámú intézményrendszer és a nagytömegű ellátási formák további fenntartására és nem a lebontására irányulnak.”

Vagyis az érdekvédők szerint a 77 milliárdos projekt megvalósításával épp azt a célt nem lehet elérni, amire az egészet kitalálták.

Idén májusban adatigénylésben kérte az ÉFOÉSZ a programot irányító SzGyF-től az „Intézményi ellátásról a közösségi alapú szolgáltatásokra való áttérés fejlesztése – intézményi férőhely kiváltás” című kiírásra a főigazgatóság által benyújtott 29 darab pályázat szakmai programját.

Ahogy ez ma már általános gyakorlat az államigazgatásban, a dokumentumokat az SzGyF nem adta ki, míg mind a NAIH, mind jogerős bírói ítélet nem kötelezte erre, így az érdekvédők szeptemberben megkapták a szakmai programokat. A most közzétett értékelés azonban nemcsak ezeket, de a teljes pályázatokat vizsgálva jutott arra, hogy az egész programot újra kell tervezni.

Elnéptelenedő falvakba integrálódnak

A nagylétszámú intézmények a szocializmusból öröklött területi elosztás alapján jellemzően a nagyobb településektől távol, volt kastélyokban, kúriákban működnek – részben ez az oka annak, hogy a fogyatékos személyek fizikailag is szegregáltan élnek ezekben az intézetekben.

A társadalmi inklúziónak, a fogyatékkal élő emberek befogadásának egyik legfőbb akadálya, hogy a világvégi intézményekben elzártan élők a társadalom számára láthatatlanok. A kiváltás során lakásokba és kisebb létszámú lakóotthonokba költöztetik az intézetek lakóit: értelemszerűen a társadalmi befogadás akkor valósulhat meg, ha ez a földrajzi szegregáció is megszűnik.

Ehhez képest az érdekvédők által megszerzett dokumentumok szerint az alábbi településeken fognak integrálódni szerencsés kiköltözők (zárójelben a települések lélekszáma): Sopronnémeti (297 fő), Vág (440 fő), Bodonhely (287 fő), Szilsárkány (652 fő), Und (322 fő), Tormásliget (292 fő), Szakony (412 fő), Szabás (622 fő), Drávatamási (393 fő), Pusztaottlaka (474 fő), Vaspör (354 fő), Esztergályhorváti (484 fő), Fülpösdaróc (320 fő), Gacsály (918 fő).

A legnagyobb település, ahol fogyatékos személyek élhetnek majd a többi polgár között, a 75 ezer lakosú Szombathely, lélekszám szerint a tízedik legnagyobb város – . Ugyanakkor több olyan sorvadó kistelepülésre is költöznek majd az otthonok lakói, ahol lényegében nincs gazdasági tevékenység, nincsenek szolgáltatások, a lakosság még aktív része pedig gyors tempóban távozik.

A konkrét helyszínek kiválasztásánál is ugyanez a szemlélet érhető tetten: miközben a nagyintézmények felszámolása a cél, számos esetben a működő intézmény közvetlen szomszédságában, sok esetben telekleválasztással létrehozott „új” telken épülnek az intézmények lakóinak az új, 12 fős lakóotthonok.

A 630 fős lélekszámú Somogy megyei Kálmáncsán például egy idősotthonként működő kastélyépület parkjában építik fel a házakat. Négy darab 12 férőhelyes lakóház épül Táplánszentkereszten, „mely látásfogyatékkal, illetve mozgásfogyatékkal élő személyek elhelyezését biztosítja” – írja a főigazgatóságnak a szombathelyi intézmény kiváltását célzó „Nyitott világ kapujában” című pályázata. Csakhogy Táplánszentkereszten a meglévő intézményi telekből hozták létre az új ingatlant telekmegosztással, a projekttel kiváltandó szombathelyi intézmény lakóinak egy része pedig egyenesen az intézet szombathelyi telkén felépítendő házakban fog élni.

Vagyis a bruttó 630 milliós projekt keretében az intézményből az intézmény mellé költöznek a lakók.

Van olyan intézmény, amelynek a kiváltásával földrajzi vagy infarstrukturális ellátottság szempontjából rosszabb helyre kerülnek a lakók. A búcsúszentlászlói intézetből például a tervek szerint 72 lakó költözik majd ki, de a kiválasztott öt „céltelepülésből” három kisebb lélekszámú és rosszabb adottságokkal rendelkező település, mint az intézeti lakók jelenlegi lakóhelye. A búcsúszentlászlói intézményi székhelyen 200 Budapestről ide került ellátott él jelenleg – a pályázat alapján

fel sem merült, hogy ezeket az embereket a saját „származási helyükre”, azaz a fővárosba próbálják visszaköltöztetni. E helyett például Vasföldén és Bocföldén fog zajlani az ő társadalmi befogadásuk.

Ráadásul az új lakóotthonok többsége megközelíthetőség szempontjából rosszabb helyen van, mint a búcsúszentlászlói intézmény, így fennáll annak a kockázata, hogy az ide kerülő lakókat kevesebbet fogják tudni látogatni Pestről a hozzátartozóik – vagyis társadalmi befogadás helyett a még meglévő „kinti” kapcsolataik is meglazulnak.

Hasonlóképp problémás az ún. szolgáltató központok helyzete. Az eredeti koncepció szerint ezek a társadalmi integráció kulcsfontosságú helyszínei lennének, ahol a fogyatékos emberek a többiekkel együtt vehetnek igénybe különböző szolgáltatásokat – ehhez képest a pályázatokból az derül, hogy a főigazgatóság több helyen a meglévő intézetek területén alakít ki szolgáltató központot, vagyis a lakók ugyan kiköltöznek, de az életük jelentős része továbbra is az intézmény külvilágtól elzárt keretei közt zajlik.

A konkrét napirend nagyjából úgy néz ki, hogy az intézményi kisbusz – minden pályázatban 12 066 390 forintért szerzik be ezeket – reggel összeszedi a „kitagolt” lakókat, és beszállítja őket a nappali ellátás helyszínére, az intézménybe, ahol megkapják mindazt, amit a kitagolt szolgáltató központnak nyújtania kell, majd este visszaszállítják a lakókat a kitagolt lakhatásba.

Az így megvalósuló kitagolt lakhatás nem lesz éppen olcsó, akármelyik pályázatot is nézzük. A barcsi projektben például 827 millió forint a közvetlen beruházási költség, ennyibe kerül a 12 fős lakóotthonok tervezése és komplett kivitelezése. Ezért a pénzért összesen 120 embert fognak tíz helyszínre kiköltöztetni.

Tehát egy személyre 6,9 millió forint infrastrukturális beruházási költség jut, de ha leszámítjuk a projekt részeként megvásárolt három egyenkisbuszt, még akkor is bő 6,5 millió. Vagyis a 12 fő számára épülő egyenlakóotthonok darabonként 80 millióba fognak kerülni.

Ehhez képest Barcson tucatnyi jó állapotú 4 szobás házat hirdetnek 15 millió forint körüli áron, vagyis ennek az összegnek alig több mint a feléért el lehetett volna helyezni három családi házban ugyanezt a tucatnyi intézeti lakót.

Persze nem ez a nyilvánvaló pazarlás és voluntarizmus a legfájóbb ebben a látványos kamuprojektben, hanem az elszalasztott esély: belátható időn belül nem lesz pénz annak az intézményi kultúrának a humanizálására és korszerűsítésére, amit most készül 77 milliárdból bebetonozni az európai adófizetők pénzén a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság.

Becker András

 

tetszett_a_cikk3

 

  • Vidéki

    A cikkből az derül ki, hogy egy csak egy legény van talpon a vidéken, mégpedig Becker András, aki pontosan tudja, mit hogyan kellene csinálni a fogyatékkal élő emberek társadalmi befogadását célzó ún. kitagolási programmal kapcsolatban.

    Mindenki más, aki nem a kibic pozíciójából (mint Becker András) , hanem a felelősség terhe alatt, gyakorlatban dolgozik az ügy megoldásán, mint a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság munkatársai, azok Becker András tálalásában feladatukra alkalmatlan emberek lennének?