Roma újságíróknak hirdetnek pályázatot „Az én Európám” címmel
Az Euro-atlanti Integrációért és Demokráciáért Alapítvány (CEID) az európai parlamenti választásokra készülve pályázatot hirdet roma újságírók számára „Az én Európám”...
Amikor a generációs szegénységben élőkről beszélnek az emberek, szinte mindig előkerül a vád, hogy nem járatják tisztán a gyerekeiket, nem mosnak, nem takarítanak. „Koszosak, büdösek,” rakódik rá az ítélet mindannyiukra, egységesen, növelve a láthatatlanul terjedő kirekesztés és gyűlölet gyorsan épülő rendszerét. Mellette ott van a szintén stabilan beépült 19. századi szegénységeszmény, a pusztán vízből is tisztaságot varázsoló, ruhát foltozó és a semmiből is ételt teremtő nagymamákról. Akik ugye dolgoztak, és nekik sem volt mosószerük, vezetékes vizük, és mégis, mindig volt tiszta ruha.
Nagyon sokan könnyen, gyorsan kimondják ezeket a szavakat, ezzel megbélyegezve az embereket. Nem látnak mást, csak a tüneteket, és mindent a személyes felelősség körébe tolnak. A média pedig mindig a drámát hangosítja ki, felelőtlen szülőkről, elhanyagolt gyerekekről szólnak a riportok, miközben ott sem ez az átlag. Közöttük is sokan élnek úgy, hogy a nyomorúságban is igyekeznek a rendet megteremteni. Én sosem éreztem úgy, hogy ők vagy a gyerekeik ápolatlanok lennének. Még ott sem, ahol a kilátástalanság felőrli a tenni akarást, ott, ahol minden nap csak az a kérdés fogalmazódik meg: minek tenni bármit, mikor úgysem változik semmi?
Persze én is látok körülöttünk olyat, aki számomra felfoghatatlan módon viszonyul a környezetéhez, és a szemét kint is, bent is folyamatosan halmozódik körülöttük. Látok én is tetves gyereket, aki mindig újrafertőződik, mert ahhoz, hogy ez ne történjen meg, olyan mértékű változások kellenének a környezetében és az életmódban is, amire képtelenek. Előfordul ez is.
„Ezeknek ez a jó. Így szeretik.” – mondják ki sokan a lealacsonyító ítéletet. Aminek mi pont az ellenkezőjét látjuk, amikor „ottalvós” programra visszük a gyerekeket. Ők azok, akik hazautazás előtt még képesek hajnalban felkelni, hogy újra zuhanyozhassanak, mert odahaza nincs bevezetve a víz, és a télen egyetlen térben élő családnál a mosakodásra nincsenek ilyen élvezetes lehetőségek.
A lakhatási szegénységben érintett házakban a vezetékes víz hiánya sok mindent meghatároz. A vizet az utcai kutakról hozzák, ahová gyakran nagy távolságokat kell gyalogolniuk. Pár hete, a nagy mínuszok idején láttam egy férfit messze a lakott utcáktól, aki két ötliteres műanyagflakont töltött meg vízzel a temetői kútnál. Dermesztő hideg volt. Lehet, hogy lejjebb a közkutak elfagytak, de ez még működött, azért mászott fel oda. Belegondoltam: vajon főzni viszi vagy mosni? Meddig lehet elég? Hány embernek? Mikor kell újra fordulnia?
Sokan vannak így ezzel. És ha bekerül a víz a házba, azt még meg kell melegíteni. Melegíteni a kályhán lehet, amivel amúgy is fűtenek. A gázpalackon spórolnak, már, ahol van egyáltalán. Ha meleg a víz, akkor lehet mosni – öt-hat emberre minimum. Aki vezet háztartást, annak a szennyes ruha mennyiségéről van némi fogalma. Mivel a víz nincs bevezetve, ezért a gépiesítés csak a keverőtárcsás mosógépet vagy a centrifugát jelenti. Ami nagy kincs, hiszen e nélkül kézzel kell mosni. Sokszor küldenek nekünk fotót kis, lábbal hajtható masináról, amibe egy-két ruha fér, és akár ülve is lehet hajtani. De az asszonyok erre azt mondják, ennyi idő alatt kézzel is kigyúrják a ruhát, ráadásul a víz sem hűl ki annyira, ha egyszerre többet mosnak.
A fogyasztói világ a kényelemre gyúr. Ami túlhaladott, azt nem gyártják. Egyre kevésbé érhetők el a régebbi technológiák. Automata mosógép, szárítóval, az anyagnak, szennyezettségnek megfelelően választható programlehetőséggel, ma ez van az egyik oldalon, a hatvanas évek keverőtárcsás mosógépe és centrifugája a másikon. Szerencsére kaphatók még ezek is, nyilván tudják a gyártók, hogy van még rá igény, de újonnan az áruk nyilván magas, ami sok család számára elérhetetlen. Adományban pedig egyre ritkábban kapunk ilyen mosógépet. A mosógépnél is gyakrabban kérnek centrifugát. Mert kimosni kimosnak kézzel is, de nem tudják úgy kicsavarni a ruhát, mint ahogy azt a centrifuga teszi. És a száradási idő nagyon fontos tétel ott, ahol egy gyereknek egy dzseki jut. Mert annak meg kell száradnia a hétvégén, hogy hétfőn mehessen benne óvodába, iskolába. Hidegben pedig, centrifuga nélkül erre kevés az esély.
Persze a gép mellett a mosószer is fontos tétel. A gyártó cégek némelyike támogat minket mosószerrel, mosogatószerrel, tisztítószerekkel. Ezekkel sokáig tudunk segíteni, amikor egy-egy család jelzi, hogy egy kis „tisztaságira” van szükségük. És szerencsére vannak magánszemélyek is, akik pár flakon mosószerrel vagy egy akciós mosópor megvásárlásával segítenek. Nagyon fontos segítségek ezek.
A személyes higiénia fontos terület. A kulcs, ebben is, leginkább az asszonyok kezében van, akiknek nagy segítséget jelent, ha ebben támogatást kaphatnak. Az öröm pedig, amit egy-egy ilyen adományosztásnál látunk az asszonyokon, mindig elgondolkodtat a lehetőségekről. Amelyek az egyik oldalon természetessé teszik a könnyen elérhető tisztaságot, míg a másik oldalon még ez is nehézségbe ütközik.
L. Ritók Nóra
A szerző az Igazgyöngy Alapítvány alapítója. Fotók: Igazgyöngy Alapítvány.
Az Euro-atlanti Integrációért és Demokráciáért Alapítvány (CEID) az európai parlamenti választásokra készülve pályázatot hirdet roma újságírók számára „Az én Európám”...
Idén az Átlátszónet Alapítvánnyal közösen, az Erste Stiftung támogatásával kerül kiosztásra „A szegénységről méltósággal” sajtódíj, melyet három éve indított útjára...
Azt hiszem, ha az év hónapjait a krízishelyzetek szempontjából kellene rangsorolnom, a január vinné el a prímet. Évek óta ezt...
A korábbi évekhez hasonlóan most is kimagasló volt az adományozás, a szegények felé fordulás a karácsonyi időszakban. Sok segítő szervezet...