Sokan vannak, akiknek nincsenek egzisztenciális gondjaik, jól alakult az életük, biztos jövedelemmel rendelkeznek, és tulajdonképpen mindenük megvan, amire vágynak. Ám az életükben jönnek olyan jeles események, amikor nagyobb ünneplést szerveznek, és akkor megajándékozzák őket a rokonaik, barátaik, mert így szokás, így is örömöt szerezni annak, aki házasságot köt, gyereke születik, születésnapja van (főleg a kerek évfordulók). Sokan összekötik ezt az alkalmat jótékonykodással.

Így teszik emlékezetessé még inkább a napot, hogy a nekik szánt ajándékot, helyesebben az arra fordítandó összeget, karitatív célra ajánlják fel egy civil szervezetnek. Amióta a munkánkat kellő nyitottsággal, a nyilvánosság előtti kommunikációval végezzük, sok családnál eszébe jut ilyenkor az Igazgyöngy Alapítvány az ünnepelteknek vagy az ünnepek szervezőinek.

Volt már 50., 60., 70. születésnap, amikor az ajándékra szánt összeget egy dobozkába gyűjtötték a vendégektől, és utána adományként megkaptuk, vagy megkérdezték, mit vegyenek az összegyűlt összegen, mi lenne igazán hasznos.

Volt már több esküvő is, itthon és külföldön is, mikor az ifjú pár a nászajándékok helyett a mi támogatásunkat kérte a vendégektől.

Volt, hogy összegyűjtötték a pénzt, máskor az esküvőszervező bonyolította, megadva a számlaszámunkat, és a megjegyzésbe írandó szöveget, hogy be tudjuk azonosítani a forrást, a végén pedig visszacsatolást kértek a végső összegről, amit megosztottak a násznéppel. Volt, ahol egy kis fotós prezentációt küldtünk a munkánkról, ezt építették be az esküvő menetébe, hogy mindenki értse, mit támogatnak. Más a menyasszonytánc árát ajánlotta fel, természetesen a násznép is tudta, kinek „táncolja össze” az „újasszony” a támogatást.

Sokszor kapunk ajándékutalványt. Divat lett ezt is ajándékozni, babalátogatáskor vagy más jeles eseményen, akinek nincs rá égető szüksége, szívesen segít vele. Ez is remek adomány nekünk, drogériában, bababoltban, könyvesboltban vagy bevásárlóközpontban vásároljuk le, és adjuk tovább, amit vettünk, a rászorulóknak.

Voltak, akik a munkájukért kapott jutalomról döntöttek így. Nem várt pénz volt, nem számítottak rá, és örültek, nekik az elismerés érzése elég volt, és megfejelték a jó érzést azzal, hogy nemes célra fordították.

Volt olyan is, aki véletlenül jutott pénzhez, szerencsejátékkal vagy egy olyan megrendeléssel, amit nem is kért, és eladta, a pénzt pedig köztünk, és más civil szervezetek között osztotta szét.

De van olyan is, hogy egy baráti összejövetelre, ahova a ház asszonyának mindenki visz, ahogy illik, virágot. És ő inkább úgy dönt, nem kéri, hanem az árát dobják be egy dobozkába, az alapítványunk javára. Az összegyűlt pénz pedig adományként kerül hozzánk, amit a munkánkra fordíthatunk.

És vannak olyanok is, akik a gyermekeik nevelésébe építik be a karitatív elemet. Vannak gyerekek, akik nem kérik karácsonyra az ajándékot, hanem felajánlják nekünk. Van, aki a születésnapi ajándékát küldi tovább, hogy más gyereket örvendeztessenek meg, olyanokat, akiknek nem lenne semmi ajándék a születésnapján.

Persze itt a szülők viszonyulása az indító, sok beszélgetés előzheti meg a döntést, hiszen ezt nem lehet kikényszeríteni, a gyerekek saját döntésén kell alapulnia. Amikor viszont megszületik a döntés, már csak arra kell ügyelni, hogy a visszacsatolás is erősítse a jó érzést a gyerekekben.

Azt hiszem, remek dolog ez. Ki is hangosítom a közösségi médiában minden alkalommal, még akkor is, ha a felajánló kifejezetten kéri, hogy a nevét ne írjuk ki. Természetesen mindig megkérdezzük, és ha anonim akar maradni, azt tiszteletben tartjuk. Mégis kérem sokszor, engedjék meg, hogy beszámoljunk róla, mert az ötlet is példa lehet másnak. Hiszen lehet, másnak eszébe sem jutott, hogy így is lehet jótékonykodni. Hogy a saját eseményeinken érzett örömöt így is fokozhatjuk. Extra öröm az ünnepeltnek, nagy segítség a gyerekszegénység ellen küzdő szervezetnek.

L. Ritók Nóra

A szerző az Igazgyöngy Alapítvány alapítója. Fotók: Igazgyöngy Alapítvány.