Bezárás
koronavírus

Járvány, munkanélküliség, uszítás: a szokásosnál is rosszabb most hajléktalannak lenni

A vírushelyzet második hónapja után a fedél nélkül élők helyzete még mindig válságos: egy hajléktalanszállóban megjelent a fertőzés, és a szociális munkások is azon a véleményen vannak, hogy az utcán élni sokak számára biztonságosabb. A kormánypárti média azonban azok ellen szít gyűlöletet, akik a szabadtéren akarnak maradni. Az Utcáról Lakásba! Egyesület, A Város Mindenkié csoport és az Utcajogász Egyesület nyilatkozott nekünk a helyzetről.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

„Az online sajtóban több helyen olyan írások jelentek meg április első felében, amelyek hajléktalan embereket azért hibáztatnak, mert kint vannak az utcán vagy a közparkokban, míg a budapestiek többsége “komolyan veszi a kijárási korlátozást”. Szeretnénk hangot adni felháborodásunknak, és felhívni arra a figyelmet, hogy a hajléktalan emberek fokozott veszélynek vannak kitéve a járvány idején. Ebben a helyzetben minden olyan önkormányzati intézkedés, amely a tömeges szállások zsúfoltságának csökkentésére, az ott élők és dolgozók tesztelésére irányul, vagy egyszerűen emberségesebb bánásmódot követel a hatóságoktól, nagyon sokat jelent azoknak, akiknek nincs fedél a fejük felett.” – írta A Város Mindenkié, az Utcajogász és az Utcáról Lakásba! Egyesület egy közös kiállásban április végén többek között az Origo és a Pesti Srácok cikkeire reflektálva.

Kiemelték, hogy a hajléktalan emberek fokozottan veszélyeztetett helyzetben vannak, és hogy az intézmények még kevesebb embert tudnak befogadni. Hozzátették azt is, hogy információik szerint minden, az intézményekben élő ember együttműködő és figyelemmel van arra, hogy a koronavírus rá és társaira is veszélyes lehet.

„Végül szeretnénk hangsúlyozni, hogy ezen írások nyelvhasználata is mélyen felháborító. A hajléktalan emberek “elszaporodása”, a bérlakásoknak a “hajléktalanokkal való feltöltése”, vagy “terelgetése” azt a benyomást kelti, hogy ezen sajtótermékek nem veszik emberszámba az otthontalan embereket.” – írták a kiáltványban a szervezetek.

„Arra kérünk mindenkit, aki szociális témákban nagy nyilvánosság előtt nyilatkozik, hogy ne beszéljen embertársairól úgy, mintha állatokról vagy tárgyakról lenne szó. Egy hajléktalan ember elsősorban ember, egyébként éppen nincs otthona, ami egy állapot, és nem egy állandó jelző.”

A kiállást aláíró szervezetek, A Város Mindenkié csoport, az Utcajogász Egyesület és az Utcáról Lakásba! Egyesület képviselőit kérdeztük a hajléktalan emberek – és a velük foglalkozó intézmények helyzetéről, az említett cikkek valóságtartalmáról, hatásáról és a rájuk vonatkozó médiaszabályokról.

„Ha a társadalom a hajléktalanok ellen fordul, az életüket veszélyeztetjük” – A Város Mindenkié

Csepregi Dorka, A Város Mindenkié csoport aktivistája elmondta az Átlátszónak, hogy most két főbb csapásirányban dolgoznak: egyrészt azoknak próbálnak segítséget nyújtani, akik lakásban élnek, de elvesztették a megélhetésüket, és az utóbbi hónapokban a megtakarításaikat is felélték. Bár a közműcégek márciusban moratóriumot hirdettek, vannak olyan emberek, akiknél a moratórium előtt kapcsolták ki az áramot, és azóta sem kapcsolták nekik vissza – ez gyakorlatilag ellehetetleníti a távoktatást és az otthoni munkát, de az együttélést is meg tudja keseríteni. Emellett van még egy, nagyon kiszolgáltatott csoport: akiknek feltöltőkártyás villanyórájuk van, és bevétel nélkül a bérbeadó kegyeitől függ az, hogy bekapcsolja-e nekik az elektromosságot.

A szervezet másik csapásiránya az, hogy a szociális ellátásban segítenek. „A legelejétől önkéntes szociális munkásokat toboroztunk, például a most megnyílt krízisszállókra 12 órában ügyeleteseket kerestünk. Körülbelül 30 ember jelentkezett, köztük van, aki segít a hajléktalan embereknek vásárolni, akik ugyebár nem tudnak kimenni. Máshol felújítási munkákra van szükség, hogy megnyissák a szállókat.” – mondta el Csepregi.

Renoválás (Forrás: Utcáról Lakásba! Egyesület)

Emellett a csoport készített négy kisokost – egyet az utcán élőknek, egyet a szállón lakóknak, egyet az albérletben élőknek, és egyet annak, aki segítene szeretne. Mind a négy dokumentum ingyenesen letölthető, és olyan információkat tartalmaz, amik segítik a vírus felismerését és kezelését, illetve arról is tartalmaznak adatokat, hogy az érintettek hol tudnak segítséget kérni személyesen, telefonon vagy online.

Csepregi kiemelte, hogy az nem kivitelezhető, ha minden szálló felfüggeszti az új ügyfelek fogadását. Volt például egy hét, amikor Budapesten az összes női szálló zárlatot rendelt el, és el kellett intézni, hogy legalább egy befogadja a szükségben lévőket.

„Amelyik szálló be tud zárni, az bezár. Ami embereket tud fogadni, ott megpróbálják azt, hogy aki bejön, azt elkülönítik két hétre. És vannak olyan krízisszállók, amik most megnyíltak, ahova az érintettek egy éjszakára be tudnak menni. Ide szinte bárkit felvesznek, és emiatt ezek nem túl biztonságosak.” – mondta el.

Hozzátette azt is, hogy nem meglepő az, hogy most kevesebben akarnak a szállókon élni, mint a hidegebb, téli hónapokban. „A fedél nélkül élőknek amúgy is van egy olyan mozgása, hogy télen többen vannak bent a szállókon, tavasszal pedig kimennek.”

Kisokos az utcán élők számára. (Forrás: A Város Mindenkié)

Persze vannak olyan szállók is, ahol kisebb szobákba esetenként egyedül élnek a lakók, de az intézmények jó részében tömegellátás van. „A tömegszállónál valószínűleg tényleg biztonságosabb az utcán vagy kunyhóban. Az is baj, hogy vannak más betegségek is, nem csak a vírus. Volt olyan tagunk, aki hetekig nem tudott meggyógyulni, a szállón körbeadták a köhögést. És nem segít az sem, hogy ők is olvasták azt, hogy a kormány ellenük fordul.” – mondta.

„Nagyon rossz, ha azt hallják, hogy ők a veszélyesek, és nem azt, hogy nekünk a lehető legjobban kellene vigyázni rájuk.”

Ami a kérdéses cikkeket illeti: „Ez gyűlöletkeltés, ami elég súlyos. Most életekről beszélünk, arról, hogy az önkormányzatok “megnyitnak-e” üres házakat vagy lakásokat. Ha a társadalom a hajléktalanok ellen fordul, akkor az életüket veszélyeztetjük.”

Nagyobb szükség, kevesebb támogatás – Utcáról Lakásba! Egyesület

„Igazából elképzelhetetlen, hogy milyen az intézmények helyzete” – mondta el az Utcáról Lakásba! Egyesület egyik alapító tagja, Kovács Vera. „Az ellátórendszer minden egyes hibája kikerült az asztalra. Már a hivatalos hajléktalanellátó intézmények is azt mondják, hogy elképzelhető, hogy a hajléktalan ember nagyobb biztonságban van kint az utcán, mint az ellátórendszerben, és ez elég szomorú.”

A zsúfoltság miatt, ha valaki megfertőződik egy szállóban, nagy esély van arra, hogy többen is el fogják kapni a vírust – ez történt a Vöröskereszt Madridi úti szállójában is, ahova az első lakó, akinek pozitív lett a tesztje, kórházi kezelésről érkezett, és ahol azóta 23 lakó kapta el a betegséget.

„Erről nem a szálló tehet, hanem általában a szállós körülmények.” – emelte ki Kovács.

„Az utcán a hajléktalan emberek azért vannak sokan, mert a szállók nagy részére eleve nem lehetett bemenni, és erre jön rá a vírustól való félelem. Nagyobb biztonságban van az, aki egyedül alszik, hiszen a szállón negyven, vagy akár száz fő lakik egy szobában. Az utcákon dolgozó szociális munkások nem tanácsolják annak, aki kint akar maradni, hogy menjen szállóra – megértik a félelmét.”

Az Utcáról Lakásba! Egyesület 62 ember lakhatását biztosítja lakásokban, ők fizetnek lakbért, rezsit, de az Egyesület munkatársai segítenek nekik, amiben tudnak. Köztük vannak kisgyerekes anyukák és nyugdíjasok is, akik korábban az erdőben éltek. Most majdnem mindenkinek megroppant a jövedelme. És bár a szociális munkások próbálják csökkenteni a személyes találkozások mennyiségét, ezt nem lehet teljesen elhagyni, hiszen néhányan annyira megsínylették a vírus gazdasági következményeit, hogy például ételadományokra is szükségük van most.

Forrás: Vörös Anna, Utcáról Lakásba! Egyesület

Az egyesület új lakókat is fogadott most, akikkel fontos volt a beköltözés előtt is előzetesen kapcsolatot tartani, mert enélkül nem alakulna ki bizalmi viszony a családdal, és Kovács szerint enélkül nem fordulnának hozzájuk a későbbiekben sem.

„Nincs nagyobb kapacitásunk, a létezőt is nehéz megtartani, általában is, és most végképp. Amikor ilyen válsághelyzet van, az emberek a kisebb összegű támogatást is meggondolják, pedig most még inkább támogatnunk kell azokat, akikkel kapcsolatban vagyunk.” – mondta el.

„Én elég pesszimista vagyok. Akik szolidárisak velünk, még szolidárisabbak, akik nem, azok még kevésbé.” – tette hozzá Kovács, aki szerint a cikkek méltatlanul, az emberi méltóságot sértve, áldozathibáztató és indulat gerjesztésére alkalmas módon beszéltek a hajléktalan emberekről.

„Amilyen jó kifutást látok, hogy talán kiderülnek a problémák, és talán a jobb szolgáltatás felé elmozdulhat a rendszer a vírus után is. De ez inkább kényszer, mint belátás miatt fog történni.”

A média felelőssége – Utcajogász

„Az említett cikkekkel a probléma – bár ennek a kérdésnek a megítélése a sajtószabadság miatt sem feltétlenül egyértelmű – az, hogy kifejezésmódjukban sértik a hajléktalanok emberi méltóságát, és kirekesztőek is velük szemben, ugyanakkor a sajtószabadságra tekintettel ilyen jellegű cikkek közzétételére a hatályos jog – és különösen a jogalkalmazási gyakorlat – szerint lehetőség van. – mondta el dr. Kemény Gergely, az Utcajogász Egyesület önkéntes jogásza.

A jómódúak lakhatását támogatja az állam, a rászorulókét nem – interjú egy utcajogásszal

A 2010 óta működő Utcajogász Egyesület önkéntesei a szabadidejükben segítenek hajléktalan és lakhatási gondokkal küszködő embereknek. Jogi tanácsokat adnak, beadványokat írnak, peres képviseletet vállalnak ingyen, mert hisznek abban, hogy a szegényeket is megilletik az emberi jogok és a törvény előtti egyenlőség.

