Bezárás
krízishelyzetben

Hajléktalan, bántalmazott, és kisemmizett családoknak segít talpraállni a fővárosi otthon

A Fővárosi Önkormányzat által fenntartott Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSzKI) Családok Átmeneti Otthonában a dolgozókkal és a lakókkal beszélgettünk. Itt laknak azok a családok, akik életvezetési problémák, bántalmazó kapcsolat, illetve egyéb szociális vagy családi krízis miatt veszítették el lakhatásukat.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

Az intézmény két ingatlanból áll: az első épület alsó négy emeletén a családok átmeneti otthona (csáo) lakrészei találhatók. Az otthonnak 94 férőhelye van 21 összkomfortos, berendezett lakásban.

Az ötödik emelettől felfelé, és a másik épület hét szintjén munkásszálló kapott helyet – itt nem kapnak szociális segítséget a lakók, csak lakhatást biztosítanak nekik. Ebben az épületben vannak az átmeneti otthon kiléptető lakrészei is: ide költöznek azok a családok, akik már az ellátásból való kilépés küszöbén állnak, de a családgondozó támogatására még  szükségük van.

Jelenleg 21-en dolgoznak itt családgondozói, gyermekgondozói és recepciós illetve gazdálkodási munkakörökben.

Az oka annak, hogy valaki ide jelentkezik, változatos lehet: túlzsúfolt vagy nem megfelelő lakáskörülmények, családegyesítési szándék, családon belüli erőszak, mélyszegénység vagy gyermekvállalás. A nagy létszámú családok különösen nehezen találnak albérletet – a bérbeadók megijednek attól, hogy ha a családnak adóssága keletkezne, a gyerekek miatt nem tehetik őket utcára.

Családon belüli erőszak és hajléktalanság: Csilla története

Csilla és párja, Mihály egy hónapja költöztek be, kislányuk két hónapos. Előtte mindketten hajléktalanok voltak, és úgy ismerkedtek meg, pont tavaly karácsonykor. Az, hogy idejöhettek az intézménybe, számukra nem csak azt jelenti, hogy biztos lakhatásuk van, és együtt élhetnek, de azt is, hogy megtarthatják közös gyermeküket.

A lakásban rend van, és szinte minden asztalon egy apró szobanövény. Miközben beszélgetünk, Csilla az ebédet főzi, a gyereknek készít innivalót, sürög-forog. Többször is elmondja, hogy nehezen nyílik meg, és hogy nem szeret magáról beszélni.

Vidékről származik, roma családból. Vallásosak voltak, de soha nem jártak templomba, Csilla mégis hisz Istenben. Tizen voltak testvérek, “olyan sokan, mint az oroszok”. Elmondása szerint szülei nem szerették, apja gyakran bántalmazta, nagyszülei nevelték fel.

„Nekem fogalmam nincs, hogy milyen a családi szeretet” – állítja szomorúan.

Tizenhét évesen ment férjhez, és harminc évesen, négy gyerek után hagyta ott a férfit, aki bántalmazta. A gyerekek az apa oldalára álltak, annak ellenére, hogy őket is ütötte. Ma már néha, telefonon beszél velük és azt mondja, örül, hogy az apával tudnak lakni.

Amikor Csilla Budapestre jött, már terhes volt. Most hároméves a kislány, akit a fővárosban hozott világra. Mivel akkor hajléktalan volt, lányát nevelőszülőknél helyezték el. Csilla és Mihály egyik legnagyobb álma, hogy egyszer ő is visszakerül hozzájuk (bár Mihály nem a vér szerinti apja).

Csilla felváltva a testvéreinél vagy hajléktalanszállón élt, sokáig szállodákat takarított. „Kifejezetten szeretek dolgozni. Főleg főzni, takarítani” – mondja. Viszont egy ismerőse árulása miatt hat hónapra börtönbe került, és elveszítette ezt az állást – nem is akar róla beszélni.

Legutolsó terhessége alatt is a 8. hónapig dolgozott, a BMTSZ-nél, havi 52 ezer forintért. Minél hamarabb bölcsődébe akarja adni a kislányát, hogy újra munkába állhasson – az az álma, hogy jó élete legyen a kicsinek.

Elmondása szerint soha nem ivott, nem kábítószerezett. Mihállyal egy hajléktalanszállón találkoztak, együtt laktak ott, majd az utcán is. „Nyár volt, minden szép volt, jó volt. Volt egy bográcsunk, abban főztünk. És olyan helyekre mentünk, ahol nem zavartak minket rendőrök” – meséli.

Egy hónapja laknak az intézményben, ez az első alkalom, hogy valóban együtt élnek családként. Csilla nagyon boldog itt. Megfogadta, hogy nagyon fog igyekezni, nehogy elvegyék tőle a kislányát.

„Mindenhol vannak az embernek jóakarói, tudod?” – mondja.

Aki ide jelentkezik, először egy jelentkezési lapot tölt ki online vagy személyesen. A regisztráció feltétele, hogy a családban legyen kiskorú gyermek, vagy az anya várandós legyen, és hogy jelenleg Budapestre legyen bejelentve a kérvényező. Mikor felszabadul egy vagy több lakás, a dolgozók interjúra hívják be a jelentkezőket, egy egyórás beszélgetésre. Általában 150-200 család vár a felvételre.

Az interjú keretei között a dolgozók a korábbi lakhatásáról, a munkájáról, a családi kapcsolatairól, az anyagi helyzetéről, a függőségeiről és a céljáról kérdezik a szülőket.

A kiválasztásnál az interjúkban elhangzottak és a háttérinformációk mellett egy prioritási sorrend alapján döntenek a felvételről. Felvételkor az utcára kerülés közvetlen veszélyében lévő családokon kívül előnyt élveznek az egyedülálló apák – apaotthonok ugyanis nincsenek, míg a nők anyaotthonokba is tudnak jelentkezni. Prioritásuk van a családot alapító, volt állami gondozott szülőknek, illetve azoknak a családoknak is, akiknél a lakrészekben való elhelyezés a „lecsúszás” megállításában feltételezhetően hatékony segítség lehet.

Csilla családja hivatalosan nem az első helyen volt, de várakozás nélkül, gyakorlatilag egy hónap alatt bekerültek.

Az alatt az egy hónap alatt, amíg a szülés után Csilláék az otthonra vártak, a baba a kórházban volt, nem engedhették ki az anyjához, aki hajléktalanszállón lakott. A nő minden nap látogatta, de rettegett attól, hogy ő is nevelőszülőkhöz vagy gyermekotthonba kerül. Hogy ezt elkerüljék, valóban gyorsan lakhatást kellett találniuk.

Házirend, kaució, minimál berendezés

A beköltözés után minden családhoz csatlakozik egy családgondozó és egy gyerekgondozó, velük beszélik meg a költözés időpontját. Alá kell írniuk a házirendet, és kifizetniük a 14 400 forintos kauciót. További 14 400 Ft a térítési díj havonta, felnőttenként.

Az alacsony térítési díj mellett arra ösztönzik a beköltözötteket, hogy dolgozzanak és pénzt gyűjtsenek – persze indokolt esetben lehet haladékot kérni.

A költözéskor nem hozhatnak magukkal kárpitozott bútorokat – a csótányokkal, különböző kártevőkkel és fertőzésekkel állandóan küzdenek az intézményben. Az átmeneti ellátáshoz szükséges mennyiségű bútort, illetve lakásfelszerelést kapnak: egy asztalt, fém ágyakat, szükség esetén gyerekágyat, szekrényt, mosógépet, hűtőt, alapvető konyhai eszközöket.

A házirend tiltja a lakásokban a dohányzást és az alkoholfogyasztást – kint lehet cigizni, az épülettől 5 m-re. Senki nem jöhet be ittasan, és a szociális ivást sem támogatják: ittjártunkkor éppen a száraz novemberre biztatja a lakókat egy plakát az előtérben. Látogatókat reggel 10 és este 7 között fogadhatnak, legfeljebb két órára, amit indokolt esetben (például születésnap alkalmával) meghosszabbíthatnak. A vendégeket a recepción kell bejelenteni.

Száraz november

A házirend fontos része a gyerekfelügyelet is: 14 év alatti gyerekek nem maradhatnak egyedül. Viszont 14 év fölött a gyerekek már vigyázhatnak kisebb testvéreikre, vagy más lakó is átvállalhatja a felügyeletet – ezt szintén jelezni kell a dolgozóknál. A gyerekeknek iskolaidőben este 7-től, iskolai szünetben pedig 9-től otthon kell lenniük. A nyári szünetben tölthetnek több időt, akár heteket is rokonoknál, ha ezt előre jelzik.

Szociális munka: fizikai és lelki segítség

Minden család intenzív és személyre szabott segítséget kap. Támogatja őket az elsősorban a szülőkkel dolgozó családgondozó, a gyerekekkel és gyermeknevelés terén a szülőkkel foglalkozó gyermekgondozó. Ők segítenek beiratkozni a helyi óvodába, iskolába, bölcsődébe, napközibe.  A gyerekek helyben mozgásterápiás és kognitív terápiás fejlesztésen vehetnek részt, a felnőttek és kamasz gyerekek pedig a pszichológiai tanácsadást is igénybe vehetik. Az intézményben kapcsolatban vannak a gyermekjóléti szolgálat munkatársával is, a gyerekekhez területi védőnő is kijár.

A családdal való munka első lépése a bizalomépítés. Egy hónappal a bekerülés után a szülőkkel életútinterjút vesznek fel. Az intézmény egy esetmegbeszélőre összehívja a szakmai csapatot, a gyermekjóléti központ, a korábbi családgondozó részvételével. Megbeszélik a szülőkkel, hogy hova akarnak eljutni, mik a terveik, amíg itt vannak, és megállapodnak egy célkitűzésben.

A szülők ezek után is sok mindenben kérhetnek támogatást: kereshetnek innen munkát, vagy bemehetnek a BMSzKI központjába, ahol van álláskereső iroda . Életviteli, gyermeknevelési, háztartási  tanácsadást kérhetnek, iratokkal, szociális szolgáltatásokkal, oktatási intézményekkel kapcsolatos ügyintézésben segítenek nekik.

Fizikai segítséget is kapnak: élelmiszereket, ruhákat, gyógyszereket, babakocsit, bölcsőt, tusfürdőt. A BMSzKI Családok Átmeneti Otthona munkáját például az Alter-Ego Alapítvány a Családokért segíti különböző adományokkal. Sok pékségtől kapnak fogyasztható pékárut, és ünnepségekre, gyerekprogramokra a Pizza King szokott adománypizzát vinni.

Mert ilyenek is vannak: főleg nyáron közös kirándulásokat szerveznek, az utóbbi időben voltak a Láthatatlan Kiállításon és a Budapesti Állatkertben is. Karácsonyt, mikulást ünnepelnek közösen. A mindennapokban pedig vannak kézműves foglalkozások, korrepetálás, közös házi-írás.

Természetesen vannak konfliktusok is: a lakók között és a dolgozókkal szemben is, hiszen sok problémás, nehéz sorsú családról van szó.

Krízishelyzetben hívható telefonszámok

Négy gyerek, három év: Eszter története

Az intézmény egyik legrégebbi lakója a 27 éves Eszter. Élettársával és négy gyermekével él a csáoban 2017 júniusa óta. Szeret itt lenni, de a csótányokkal meggyűlik a baja. A lakása rendezett, és gyerekjátékokkal teli, Eszter pedig mosolygós, kedves és szívesen mesél.

Egy vidéki kisvárosban született és kezdett dolgozni a nyolc általános után, először egy húsgyárban, később egy elektronikai gyárban. Az első élettársát 16 évesen ismerte meg, tőle született az első két gyereke. A legidősebb 7 éves, most kezdte az iskolát. A második csupán négy hónapos volt, amikor Eszter megismerte jelenlegi élettársát, Ádámot. A férfi saját fiaként neveli a kicsit. Van két közös gyermekük is, a legkisebb még csak pár hónapos.

Eszter nem akart negyedik gyereket, de már a tizedik hétben volt, amikor észrevették a terhességet. Azt mondja, ma már nagyon szereti a babát, csak az bosszantja, hogy miatta még nem tud dolgozni. Egész nap otthon van, de nem barátkozik a többi lakóval.

Az előző élettársát azért hagyta el, mert az nem dolgozott, állandóan szórakozni járt. Ádám eddig egy élelmiszerboltban dolgozott heti hét napot, kétszer tizenkét órát. Ez fizikailag sok volt, kilépett, most átmeneti munkákat vállalt. Mikor beszélgetünk, éppen alszik, mert éjszaka dolgozott.

Az apjától, aki két éve halt meg, Eszterék kaptak egy telket apró házzal, kétmillió forintból újították fel. Mégis, egy jogi bökkenő miatt kirakták őket. Utána anyjánál lakott egy ideig: ő viszont elüldözte őket a hatszobás házból, mert új párkapcsolata lett. Ádámmal feljöttek Budapestre, és a férfi testvérénél húzták meg magukat.

Csupán három hónap alatt jutottak be az intézménybe. Szerinte itt, a fővárosban jobb az élet: több munkalehetőség van, és magasabb fizetések.

Eszter alig várja, hogy a legfiatalabb kislány elég idős legyen ahhoz, és ő is munkába állhasson. Már lerendezték a férfi adósságait, most arra gyűjtenek, hogy az intézmény után is legyen lakhatásuk.

A családok átmeneti otthonában maximum három évig lakhat egy család a kiléptető lakás lehetőségével együtt, tehát ők 2020 nyarán fognak kiköltözni. Addigra meg kell takarítaniuk annyit, amennyiből a négy gyerek mellett egy albérletre is telik.

Azok a családok, akiknek nincsen tartozásuk, de van megtakarításuk, betarják a házirendet, és életvitelük önálló, átkerülhetnek a hat kiléptető lakás egyikébe. Itt már csak heti négy óra családgondozást igényelhetnek, de mégis megvan a régi családgondozói kapcsolatuk, nem szakad rájuk az önálló élet minden nehézsége, és lakhatásuk továbbra is jóval a piaci árak alatt van.

De mivel a lakáspiacon az albérletárak a társadalom peremén élő családoknak megfizethetetlenek, a szociális bérlakások száma pedig elenyésző, a kiköltöző családoknak a kiléptető lakásban megerősödve is nagyon nehéz dolguk van. Sokan választják az eredeti családjukhoz való visszaköltözést, vagy a következő átmeneti otthonba való jelentkezést, ahol kivárják azt az időt, amíg több kenyérkereső lesz a családban.

Rutai Lili

A cikkben nyilatkozó lakók nevét megváltoztattuk. A fotók a szerző felvételei.

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom