Szocio

Hajléktalanok, menekültek, mélyszegénység, társadalmi felelősségvállalás. Oknyomozás a magyar szociális szférában, minden, amit nem akartál tudni.

Esélyegyenlőség

Idén ötödször osztják ki a Szegénységről Méltósággal Sajtódíjat – március közepéig lehet pályázni

Az Esély Labor Egyesület – az Átlátszó, az ERSTE Stiftung és az ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszék közreműködésével – ötödször osztja ki 2021 májusában a szegénységet megtapasztalt zsűritagok által odaítélt sajtódíját. A kezdeményezés keretében 2020. január 1. és december 31. között megjelent cikkeket, riportokat, interjúkat, tudósításokat – és ezen keresztül az alkotóikat – díjazzák egy érintettekből álló zsűri segítségével. Az egyesület célja, hogy minden évben a szegénységben élők helyzetét körültekintően, méltósággal és árnyaltan bemutatott újságírói munkákat értékelhessék. Az újságíróknak március 14-ig van idejük pályázni.

Nélküled nincsenek fontos sztorik – adód 1 százalékát ajánld fel az Átlátszónak! Adószámunk 18516641-1-42, kattints ide a letölthető nyilatkozatért.

Egy pályázó maximum két munkájával pályázhat, de egy médiumtól többen is nevezhetnek. A felhívásra 2020-as magyarországi sajtóorgánumokban, magyar nyelven megjelent és itthoni helyzeteket érintő pályaműveket várnak, az alábbi kategóriákban:

  • print, illetve online írott tartalom,
  • tv vagy videó,
  • rádió vagy podcast.

A nevezett munkákat 2021. március 14-ig várják ezen az űrlapon.

Bár az anyagok fókuszában a szegénység áll, a sajtódíj azt is fontosnak tartja, hogy a történetek lehetséges megoldásokra, jó gyakorlatokra is rámutassanak, hiszen vannak változást támogató, segítő civil szervezetek, egyéni sikertörténetek. Azonban azokról sem szabad elfeledkezni, akik egyelőre nem látják a kiutat, hiszen az ő élethelyzetük, kilátástalanságuk, megrekedtségük olyan rendszerszintű problémákra hívja fel a figyelmet, amelyek valódi megoldások nélkül maradtak.

Az Átlátszó újságírója, Zsilák Szilvia tavaly elnyerte a print kategória különdíját. Kollégánk korábban az Abcúgnál szocioriportok írásával foglalkozott, így átlátta, hogy a szegénység magyarországi mértékéhez és mélységéhez képest még mindig méltánytalanul kevés szó esik – nem szenzációhajhász módon – a témáról a médiában. Az pedig csak nagyon kevés esetben valósul meg, hogy az újságírók által a „társadalom peremén élőknek” címkézettek saját maguk tárják az olvasók elé a problémáikat.

Kiosztották a Szegénységről Méltósággal Sajtódíjat

Idén rendhagyó módon online adásban osztotta ki a Szegénységről Méltósággal sajtódíjat az Esély Labor Egyesületben megújult Magyar Szegénységellenes Hálózat. A díjátadó ceremóniát és nemzetközi workshopot eredetileg márciusra tervezték, azonban a járványhelyzet miatt törölni kényszerültek az eseményt. A 2017-ben indult kezdeményezés keretében olyan 2019. január 1. és december 31.

Kollégánk még az Abcúgon publikált, menstruációs szegénységről írt riportjával pályázott, ezt a témát ugyanis tabuként kezeli a társadalom jelentős része. Miközben ez a probléma a magyar nők harminc százalékát érintheti, és egyáltalán nem csak a legszegényebb falvakban fordul elő.

A szegénységről hiszünk dolgokat, de nem látjuk igazán

A társadalom egy részének a mélyszegénység teljesen láthatatlan marad. A létminimum határán (vagy épp az alatt élők) ugyanis sokszor szegregáltan, telepeken, apró zsákfalvakban élnek, ahol a “felfelé” tartó mobilitás szinte elképzelhetetlen. Ezért van fontos szerepe az újságíróknak, akiknek a szemüvegén át megismerhetővé válik ez a világ.