„Az emberi méltóság védelmét több szinten is igyekeznek biztosítani a jogszabályok. (…) A médiatartalom-szolgáltatókra külön szabályok is vonatkoznak, hiszen a sajtóban nagy nyilvánosság elérésével sokkal könnyebb egy-egy kijelentéssel jelentős jogsérelmet okozni akár konkrét személyeknek, akár társadalmi csoportoknak. Ezen szabályok célja tehát elsősorban az, hogy a médiatartalmak megjelenésének legyen egy egységes minimuma, természetesen más kérdés, hogy ez a minimum a mai Médiahatóság működése mellett álláspontunk szerint alacsony mércével mérhető.”

Hozzátette viszont, hogy ezen médiajogi védelem csakis úgy lehet érvényes, ha a sajtószabadság és véleménynyilvánítás szabadsága sem sérül.

Kemény elmondta, hogy ebben a helyzetben az irreleváns, hogy a cikkeknek van-e valóságtartalma, az állításokról és az ügy körülményeiről nekik nincs tudomásuk.

„Az viszont biztos, hogy jogilag nincsen lehetőség arra, hogy másoknak a lakóingatlanát hajléktalanszállókká minősítse egy önkormányzat, a cikknek ezen állítása nyilvánvaló hangulatkeltés. A gyűlöletkeltés szempontjából a konkrét valóságtartalom helyett azt szükséges megvizsgálni, hogy egy cikk alkalmas-e bármely csoport kirekesztésére, avagy valakinek az emberi méltóságát nyíltan sérti, öncélúan ábrázolja.” – mondta.

Álláspontjuk szerint például nyilvánvalóan kirekesztésre alkalmas az alábbi Ripost cikk, az emberi méltóság megsértése, öncélú ábrázolás miatt: „Meddig élnek vissza a hajléktalanok mindannyiunk türelmével?”. A Médiahatóság szerint viszont „a véleménynyilvánítás szabadságából adódóan a fedél nélkülieket érintő törvénymódosítás hatásaival, eredményeivel foglalkozó összeállítás kellő körültekintés mellett korlátozás nélkül megjelenhet bármely médiatartalomban.” Kemény azt mondja, hogy „A probléma nem is az, hogy a cikk a hajléktalanság kriminalizációját támogatta, hanem maga a hangnem, hiszen már-már tevékeny magatartásra hívja fel az olvasót”.

Az Origo és a Pesti srácok kérdéses cikkeinek publikálását is lehetővé teszi a sajtószabadság, ugyanakkor ez nem változtat azon, hogy a cikkek ábrázolásmódja megalázó, és a célja feltehetőleg ellenséges környezet kialakítása, vagy annak fenntartása.

„Fontos megjegyezni azt, hogy annak ellenére, hogy a hajléktalanok élethelyzetük alapján egy csoportként kezelhetők, a legkevésbé sem tekinthetőek homogén társaságnak. Ez a fajta kommunikáció azonban alkalmas arra, hogy a társadalmi sztereotípiákat fenntartsa, és elterelje a figyelmet arról, hogy egyébként még nagyon sok szegény ember van az országban.”

Kemény hozzátette, hogy érthető az, ha sokan nem szeretnének a szállókra költözni egészségük érdekében.

„Tudomásunk szerint egyébként jelen helyzetben nem zajlanak szabálysértési eljárások életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése miatt, azonban ez nem jelenti azt, hogy rendőrök nem fenyegetőznek ilyen eljárások megindításával egy esetleges igazoltatás során. Ilyen esetről tapasztalatból is be tudunk számolni.”

Rutai Lili

Címlapkép: Vásárlás a klienseknek a koronavírus idején (Forrás: Utcáról Lakásba! Egyesület)

Adj 1 százalékot az Átlátszónak! Adószám: 18516641-1-42 Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri vagy rendszeres adománnyal, vagy az szja 1 százalékod felajánlásával!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom