Következmények nélkül III. – Az utolsó esély, hogy felelősségre vonják a hivatásos gondnokot

IMEI_szocio

 

Szántó Gábor gondnokolt vagyonát 2005-ben vette kezelésbe H.S., a gyámhivatal által kirendelt hivatásos gondnok, és egészen 2012 júniusi felmentéséig rendelkezett vele – Gábor unokatestvére szerint sajátjaiként. Ellenőrizetlenül vett fel milliókat Gábor számlájáról, áron alul eladta az édesapjától örökölt belbudai lakást, közel kétszer annyiért új lakást vett, azt a gondnokolt pénzéből felújíttatta, majd egy ismerősének életjáradéki szerződés ellenében átjátszotta. Mindezt a gyámhivatal (behunyt) szeme előtt tehette egészen addig, amíg a rég nem látott unokatestvér fel nem lépett ellene. Szántó Péter azóta is kitartóan próbálja felelősségre vonni a gondnokot: miután az ügyészség elutasította, hogy hivatalból eljárjon, tavaly júniusban pótmagánvádas eljárást indított. Az első tárgyaláson túl vagyunk.

 

tamogatoi_banner_cikkbe

 

Ahogy cikksorozatunk előző részéből kiderül, Szántóék a hivatásos gondnok ellen azután indítottak pótmagánvádas eljárást, hogy a rendőrség két és fél év után, 2015 áprilisában megszüntette a nyomozást, és az ügyészség is elutasította az unokatestvér panaszát – vagyis  az ügy vádemelés nélkül zárult.

Cikksorozatunk előző részei

Következmények nélkül II. – így nyomozott a rendőrség a gondnoka által kifosztott gondnokolt ügyében

Következmények nélkül – így fosztja ki egy profi gondnok a rá bízott gondnokoltat I.

A pótmagánvádas eljárásban a sértett saját maga építi fel a vádat, gyűjt bizonyítékokat, kéri a tanúk meghallgatását – Szántóék számára ez maradt az utolsó esély arra, hogy igazuknak a törvény előtt is érvényt szerezzenek.

Az eljárás első tárgyalási napján a bíróság előtt megjelent a vádlott, egy negyvenes, kopaszodó, alázatos hivatalnok benyomását keltő férfi. H.S.mindvégig halkan, de készségesen válaszolt a bíró kérdéseire. Maga elé nézve hallgatta végig az ellene felhozott vádakat, de nem kívánt vallomást tenni, és nem ismerte el a bűnösségét.

 

 

Az első tárgyalási nap a vád ismertetésével kezdődött, melyet a sértett jogi képviselője olvasott fel. Ebben visszaköszöntek a 2012-ben a gyámhivatal által, közigazgatási eljárás keretében lefolytatott vizsgálat megállapításai. Mint utóbb kiderült, H-t csak ebben az eljárásban hallgatták meg hivatalosan tanúként – a gyámhivatallal szemben a nyomozóhatóság nem tartotta szükségesnek a kihallgatását.

A vádirat szerint H. 2005. áprilistól 2012. júniusi felmentéséig látta el gondnoki teendőit, amikor is a gyámhivatal végszámadásra kötelezte. A hivatal a H. által többszörösen javított végszámadást sem tudta elfogadni, ezért a vagyonkezelési tevékenység egészére vonatkozó, teljes körű vizsgálatot rendelt el. A vizsgálat megállapította, hogy

„a vádlott vagyonkezelési kötelezettségét folyamatosan megszegte, ezzel a sértettnek vagyoni hátrányt okozott, emellett a sértett vagyonával sajátjaként rendelkezett, és a végszámadásában valótlan adatokat tüntetett fel”

A dokumentum megállapítja, hogy H. a végszámadásban nem szerepeltette bevételként a sértett 2010-ben kapott 10 havi dán szociális segélyét, nagyjából 3 millió forintot; a bankszámlakivonatokon a nyitó- és záró egyenlegeket kitakarta; a 2008 március és 2009 február közötti időszakra, azaz újabb 12 hónapra nem tüntette fel egyáltalán a szociális segélyek összegét; 2008 augusztusi dániai utazásáról, mely kis híján 500.000 Ft-ba került, nem tudta igazolni, hogy az utazás célja a gondnokolt ügyeinek intézése volt.

Nagyon úgy tűnik, hogy H. Szántó Péter felbukkanása után pánikszerűen megpróbált javítani a helyzeten: felmentését követően, a gyámhivatal folyamatban lévő vizsgálata alatt, minden jogalap nélkül befizetett 2 millió forintot a gondnokolt számlájára. Majd mikor a vizsgálat megállapította, hogy még további 4 millió forint hiány mutatkozik a gondnokolt számláján; H ezt is befizette.

A vádirat kitér az ügyészség a panasz elutasítását indokló érveinek abszurditására. Az ügyészség például helyt adott a vádlott azon védekezésének, hogy

„a gondnokoltjai készpénzét ömlesztve, széfben tárolta, továbbá a kivett összegeket mindig a gondnokoltjaira javára fordította”

De az sem volt elég az ügyészség szerint az eljárás folytatására, hogy az egyik gyámhivatali ügyintéző – akit H-val ellentétben meghallgatott a nyomozóhatóság – vallomása szerint

„H.S. más gondnokoltjainál is adódtak kisebb pontatlanságok, amelyeket minden alkalommal rendeztek”

Ennek fényében nem csoda, hogy maga H. sem talált semmi kivetnivalót abban, hogy számolatlanul vett fel pénzt gondnokoltjai számlájáról, vásárolt belőle, majd a maradékot időnként befizette – valamelyik számlára.

A hivatásos gondnokokra vonatkozó pénzkezelési szabályokat egyébként a polgári törvénykönyv tartalmazza, egy kormányrendelet szerint pedig a „gondnokolt vagyonát be kell szolgáltatni”, ezért az otthoni széf használata nem engedélyezett – áll a vádiratban, melyben Szántóék képviselője kifejti, hogy a hiány utólagos megtérítése a már befejezett bűncselekmény eredményének utólagos és semmiképp sem önkéntes elhárításaként értékelhető. Erre az esetre a Btk. nem biztosít büntetlenséget.

A második vádpont a gondnok ingatlan-adásvétellel kapcsolatos tevékenységét elemzi, és cáfolja az ügyészség álláspontját. Emlékezetes, Gábor 39 nm-es belbudai lakását H. 2010 júniusában adta el 5,1 millió forintért a szomszédos kerületi gyámhivatal főtanácsosának. Az ingatlan valós piaci értéke azonban a később felkért igazságügyi szakértő szerint 8.4 millió forint volt.

A gyámhivatal az értékesítést jóváhagyta, feltehetőleg azért, mert H. eltitkolta a gondnokolt jövedelmét jelentő dán szociális segélyt. A hivatal mulasztott akkor is, amikor nem rendelt ki ingatlanszakértőt a lakás tényleges értékének megállapítására, hanem a H. által felkért ingatlanbecslő véleményére hagyatkozott.

A gyámhivatal azzal a kikötéssel engedélyezte H-nak egy másik lakás megvásárlását, hogy azt a gondnokolt intézeti tartózkodása alatt bérbe adhatja. H. viszont a 9 millióért megvásárolt lakást a gondnokolt pénzéből felújíttatta, majd életjáradéki szerződést kötött egy ismerősével, aki 500.000 Ft egyösszegű megfizetése és havi 35.000 Ft járadék fizetése fejében tulajdonosa lett a budai lakásnak.

A környéken egy hasonló méretű lakást akkoriban 70-80 ezer forintért lehetett bérelni.

Az életjáradéki szerződést az a gyámhivatal hagyta jóvá, melynek vezetője M.R., aki Gábor előző lakását megvette. Ráadásul a sértett javára haszonélvezeti jogot sem kötöttek ki, vagyis az ingatlant semmilyen módon nem használhatta. Mindezek következtében – írja a vádirat –

„a sértett vagyonában értékcsökkenés következett be, az okozott kár a 2 millió forintot biztosan meghaladja, de az 50 millió forintot nem éri el”

Az ügyészség nyomozást elutasító határozatával kapcsolatban a pótmagánvádat képviselő jogász megfogalmazza, hogy bár az ügyészség elfogadja H. és a gyámhivatal érvelését, miszerint az ingatlan eladását annak rossz állapota, illetve a felújításra való fedezet meg nem léte indokolta, figyelmen kívül hagyja azt, hogy a megvásárolt ingatlan jóval drágább volt, és azt a vádlott a sértett vagyonából újíttatta fel.

Szántóék jogi képviselője szerint az ügyészség ugyancsak eltekint attól, hogy a sértett számára nem kötöttek ki haszonélvezeti jogot, vagyis a lakás használatának ellehetetlenítése is a sértett káraként jelentkezik. A hatóság nagyvonalúan átsiklik azon tény fölött is, hogy ha csak bérbe adják, a lakás a gondnokolt tulajdonában marad.

A fentiek alapján a vád jelentős értékre elkövetett sikkasztás, folytatólag elkövetett magánokirat hamisítás és jelentős kárt okozó hűtlen kezelés.

Az októberre kitűzött következő tárgyalási napon talán már a vádlott is hajlandó lesz megszólalni, mert a korábbi meghallgatása alapján csak annyit tudunk, hogy nem igazán emlékszik semmire.

Sajnálatos módon nem tudja, hogy miért követte el a felsorolt szabálytalanságokat a számadásokban, miért takarta ki a bankszámlakivonatok egy részét, vagy az elszámolásban miért zárta „nullásan” az adott évet, amikor mínusz 3 millió forint volt a gondnokolt számláján.

Nem emlékszik továbbá a tolmács nevére sem, aki a dániai ügyintézés során fordított neki, nem tudja miért nem említette, hogy a gondnokolt magas szociális nyugdíjat kap Dániából, és nem tudja azt sem, hogy az IMEI miért állítja azt, hogy az 5 év alatt csak egyszer látogatta meg a gondnokoltat, amikor ő biztosan többször is megfordult ott.

Gábor unokatestvére és jelenlegi gondnoka ezzel szemben nem kártérítést szeretne: azt mondja, a vádlott ügyvédje korábban megkereste őt a peren kívüli megegyezés lehetőségével. Szántóék azonban az elkövetett bűncselekmények miatt H.S. felelősségre vonását sürgetik, melyre, úgy tűnik, mégis van némi esély.

A tárgyalás végén a bíró kérdésre elmondta, hogy a vádlott ellen két további eljárás van folyamatban: az egyikben a Fővárosi Főügyészség 2012. május 17-én, jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés és más bűncselekmények miatt vádat emelt; a másik ügyben a BRFK egyik budai kerületi kapitánysága nyomoz csalás és magánokirat-hamisítás vétsége miatt.

(folytatjuk)

Vitrai Barbara

Kép forrása: hirextra.hu/Nagy András

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal!

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.

  • kellys

    viccorszag.

    • Urakura

      Szarország.

  • Endrődi László

    Azért a magyaroknak volt némi közük trianonhoz, pld. az I.világháborúban való részvétel.