Bezárás
L. Ritók Nóra

Egész évben dolgoznunk kell azon, hogy egy élhetőbb országot teremtsünk – a szegénységben élő gyerekek nem várhatnak egy jobb államra

A korábbi évekhez hasonlóan most is kimagasló volt az adományozás, a szegények felé fordulás a karácsonyi időszakban. Sok segítő szervezet – köztük mi is – ilyenkor kapja a legtöbb támogatást, magánszemélyek és cégek is keresik azokat a kapcsolódási pontokat a rászorulókhoz, akiken keresztül becsatornázódhat a segíteni akarás.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!

Az Igazgyöngyben is sikeres volt az év végi kampány – hála a támogatóknak, az idén sikerült még több rászoruló családhoz eljutni. Huszonhat településen több mint 1700 gyereket értünk el csomagokkal, a térségben több óvodába is adtunk „ömlesztve” játékadományokat. A több száz, élelmiszercsomaggal és tüzelővel is támogatott család mellett közel száz játék- és élelmiszercsomag került postázásra, közülük kilenc más megyékbe, bár ezekben nem sikerült minden kérést teljesíteni. Rengeteg Facebook-üzenet érkezett ugyanis mindenfelől, ami azt jelzi, hogy a segítő háló még ekkora civil működés mellett sem fedi le az egész országot.

Az idén valamivel kevesebb szervezet fordult hozzánk segítségért, hogy adjuk tovább az általunk gyűjtött adományok egy részét. Több cégnek, baráti társaságnak segítettünk terepet találni az országos kapcsolatrendszerünkben, akik, látva a sikeres adománygyűjtésünket, nem nekünk akartak adni, de hozzánk fordultak, hogy rajtunk keresztül más térségekben keressenek lehetőségeket.

Idén még több segíteni szándékozó szervezet merte vállalni a nyilvánosságot, megmutatni magát, a működését, és a problémát, amelyre megoldást keres. Mintha világossá vált volna számukra, hogy a nagyobb nyilvánosság nélkül működő szervezetek azért nem tudnak támogatói bázist építeni, mert nem tudnak róluk az emberek.

A támogatói bázis pedig a mindennapi működés biztosítása miatt rendkívül fontos. Nemcsak a karácsonyi csomagokra kell gondolni, hanem az egész éves működésre. Sokan vannak, akik csak a karácsonyi időszakra koncentrálnak, de a szegénység az év többi időszakában éppolyan keserves, mint az ünnepeken. Sok szervezet viszi tovább a segítségnyújtást egész évben. Ahhoz pedig pénz kell, többek között a támogatók eléréséhez, a szállításhoz, a kríziskezeléshez. És a fejlesztésekhez is, ami kiutat mutathat a nyomorúságból.

Mert ez lenne a legfontosabb: úgy segíteni, hogy az változást eredményezzen, motivációt adjon, lehetőséget nyújtson, támaszt biztosítson ahhoz, hogy a családok végre megvethessék szilárdan a lábukat, és elkezdjenek jövőképben gondolkodni.

Sok adományozó számára ez egy láthatatlan zóna, csak addig látnak, amíg az általuk elkészített csomag elindul. Nem látják, hogy ez csak a kezdet. Mert ez az egyetlen eseményre, a karácsonyra felvillant szolidaritás és öröm csak pillanatnyi, reményt ad, hogy létezik másfajta élet is, mint a nélkülözésbe beletörődő, beleszürkülő viszonyulás.

Ezt a felvillanó reményt nem hagyhatjuk év közben elhalni. A pozitív érzést folyamatosan táplálnunk kell, ébren tartani a változás iránti vágyakozást, és átvezetni egy aktív tenni akarásba. Mert a szükségletek kielégítése önmagában nem hoz változást. Az okokról, amelyek ezt a helyzetet létrehozták, nem szabad megfeledkeznünk.

Ezek nem csupán reménytelennek tűnő élethelyzeteket jelentenek, hanem elveszített lehetőségeket, tudás- és képességhiányt, a társadalmi normákhoz nem illeszkedő szocializációt, rossz irányba mutató túlélési stratégiákat, és kiégést. Sokan azt hiszik, ez csak a szakemberek kiváltsága, kiégni csak a sziszifuszi munkában, a sorozatos kudarcokban, a negatív esetek feldolgozatlanságában lehet. Pedig a szegénységben élők is ugyanezeken az állomásokon haladnak egy olyan mentális állapot felé, ami aztán itt is öngerjesztő lesz, tovább növelve a bajt.

Nem állhat meg tehát a munka karácsony után sem. Beszélhetnénk most inkább az állam feladatáról, a félrefordulásokról, tiltásokról, a hamis kommunikációban épített, valóságtól elrugaszkodott képről. Mondhatnánk, hogy ez az egész az állam felelőssége, nem a mienk, nincs dolgunk vele.

Ám azok a gyerekek, akik most szegénységben élnek, nem várhatnak egy jobb, szociálisan érzékenyebb, a problémával szembenézni képes államra. És mi, többiek sem várhatunk, ha a gyerekeinknek egy élhetőbb országot szeretnénk.

Olyat, amibe nem fér bele egy ekkora szakadék a társadalmi csoportok között. Mert ez nem ad biztos alapot senkinek. A szakadék széle folyamatosan omladozik, és a végén belehullhat mindenki.

Egész évben dolgoznunk kell azon, hogy ez a helyzet változzon. Nekünk, embereknek – államtól, politikától, világnézettől függetlenül. Mindenki hozzá tud tenni valamit a változáshoz, ha akar. A karácsony üzenetét, jó érzését most sokan megtapasztalták. Azt, hogy akarattal, egymás felé fordulással, összefogással jobbá tehető a világ. Vigyük ezt az érzést tovább, 2019-ben is.

L. Ritók Nóra

A szerző az Igazgyöngy Alapítvány alapítója. Fotók: Igazgyöngy Alapítvány.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom