Bezárás
Egyéb

Mi történt 2017-ben a gyerekekkel Magyarországon? – Gyermekjogi jelentés

A Hintalovon Alapítvány idén második alkalommal készített éves összefoglalót a gyermekek jogainak érvényesüléséről hazánkban. Bár vannak pozitív változások, az összkép lesújtó.

„A jelentéssel az a célunk, hogy növeljük a gyermekjogok ismertségét és a gyermekjogi jogsértések iránti érzékenységet” – nyilatkozta Gyurkó Szilvia, a Hintalovon Alapítvány Kuratóriumának elnöke.

Az alapítvány idén második alkalommal készített éves összefoglalót a Gyermekjogi Egyezményben foglalt jogok érvényesüléséről. A Gyermekjogi jelentés a jogszabály-változások, a kormányzati és civil akciók mellett a médiatudósításokat is számba veszi annak érdekében, hogy teljesebb képet adhasson a társadalmat 2017-ben foglalkoztató legfontosabb gyermekjogi kérdésekről. Tárgyalják többek között a gyermekek elleni erőszak, a családjuktól távol, intézetekben nevelkedő gyerekek, a gyermekprostitúció, vagy a fogyatékossággal élő gyerekek helyzetét.

A gyermekek elleni erőszakkal szembeni tilalom

A gyermekbántalmazásról szóló fejezet középpontjában idén a gyerekek fizikai fenyítésének társadalmi elfogadottsága áll, amely annak ellenére alakult így, hogy a gyermekek elleni fizikai erőszakot már 12 éve jogszabály tiltja. A gyerekverés elterjedtségére egy tévéműsor világított rá, ahol a vendégek – köztük egy pszichológus – arról beszélgettek, hogy szabad-e, és ha igen, mikor indokolt pofonnal fegyelmezni a gyereket. A nézők között végzett adhoc közvéleménykutatás szintén azt mutatta, hogy a válaszolók döntő többsége szerint rendben van az, ha néha nevelő célzattal ráütünk a gyerekre.

A műsor tartalma miatt a Hintalovon Alapítvány tavaly novemberben panaszt tett az NMHH-nál, de a médiahatóság állásfoglalása szerint a műsor nem támogatta a gyerekverést, mivel az abban szereplő szakértő „nem testi fenyítésről, hanem a gyermek érdekében alkalmazható fizikai ráhatásról beszélt”. Érvelésével az NMHH ugyancsak relativizálta a gyerekekkel szembeni fizikai erőszakot, amennyiben a törvényi tiltás ellenére a hatóság szerint is létezik helyes, „a gyermek érdekében történő” fizikai erőszak. Erről itt írtunk bővebben.

A Hintalovon Alapítvány mérése szerint a tavalyi évben 400 százalékkal több cikk foglalkozott a gyermekek szexuális zaklatásával, de az ügyek többsége még mindig titokban marad.

Szintén ebben a fejezetben tárgyalják a gyermek- és fiatalkorúak ellen elkövetett bűncselekmények számának változását. Az áldozatok száma az utóbbi 3 évben stagnálást, illetve kismértékben csökkenést mutatott, kivéve a 14 éven aluliak ellen elkövetett szexuális erőszakot, ahol enyhe növekedést látunk. A Hintalovon szerint – bár fontos kiemelni, hogy a szexuális bűncselekmények áldozatainak körében nőtt a 14 éven aluli áldozatok száma – ez a bejelentések emelkedésének és a látencia csökkenésének, nem pedig az erőszak tényleges növekedésének tudható be.

2017 januárjától lépett életbe a gyermekvédelmi törvény szigorítása, melynek értelmében „súlyos veszélyeztetésnek” minősül a szülő részéről az együttműködés hiánya, vagyis ezzel az indokkal a gyermek kiemelhető a családból. A jogszabályváltozás ellen korábban több szakmai szervezet is felszólalt, mivel – megítélésük szerint – a javaslat valójában nem alkalmas a tragédiák megelőzésére.

Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő szerint miközben a szülőt kötelezik az együttműködésre, a másik oldalon álló „hatóság” csak igen ritkán szembesül felelősségre vonással, ha szakmailag hibás döntést hozott. A szigorítás több olyan, nagy médiavisszhangot kiváltó esetnek köszönhető, mint amilyen a súlyos alultápláltság miatt életét vesztett kisgyerek esete, ami „gyöngyösi gyermekbántalmazási ügyként” vonult be a köztudatba.  

A gyermekvédelmi törvényen kívül a közoktatás területén is voltak jelentős jogszabály-változások. Elfogadták a köznevelési törvény módosítását, amely a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel (BTM) küzdő gyermekeket érinti. Bár az EMMI szerint a módosítás célja, hogy az ilyen nehézségekkel küzdő gyerekek sokkal több fejlesztésben és segítségben részesüljenek, a jogszabály heves vitát váltott ki a szakma és a szélesebb társadalom körében is.

Az egyik legvitatottabb kérdés, hogy a gyerekek a jövőben nem kaphatnak mentességet különböző tananyagok megtanulása, illetve az osztályozás alól. A másik vitatott változás, hogy a jövőben a gyógypedagógiai ellátásra szoruló gyerekek bizonyos készségtantárgyakra való tanításához nem szükséges gyógypedagógusi végzettség.

Gyermekszegénység és a diszkrimináció tilalma

A gyerekekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés több területen is problémaként jelent meg 2017-ben, ezek közül a fogyatékossággal élő gyermekek és családjaik rendszerszintű diszkriminációját, valamint a roma gyermekek oktatási szegregációját emeli ki a jelentés.

Utóbbi területen fontos döntést hozott a Kúria tavaly egy kaposvári általános iskola ügyében, melyben kimondta a roma gyerekek iskolai szegregációjának tilalmát. A bíróság azt is megtiltotta, hogy szeptember 1-től új első osztály induljon, tekintettel arra, hogy az iskola nem változtatott jogsértő gyakorlatán.

Továbbra is súlyos probléma a szegénységben élő – ezen belül a roma gyerekeket – nagy számban érintő diszkrimináció, a család elvesztése, azaz a gyerekek kiemelése a családból. A jelenséggel az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala (AJBH) is foglalkozott. Az AJBH jelentése szerint

„A gyermekvédelmi szakellátásba kerülő gyermekek közül minden harmadikat anyagi okokból emelik ki a családjukból. Ez annak ellenére történik, hogy a gyermekvédelmi törvény értelmében a gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad elválasztani a családjától.”

A családjukon kívül nevelkedő gyermekek helyzete

A KSH adatai szerint 2017-ben közel 21 ezer gyerek és fiatal élt a családjától távol, a gyermekvédelmi szakellátásban, ebből közel egyharmaduk nevelőotthonokban lakott. A gyermekvédelmi törvényben előírt kötelezettség szerint 2015 végéig nevelőszülőknél kellett volna elhelyezni a családjukból kiemelt 6 éven aluli gyerekeket, azonban ez nem történt meg. Egy európai kutatás szerint 2017-ben még közel 550, 3 éven aluli kisgyermek élt gyermekotthonokban.

A nevelőszülői hálózat erősítésére, ezen belül a nevelőszülők képzésére a kormány tavaly 500 millió forintot költött, ennek ellenére a számuk folyamatosan csökken. A különleges nevelőszülők száma 23 százalékkal csökkent az előző évhez képest, ami előre vetíti azt, hogy a speciális igényekkel rendelkező gyerekek nehezebben helyezhetők el nevelőszülőknél, jellemzően ők lesznek azok, akik továbbra is nevelőotthonokban maradnak.

A gyermekotthonok működésének problémáiról az ombudsman átfogó vizsgálatot folytatott, melynek során rendszerszintű visszásságokat tárt fel. A Zalaegerszegi Gyermekotthon kapcsán a jelentés megállapította, hogy a szabad levegőn tartózkodás megvonását büntetésként alkalmazzák, általában egy hétre, de egyes esetekben előfordult, hogy a gyermek 3 hónapja nem mehetett ki a szabadba. A jelentés szerint több otthonban élő gyerek számolt be arról, hogy a szakdolgozók verbális és fizikai erőszaknak teszik ki őket.

A gyermekprositúció és a gyermekvédelem

A gyermekprostitúcióban érintett gyermekek helyzete 2017-ben sem változott. A prostitúció gyermekkorú áldozatait továbbra is elkövetőként kezeli az igazságszolgáltatás, segítség és védelem helyett elzárással sújthatók – áll a jelentésben. Ha mégis áldozatként azonosítja néhányukat a gyermekvédelmi jelzőrendszer, – egységes módszertan és protokoll hiányában –  az adott gyermekvédelmi szakemberen múlik, hogy milyen segítséget kap a gyermek. Nem mehetnek például védett szállásokra, mivel az áldozattá vált, egyedül érkező gyerekek számára nem létezik ilyen otthon.

A 2011-es vizsgálat utánkövetéseként az alapvető jogok biztosa vizsgálatot folytatott 2017-ben a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való jogának védelme érdekében annak feltárására, hogy jelen van-e hazánkban a gyermekprostitúció és a gyermekek védelmére hivatott szervek milyen intézkedéseket tesznek ellene. Már a 2011-en készült ombudsmani jelentés kiemeli, hogy

“A jelzőrendszer tagjainak a szükséges jelzéseket már a gyermekprostitúció gyanújának felmerülésekor meg kell tenniük, hogy a gyermekeket érintő elhanyagolás, nem megfelelő bánásmód, esetleges szexuális kizsákmányolás nagyfokú látenciája a jelzőrendszeri tagok rendszeres és következetes jelzéseivel csökkenjen, és a visszásságok, az orvosolandó problémák előtérbe kerüljenek. Ugyanakkor nem elegendő a problémák feltárása, ha azoknak a kezelésére nem alkalmas a gyermekvédelmi rendszer. Szükséges a gyermekvédelemben dolgozók szakmai támogatása, képzések, és a komplex, több területet átfogó problémamegoldás lehetősége, a prevenció eszközrendszerének kidolgozása.”

Az országos rendőrfőkapitány tájékoztatása szerint a statisztikai adatok alapján a gyermekprostitúció jelenségével leginkább érintett terület hazánkban Somogy, Hajdú-Bihar, Borsod-Abaúj-Zemplén és Pest megye, valamint Budapest.

A 2018-as AJB-jelentés részletezi a rendőr-főkapitányságok tevékenységét és a Szabálysértési törvény 2010-ben történt módosításának hatásait. A módosított jogszabály megszüntette az elzárás fiatalkorúval szembeni tilalmát, fiatalkorúak esetében is lehetővé teszi a pénzbírság elzárássá való megváltoztatását, valamint nem tekinti gyermeknek a fiatalkorút – ez pedig, az ombusman állásfoglalása szerint, alkalmas a jogállamiság elve, valamint a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való joga tekintetében visszásság előidézésére.

A vizsgálat során a biztos megszólította a gyermekvédelmi jelzőrendszer többi tagját, köztük a gyermekotthonok igazgatóit is. Az idei AJB-jelentés megyénként közli az intézetek válaszait, melyekből kiderül, hogy a gyermekotthonok tisztában vannak a gyermekprostitúció jelenségével, azonban gyakran eszköztelenek annak megelőzésével és kezelésével szemben.

„Jellemzően a prostituálódás veszélye, lehetősége, (…) szerepelnek beutalási okként. Több leánygyermeknél azonban már a beutaláskor szerepel a rendelkezésre álló jelzésekben, szakvéleményekben a korai szexuális élet. A bekerüléskor a prostitúció jelensége még elég látens, eljárás vagy egyéb konkrét bizonyított eset ekkor még jellemzően nincs. A gyermek szexuális bántalmazásának gyanúja azonban előfordul – akár fiúgyermeknél is – beutalási indokként” – áll a Baranya megyei intézmény válaszában.

Az ombudsmani jelentés a rendőrség közlése alapján leírja, hogy a prostitúciót folytató gyermekek többsége állami nevelésben részesül, és ezen élethelyzet előli menekülés céljából döntenek e tevékenység végzése mellett. Eleinte kalandként, később azonban az őket anyagilag kihasználók eszközévé válva.

A fogyatékos gyermekek helyzete

A fogyatékos gyereket nevelő családok általában szegényebbek az átlagnál, ráadásul a támogatási formák nem személyre szabottak. A családjukon kívül, gyermek- és lakásotthonban élő gyerekeknek nagyjából a harmada fogyatékossággal élő.

Noha az Országos Fogyatékosségügyi Program végrehajtására vonatkozó Intézkedési Terv rögzíti, hogy felül kell vizsgálni az intézményi férőhelykiváltással és támogatott lakhatással kapcsolatos jogszabályokat, a fogyatékossággal élő gyerekek kitagolása, azaz a gyermekotthonokból történő kiköltöztetése 2017-ben sem történt meg.

Az ombudsman tavaly több jelentésében – többek között a gödi Topház kapcsán – is kifejtette, hogy ez a kérdés felnőttek és gyerekek esetében sem tűr halasztást. Továbbra is ritkán találkozunk fogyatékossággal élő gyerekekkel az iskolákban, az iskolarendszer hiányosságai miatt elmaradó integrációval is több jelentésében foglalkozott az alapvető jogok biztosa.

Súlyos diszkrimináció a menedékkérő gyermekekkel szemben

Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye a különleges intézkedések között tárgyalja az egyedül vagy családjukkal együtt utazó menedékkérő gyerekekek védelmét. A Hintalovon Alapítvány gyermekjogi jelentése szerint tavaly 232 gyerek egyedül lépte át a határt, további 1600 érkezett a családjával, de a 14 évnél idősebb menedékkérő gyerekeket már nem védik külön jogszabályok Magyarországon.

A gyermekvédelmi törvény módosítása során a 14 évnél idősebb, kísérő nélküli kiskorúak kikerülnek a törvény hatálya alól a „válsághelyzet” idején, és emiatt korlátlan ideig a tranzitzónákban tarthatók, nem kerülnek gyermekotthonba, továbbá gyámot sem kell kirendelni melléjük. (Erről bővebben a 2016-os gyerekjogi jelentésről szóló cikkünkben írtunk.)

A jelentés kiemeli, hogy 2017-ben is kiemelt téma volt a közbeszédben a menekültek, menedékkérők, „migránsok” megítélése. Az a kontextus, amelyben a tudósítások többsége foglalkozott a bevándorlókkal, kihatott a gyerekek megítélésére is. A „migráns gyerek” szókapcsolat a menedékkérő gyerekekkel szembeni diszkrimináció tünetévé vált, ami a jogalkotás szintjén is megjelent.

A teljes Gyermekjogi Jelentés 2017 itt olvasható.

Vitrai Barbara