Amikor a generációs szegénységben élőkről beszélnek az emberek, szinte mindig előkerül a vád, hogy nem járatják tisztán a gyerekeiket, nem mosnak, nem takarítanak. „Koszosak, büdösek,” rakódik rá az ítélet mindannyiukra, egységesen, növelve a láthatatlanul terjedő kirekesztés és gyűlölet gyorsan épülő rendszerét. Mellette ott van a szintén stabilan beépült 19. századi szegénységeszmény, a pusztán vízből is tisztaságot varázsoló, ruhát foltozó és a semmiből is ételt teremtő nagymamákról. Akik ugye dolgoztak, és nekik sem volt mosószerük, vezetékes vizük, és mégis, mindig volt tiszta ruha.

Nagyon sokan könnyen, gyorsan kimondják ezeket a szavakat, ezzel megbélyegezve az embereket. Nem látnak mást, csak a tüneteket, és mindent a személyes felelősség körébe tolnak. A média pedig mindig a drámát hangosítja ki, felelőtlen szülőkről, elhanyagolt gyerekekről szólnak a riportok, miközben ott sem ez az átlag. Közöttük is sokan élnek úgy, hogy a nyomorúságban is igyekeznek a rendet megteremteni. Én sosem éreztem úgy, hogy ők vagy a gyerekeik ápolatlanok lennének. Még ott sem, ahol a kilátástalanság felőrli a tenni akarást, ott, ahol minden nap csak az a kérdés fogalmazódik meg: minek tenni bármit, mikor úgysem változik semmi?

Persze én is látok körülöttünk olyat, aki számomra felfoghatatlan módon viszonyul a környezetéhez, és a szemét kint is, bent is folyamatosan halmozódik körülöttük. Látok én is tetves gyereket, aki mindig újrafertőződik, mert ahhoz, hogy ez ne történjen meg, olyan mértékű változások kellenének a környezetében és az életmódban is, amire képtelenek. Előfordul ez is.

„Ezeknek ez a jó. Így szeretik.” – mondják ki sokan a lealacsonyító ítéletet. Aminek mi pont az ellenkezőjét látjuk, amikor „ottalvós” programra visszük a gyerekeket. Ők azok, akik hazautazás előtt még képesek hajnalban felkelni, hogy újra zuhanyozhassanak, mert odahaza nincs bevezetve a víz, és a télen egyetlen térben élő családnál a mosakodásra nincsenek ilyen élvezetes lehetőségek.

A lakhatási szegénységben érintett házakban a vezetékes víz hiánya sok mindent meghatároz. A vizet az utcai kutakról hozzák, ahová gyakran nagy távolságokat kell gyalogolniuk. Pár hete, a nagy mínuszok idején láttam egy férfit messze a lakott utcáktól, aki két ötliteres műanyagflakont töltött meg vízzel a temetői kútnál. Dermesztő hideg volt. Lehet, hogy lejjebb a közkutak elfagytak, de ez még működött, azért mászott fel oda. Belegondoltam: vajon főzni viszi vagy mosni? Meddig lehet elég? Hány embernek? Mikor kell újra fordulnia?

Sokan vannak így ezzel. És ha bekerül a víz a házba, azt még meg kell melegíteni. Melegíteni a kályhán lehet, amivel amúgy is fűtenek. A gázpalackon spórolnak, már, ahol van egyáltalán. Ha meleg a víz, akkor lehet mosni – öt-hat emberre minimum. Aki vezet háztartást, annak a szennyes ruha mennyiségéről van némi fogalma. Mivel a víz nincs bevezetve, ezért a gépiesítés csak a keverőtárcsás mosógépet vagy a centrifugát jelenti. Ami nagy kincs, hiszen e nélkül kézzel kell mosni. Sokszor küldenek nekünk fotót kis, lábbal hajtható masináról, amibe egy-két ruha fér, és akár ülve is lehet hajtani. De az asszonyok erre azt mondják, ennyi idő alatt kézzel is kigyúrják a ruhát, ráadásul a víz sem hűl ki annyira, ha egyszerre többet mosnak.

A fogyasztói világ a kényelemre gyúr. Ami túlhaladott, azt nem gyártják. Egyre kevésbé érhetők el a régebbi technológiák. Automata mosógép, szárítóval, az anyagnak, szennyezettségnek megfelelően választható programlehetőséggel, ma ez van az egyik oldalon, a hatvanas évek keverőtárcsás mosógépe és centrifugája a másikon. Szerencsére kaphatók még ezek is, nyilván tudják a gyártók, hogy van még rá igény, de újonnan az áruk nyilván magas, ami sok család számára elérhetetlen. Adományban pedig egyre ritkábban kapunk ilyen mosógépet. A mosógépnél is gyakrabban kérnek centrifugát. Mert kimosni kimosnak kézzel is, de nem tudják úgy kicsavarni a ruhát, mint ahogy azt a centrifuga teszi. És a száradási idő nagyon fontos tétel ott, ahol egy gyereknek egy dzseki jut. Mert annak meg kell száradnia a hétvégén, hogy hétfőn mehessen benne óvodába, iskolába. Hidegben pedig, centrifuga nélkül erre kevés az esély.

Persze a gép mellett a mosószer is fontos tétel. A gyártó cégek némelyike támogat minket mosószerrel, mosogatószerrel, tisztítószerekkel. Ezekkel sokáig tudunk segíteni, amikor egy-egy család jelzi, hogy egy kis „tisztaságira” van szükségük. És szerencsére vannak magánszemélyek is, akik pár flakon mosószerrel  vagy egy akciós mosópor megvásárlásával segítenek. Nagyon fontos segítségek ezek.

A személyes higiénia fontos terület. A kulcs, ebben is, leginkább az asszonyok kezében van, akiknek nagy segítséget jelent, ha ebben támogatást kaphatnak. Az öröm pedig, amit egy-egy ilyen adományosztásnál látunk az asszonyokon, mindig elgondolkodtat a lehetőségekről. Amelyek az egyik oldalon természetessé teszik a könnyen elérhető tisztaságot, míg a másik oldalon még ez is nehézségbe ütközik.

L. Ritók Nóra

A szerző az Igazgyöngy Alapítvány alapítója. Fotók: Igazgyöngy Alapítvány.