A díjjal azokat a szerzőket jutalmazzák, akik munkájukkal sokat tesznek a szegénység stigmatizációja ellen. A médiának ugyanis hatalmas szerepe van abban, hogyan ítéljük meg a szegényeket.

Vigyázni kell, hogy az újságíró ne öltse magára a katasztrófaturista szerepét, ne ruházza fel népmesei motívumokkal a riportalanyokat, amelyekkel a legnagyobb jószándék mellett is könnyen stigmatizáljhatják a szegényeket.

A jellemhibákban pedig nem szabad megnyugvást találnia az olvasónak/nézőnek, és elterelni ezzel a fókuszt a rendszerszintű problémákról.

A szegénység egy olyan dolog, amivel nem szívesen szembesülnek az emberek, éppúgy, mint amikor egy hajléktalan mellett elmegyünk az utcán, és kellemetlen helyzetben érezzük magunkat. A mélyszegénységben élők iránti szolidaritás akkor csökken számottevően, ha kiderül róluk, hogy roma származásúak.

A többségi társadalom különbséget tesz roma és nem roma szegénység között, pedig nem kellene

Sokaknak a romákról elsőként a szegénység jut eszébe, a szegényekről pedig a cigányság. Pedig a hazai szegények többsége nem roma. Mennyiben más akkor a roma és a nem roma szegénység? Vagy ugyanolyan, függetlenül az etnikai háttértől? Ezekre a kérdésekre keresték a választ csütörtök este egy online kerekasztal beszélgetésen. [caption id=

A szocioriport manapság már luxusműfaj

Nem csak a szegényekről esik méltánytalanul kevés szó, hanem a róluk szóló riportokat készítő újságírók munkájáról is. Ez a díj az ő kitartó munkájukat értékeli.

A szocioriportokban igazán mélyre lehet ásni a valóságban, emberi sorsokban – azonban az elkészítésük költséges műfaj. Kizárólag szociális témákkal foglalkozó, országos újság már nem létezik, a lapoknál egy-egy újságíró a mindennapi munkája mellett végez ilyen gerillaakciókat. Ez a műfaj idő-, és energiaigényes, az ilyen utazásokra a hírversenyt folytató lapoknál kevés idő jut. Arról nem is beszélve, hogy egyre kevesebb sajtóorgánum van, ami őszintén, korlátozás nélkül írhat arról, hogy mi történik az országban.

Időközben a szegények aránya a statisztikákban (!) lecsökkent, a helyzetük konzerválódni látszik. Attól azonban, hogy nem szerepelnek az adatsorokban, a mai napig élnek szegénységgel küdző családok, nem is kevesen. Maradnak tehát az újságírók, akik a személyes történeteken keresztül mutatják be ennek a rétegnek az életkörülményeit.

A díj ezeket a riportokat ismeri el, annak is tükrében, hogy lelkileg megterhelő végigkövetni ezeket az emberi sorsokat, hiszen nem igazán lehet például megrendülés nélkül végighallgatni egy olyan édesanyának a beszámolóját, akitől szegénység miatt vették el a gyerekét.

Érintettek is ülnek a zsűriben

Szociális témákról író újságíróknak az egyik legmagasabb mérce, ha az érintettek meg vannak elégedve a róluk szóló újságcikkel. A szegények nem fognak helyreigazítási pert indítani, így az újságíró felelőssége, hogy korrekten mutassa be az ő helyzetüket. Ez az elismerés azért is különösen értékes, mert a díjat odaítélő zsűri tagjai maguk is szegénységben élő, vagy korábban szegénységet megtapasztalt érintettek, s olyan szakmai munkatársak, akik első kézből rendelkeznek tapasztalattal a témában.

Az egyesület idén ebben a rövid videóban mutatja be Szegénységről Méltósággal Sajtódíjat:

A Szegénységről Méltósággal Sajtódíjról

A Szegénységről Méltósággal Sajtódíj rövid bemutatása.

Címlapkép: Szegénységről Méltósággal Sajtódíj

Megosztás