Bezárás
L. Ritók Nóra

Sok recept nem került kiváltásra, mert nincs miből

Itt az influenzás időszak. A szegénységben a betegség csak fokozza a bajt, főleg, ha a megfázás, vírusfertőzés a hónap végére esik.

Az orvos hetente egyszer rendel a kis falvakban is, ha nagy a baj, akkor távolabb érhető el az orvos. De többnyire kivárják a rendelési időt. A vizsgálat után megkapják a receptet. Gyógyszertár nincs a faluban, de a falugondnoki szolgálat erre a napra szervez egy „patikai járatot”, begyűjti a recepteket, és kiváltja, majd szétosztja a gyógyszereket.

Amikor kezdtük a segítő munkát, az első télen érzékeltük, hogy ezen a területen nagyon nagy a baj. Sok gyerek került kórházba, megfázásból induló tüdőgyulladással, szövődményekkel. Mert sok recept nem került kiváltásra, nem volt miből. A gyerek maradt otthon, vagy meggyógyult magától, vagy kórházba került. Próbáltunk segíteni, kiváltani ott, ahol biztosan láttuk, nincs rá pénz. Csak a lázcsillapítót és az antibiotikumot. Nagyon hamar látványosan csökkent a kórházba kerülő gyerekek száma.

Cikksorozatunk korábbi részei itt olvashatók

Próbáltunk támogatókat is keresni ehhez, volt, hogy egy évig cégek is álltak mellénk, hiszen egy influenzás időszakban 100 ezer Ft fölé is ment az erre fordított összeg… Aztán kapcsolatba kerültünk a Gyermekétkeztetési Alapítvánnyal, és bekerülhettünk a kis faluval egy programba, a Szegények Patikájába, amiben támogatást kaptunk ehhez.

ritoknori_27_1

Nem volt egyszerű, nagy együttműködés kellett hozzá, a háziorvosé, a patikáé, az önkormányzaté, de sikerült összehoznunk, gördülékenyen működik.

Ez is szép példája annak, hogy helyben a megoldáskeresésben partnerré tehető mindenki. Ha van rá forrás, meg szervezet, aki összehozza, nem is olyan nagy összegből, előre tudunk lépni. Az eredmény pedig mindenképpen költségtakarékosabb, ha a minimum egy hetes kórházi kezelés mellé tesszük az összeget. És nem beszéltünk még arról, hogy mit jelent mindez a gyerekek egészségi állapotában, fejlődésében.

ritoknori_27_2

A szegénységmutatók tekintetében bevonható, és általunk mentorált faluban lassan egy éve működik így a program. De az Igazgyöngy Alapítvány több faluban jelen van. És a probléma máshol is ugyanez az ország szegényebb felén. A lakhatási szegénységben a hideg, a tél megnöveli a megfázás kockázatát. A mosakodás, a hajmosás, az átöltözés mind nehezebb. A körülmények nem kedveznek persze a gyógyulásnak sem, a fűtés mindenhol gond, és úgy tűnik, a tél most mutatja meg az igazi arcát, mikor már a tavaszi hónapok következnek. Ha gyógyszer sincs, a szövődményeket borítékolni lehet. A receptekre felírt antibiotikum és a lázcsillapító kiváltása állandó és egyre emelkedő tétel a kríziskezelésünkben.

Beszéltem a héten egy apukával, kérdezem, hogy vannak, mi újság. „Betegek a gyerekek” – mondja. „Ki tudják váltani a gyógyszert?” „Nem mindet.” – hangzik a válasz, és pontosan tudom, ez azt jelenti, egyiket sem.

Amikor először írtam erről, emlékszem, egy egészségügyi folyóirat is megosztotta az írásomat. Kérdeztem tőlük, látnak-e valami megoldást. A válasz az volt: nem. De a problémát ők is így érzékelik, látják. Ennyit tudtak tenni, hogy átvették a cikket. Hátha így több figyelem irányul rá.

Ennek már több éve. A döntéshozói figyelem pedig nem lett több. A szegénységben élő, beteg gyerekek problémája nem (sem) kerül fókuszba. Orvos meg, főleg a leszakadó térségekben azóta kevesebb lett. A megoldás marad hát a megoldást kereső civileknél. Az Igazgyöngy gyerekgyógyszer programja sok szegénységben élő gyereknek segít. Ha van miből, és kapunk ehhez segítséget. A szociálisan érzékeny emberektől. Akik átérzik, milyen lehet ez a helyzet. A probléma rendszerszintű kezelése pedig továbbra is várat magára.

L. Ritók Nóra

A szerző az Igazgyöngy Alapítvány alapítója. Fotók: Igazgyöngy Alapítvány

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom