Zsebtolvajból társadalmi válllalkozó: az utolsó stigma

Stela Chiorea
Stela Chiorea

 

Stela Chiorea 2005-ben, 29 évesen szabadult az egyik romániai börtönből. Felnőtt életének túlnyomó részét rácsok mögött töltötte. 10 év, három ítélet alapján. A korábbi drogfüggő Stelát éppen akkor diagsznosztizálták HIV-pozitívként. Döntenie kellett.  „Gondoltam itt az ideje kezdeni valamit az életemmel. Ugyanakkor azon is gondolkodtam, vajon mit tudok tenni az életemmel. Hiszen tettem lépéseket a  tisztességes élet felé, de a társadalom visszarántott.”

 

KORMÁNYPROPAGANDA HELYETT VALÓDI HÍREK

Előfizetőket keresünk – támogasd a független tényfeltáró újságírást havi 1000 forinttal!

 

A barátai elhívták Stelát Olaszországba, lopni – pénzt is küldtek neki az utazáshoz. Akkoriban Románia még nem volt az EU tagja, de még a szükséges papírokat is elintézték neki, hogy átjuthasson a határellenőrzésen. Azonnal útnak indult.

A piti bűnözés világa mobil, ahol sok a kapcsolat, mondja Stela. Semmiben sem hasonlít a külföldi munkavállalás más formáira. „Ha van munkád és valami törvényeset csinálsz, akkor ugyanazon a helyen maradsz  – mondja –, de amikor bűnöző vagy, ezt nem teheted meg. Mi nem csak Olaszországban loptunk.”

A rendőrség soha nem tartóztatta le Stelát a hazáján kívül. Ösztönösen megérzi a fenyegetést. „A hátamon is volt szemem.” – mondja.

A piti bűnözés olyan információkon alapszik, amelyek a bűnözők saját, informális hálózatán keringenek. Valakinek feltűnik egy gyenge pont a városban, ahol nincs rendőri jelenlét, és javasol egy bűncselekményt, amelyhez megfelelőek a feltételek. Ez lehet például zsebtolvajlás valamelyik olasz város terén, vagy egy buszállomáson. De a zsaruknak két-három hónap után feltűnik a bandák támadásainak mintája, és lecsapnak rájuk.

„Ma még működik egy bizonyos fajta bűncselekmény, de holnap már nem biztos,” – mondja Stela. „Ha nem tudsz mit csinálni, akkor menned kell, és keresned kell egy új helyet. És valaki megemlíti Görögországot például, mert ott éppen könnyen lehet lopni a bankautomatákból. Valahogy így működik.”

Ezt a világot leginkább az SMS-ek kötik össze, a bandák és szövetségek gyorsan alakulnak ki és gyorsan meg is szűnnek. „Ha megtudom, hogy jó vagy valamilyen lopástechnikában, akkor megkereslek és felajánlom, hogy legyünk társak – mondja –, akármelyik pillanatban találkozhatsz valakivel, akivel rögtön el is kezdtek együtt dolgozni.”

„Mint a drogfüggőség”

Vegyük például Milánót. Az elmúlt évtized végén a divat és a pénzügyek olasz központját három éven keresztül terrorizálta egy gyerekbanda Craiovából, Dél-Romániából.

Akkoriban a milánói társadalomkutató intézet, a Codici egyik munkatársa, Andrea Rampini tanulmányozta a 8 és 14 év közötti gyerekekből álló 30 fős bandát. A gyerekek egész nap a vasútállomás előtt loptak, miközben felnőtt bandavezérek figyeltek rájuk. Minden egyes kiskölyök napi több ezer eurót lopott össze.

A szabadúszóktól eltérően, mint amilyen Stela is, ez egy vegyes társaság. Néhány gyereket a rokonaik adtak el emberkereskedőnek, másokat „béreltek” a családjuktól, vagy az árvaházakból szereztek. De néhány Olteniából, a Craiova körüli régióból származó tinédzser csak a nyárra utazott Milánóba, hogy lopjon, majd vastag zsebekkel tért vissza az iskolába szeptemberben. „Olyan volt ez nekik, mint egy nyári tábor.” – mondja Rampini.

„A szebtolvajlás olyan egy 14 éves lánynak vagy fiúnak, mint a drogfüggőség.” – teszi hozzá. „Folyamatosan felspanoltak, és a tetteiknek azonnali eredménye van. Bemehetnek a boltokba, költhetnek ruhára vagy státuszszimbolumnak számító edzőcipőkre. Megtehetik, hogy egész nap a McDonald’s-ban esznek. Craiovában soha nem engedhették volna ezt meg maguknak. És most mintha valami rocksztárok lennének.”

Stela számára is hasonló érzést váltott ki a tolvajlás. „A lopás csodálatos adrenalin löketet adott.” – mondja. Hogy igazolja a bűncselekményeket, Robin Hood-figuraként festi le magát. „Van valami bajom a gazdagokkal, akik azt hiszik, hogy okosabbak nálunk, csak mert van pénzük– mondja. Ott bántom őket, ahol a leginkább fáj nekik, csak, hogy tudják, milyen érzés is idelenn azoknak, akik közvetlen mellettük szenvednek. Én a gazdagoktól veszek el,  és a szegényeknek adok.”

Rampini kiskölykei a legtöbb pénzüket esküvőkre költötték, amelyet tinédzserkorukban kötöttek. Azt mondja, a gyerekek varázslatos történeteket meséltek egymásnak az esküvőkről, például, hogy a vőlegény limuzinban, vagy éppen  magánrepülővel érkezik. Ezek a gyerekek minden egyes nap, miközben az utasok kézipoggyászát és az üzletemberek aktatáskáit fosztogatták, az esküvői előkészületekről beszéltek.

„Egész életükben diszkriminálták őket: az iskolában, a lakhatásnál, a focicsapatokban is. És most, életükben először, ők a legerősebbek” – mondja Rampini. „El akarják mondani a világnak: »Létezem, és nem csak egy diszkriminált, szegény cigányfiú vagyok, hanem egy erős, hatalmas, csodaszép valaki«”.

 

utolso_stigma

 

Rampini szerint a banda városról városra járt. Ez volt a Nagy Turné: Velence, Torinó, Milánó és Róma; végiglopták Olaszország főbb tereit, és azokon is túl. Néhány gyerek nevelőintézetben lakott Hollandiában és Spanyolországban, de otthagyták vagy megszöktek. „A karrierjük, a történetük és az életútjuk is nagyon európai.” – mondja Rampini. „A Schengen-övezeten belül mozogtak, és bebizonyították, hogy nincs tényleges, működő kooperáció az egyes országok szociális ellátórendszere között.”

Nem volt párbeszéd a problémás gyerekekről a spanyol, a holland, és a hátterüket jelentő romániai gondozóintézetek között. „Ezek a kölykök” – érvel Rampini – „sokkal inkább európaiak, mint az európai nemzetek.”

Nem tarthat örökké

De a Rómában, Stockholmban, Velencében, Londonban vagy Párizsban tevékenykedő romániai cigány tolvajokról szóló, a 2000-es évek közepén címlapra kerülő történetek lassan kivesznek a köztudatból.

A milánói gyermekkereskedő hálózatot szétzúzta az olasz és román rendőrség egy közös művelete, a bandavezéreket rabszolgatartásért rács mögé dugták. A gyerekeket a családjukhoz vagy olaszországi gondozóintézetekbe küldték – innen viszont hamarosan kereket oldottak.

Nyolc évvel telt el, és Rampini gyerekei közül néhány visszatért Romániába, de Craiovában csak kevés lehetőség nyílt számukra. Olaszországban néhányan farmokon dolgoztak vagy vashulladékot gyűjtöttek; egyikük még  tanul, egy másikból strici lett, mások megházasodtak, és még mindig vannak, akik Milánó utcáin élnek. Többségük élete nem vett éppen jó irányt.

Miközben Stela az utolsó büntetését töltötte egy romániai börtönben, végignézte, ahogy az elítéltek szabadulnak, majd három nap múlva ismét visszakerülnek a rácsok mögé. A kétezres évek derekán akadt olyan, aki zsinórban háromszor is visszakerült. A visszaesők száma nagyon magas Romániában, és bár hivatalos adat nincsen, az arányt 60%-ra teszik.

Az egyik problémát a börtönbeli szolgáltatások hiánya jelenti, amelyek segíthetnék az elítélteket olyan képzettségek megszerzésében, amelyekkel eltarthatják magukat a büntetés után.

„A börtönrendszert nem a rehabilitáció, hanem a rabok irányításának jegyében alakították ki.” – állítja a Bukaresti Egyetem igazságszolgáltatással foglalkozó professzora, Ioan Durnescu. „A rendszer nem támogatja az oktatást, sem a munkaerőpiacon való elhelyezkedés segítését.” Igaz, a román börtönök biztosítanak munkát: a férfiak gyakran építkezéseken dolgoznak, míg a nők ruhát gyártanak.

„Ez ugyan jó, de mégis a rabok irányításának egy módja,” – mondja Durnescu. „A munkákat úgy kellene szervezni, hogy az a szabadulás után is támogassa az elítélteket.”

Stela szerint az élet kemény volt benn. De odakinn még rosszabb. Az egykori elítéltek teszik ki a társadalom leginkább megbélyegzett csoportját világszerte, de ez Romániában különösen érezhető.  „Ez egy korábbi elítélt, szóval biztos, hogy tőlem is lopna. Ezért aztán nem is alkalmazom.” Romániában ez a vélekedés jelenti a legnagyobb akadályt a korábbi elítélek reintegrációjában Maria Nicoleta Anreescu, az APADOR-CH emberi jogi civil szervezet ügyvezető igazgatója szerint.

A szakképzést igénylő területen, ahol a korábbi elítéltek munkát tudnának találni – építőmunkásként vagy taxisként – a priusz kizáró okot jelenthet „Szinte mindenki, aki valaha börtönben volt, ki van téve az elutasításnak” – teszi hozzá Durnescu. „A társadalom létrehozott egy csoportot, amely ki van zárva a munkaerőpiacról.”

A volt elítéltek leginkább a családjukon és hálózatokon keresztül jutnak munkához. Ezáltal abba a kiszolgátatott helyzetbe kerülnek, hogy feketén kapnak fizetést. Mások csatlakoznak ahhoz a világhoz, ahol az emberek olyan pozíciókat találnak ki a túléléshez, mind például az utcai virágárusítás vagy parkolóhelyeket őrzése. Ez a folyamat hozzájárul az “underclass” felduzzasztásához.

„Sokkal többet foglalkozunk a Bukarest utcáin élő kutyák életével, mint azokkal, akik börtönbüntetést kaptak.” – mondja Durnescu. „Látom a médiában, hogy mennyi támogatást kap egy állatmenhely – de nem láttam ugyanezt az összeget egy volt fogvatartott esetében.” A priusszal járó stigma ráadásul megteremti a saját ördögi körét, ahol a korábbi elítélt nem lát reményt az elhelyezkedésre, ezért visszatér a bűnözéshez. „Amikor az egyetlen dolog, amit a körülötted levő emberektől kapsz, az elutasítás, akkor persze, hogy rossz leszel – az emberek tesznek rosszá.” – mondja Stela.

Azzal, hogy megakadályozza a korábbi elítéltek elhelyezkedését a hazai munkaerőpiacon, a román kormány hallgatólagosan arra ösztönzi a volt elítélteket, hogy az EU-n belül keressenek munkát, ahol kevésbé korlátozzák a munkavállalásukat.

Körülbelül 11500 romániai állampolgár van az EU különböző börtöneibe zárva. Ez a romániai börtönnépesség egyharmada. Nem bűnözési hullámról van szó, mivel minden 256 külföldön élő román közül csak egy van börtönben – az arány ugyanez Lettország esetében, Litvániával összehasonlítva pedig annak fele. Közülük mindössze néhány százat szállítottak vissza a román börtönökbe. Felmerül, hogy a román állam vajon nem a szomszédjaira hárítja-e saját állampolgárainak reintegrálását. Ha így is van, ez a kényelmes megoldás nem egy tudatos politika a hatóságok részéről. „Nem feltételeznék a kormányunktól semmi ilyen stratégiai döntést.” – véli Durnescu. „Szerintem ez egyszerű nemtörődömség, mivel a kormánynak egyáltalán nem fontos ez a csoport, hiszen nincs társadalmi támogatottsága, és szavazatokat sem hoz. Miért kéne velük foglalkozni?”

„Sokuknak megvan a képessége, az ereje, az intelligenciája, mégis félnek a fejlődéstől.”

Stela még a kommunizmus idején nőtt föl egy roma családban Pitestiben, egy Bukaresttől nyugatra található, az autógyártásról ismert városban. A Ceausescu-korszakot úgy élte meg, mint élete legjobb korszakát, mivel „az élet egyszerű és nyugodt volt.” Tinédzserként egy kekszgyárban dolgozott tisztességes jövedelemért, és gabonával meg kukoricával barterezve még további keresethez is jutott. 14 éves korában házat vett magának.

A forradalom sokkolta a társadalmat. A románok úgy gondolták, hogy a világ kinyílt számukra. Lehetőséget láttak mindenben. Importálták a kapitalizmust. Azt mondták, mindenki lehet gazdag. Mindenkinek gazdagnak kellene lennie. Gazdagnak lenni jó dolog. De semmilyen nagy változás nem történt. Az emberek kiábrándultak, és próbálták megcsinálni a saját szerencséjüket – sokan a bűnözés felé fordultak.

„Szerintem a demokrácia megbolondította az embereket, különösen a fiatalokat. – mondja. Milyen előnyünk származik abból, hogy mindenhez hozzáférünk, de – különösen gyerekként – csak a rossz dolgokat látod a TV-ben, például, hogy valaki megerőszakolta a húgát, vagy megölte az öccsét? Ceausescu idejében ehhez nem fértél hozzá. Talán akkor is történtek ilyenek, de nem voltak szem előtt.”

2009-ben Stela esküt tett, hogy jobb embert farag magából. Egy NGO segítségével felgyógyult a függőségéből és korábbi szerhasználókkal kezdett dolgozni. Nyitott egy autómosót, ahol korábbi elítélteket és szerhasználókat alkalmaz, akik nem találtak máshol munkát. Segít nekik önbizalmat szerezni: sokaknak például még soha nem volt része fizetett munkában.

Az egyik alkalmazottja négy nyelven beszél folyékonyan, de félt változtatni az életén.

„Sokuknak megvan a képessége, az ereje, az intelligenciája, mégis félnek a fejlődéstől.” – állítja Stela.

Az egykori elítélt mára társadalmi vállalkozó lett: nyitott egy bárt és egy közösségi központot Ferentariban, Bukarest déli részén. Törekszik arra, hogy megmutassa, mi mindent lehet elérni kellő motivációval, intelligenciával és akaraterővel. Ugyanakkor minden munkatársának elmondja, hogy az autómosót ne az egyetlen lehetőségként élje meg. Egy korábbi alkalmazottja ma Angliában dolgozik az IT-szektorban.

„Azt mondom nekik, hogy »most már tudod, hogy mit is jelent, ha szerződést kötsz, hogy a társadalom része vagy, hogy kötelességeid vannak. De nem akarom, hogy itt maradj, mert pazarlás lenne, ha nem mennél tovább. Harcolj az álmaidért!«

Michael Bird, Vlad Odobescu

(The Last Stigma; The Black Sea 2016-11-21)

Fordította: Katona Fruzsina

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.

  • Matula bácsi
  • Istvan

    Szegény néhai Prof Ceteris Paribus meg forog a sírjában. Milyen viszonyban is vannak a correlation meg a causality egymással?

    • Zoltán Pogátsa

      Írok én itt valahol kauzalitásról?

      • Istvan

        Egészen úgy tűnt, hogy azt próbálod cáfolni, hogy a minimálbér emelése kiárazza az alacsony képzettségűeket a munkapiacról.

        • Zoltán Pogátsa

          Az ábra azt cáfolja, hogy a magasabb minimálbér együtt járna a magasabb munkanélküliséggel.

          • Istvan

            Az ábra nem cáfolja, hogy a minimálbér emelése kiárazná az alacsony képzettségűeket a munkapiacról

          • Zoltán Pogátsa

            Akkor árazza ki, ha a termelékenységüknél magasabbra emeled a minimálbért. Ha nem emeled annál magasabbra, akkor nem árazza ki őket, viszont növeli a fizetőképes keresletüket, ami vezethet a foglalkoztatás növekedéséhez.

          • Istvan

            Ez kb igaz, csak míg az első hatás direkt a második indirekt. Az a kérdés hogy a jelenlegi minimálbér marginális emelése milyen arányban visz munkahelyet és milyen arányban csoportosít át (!) jövedelmet a minimálbéren foglalkoztattak felé, meg hogy ennek az átcsoportosított jövedelemnek mekkora, sőt egyáltalán milyen irányú a nettó hatása. De hogy erről ez az ábra bármit mondaná azt kétlem…

            Ráadásul a cikk címében ezt írtad:

            EU Bizottság: Magasabb minimálbér mellett magasabb a foglalkoztatás!!
            Széles körben elterjedt városi legenda, hogy a minimálbér emelése kiárazza az alacsony kézettségűeket a munkapiacról, ezért károsan hat a foglalkoztatásra. Ezt természetesen sokan vitatták, a nemzetközi szakirodalom megosztott a kérdésben.”

          • Zoltán Pogátsa

            lásd következő blogbejegyzés

  • Yan Chi

    Csökkentsük jelentősen az átlagbért, ugyanis látható, hogy ahol nem keres az átlag jelentősen többet a minimálbérnél, ott az alacsony képzettségűek közül is többen kapnak munkát. Hülyeségeket állítani én is tudok…

    • Zoltán Pogátsa

      Nevetni fogsz, de az ábra bizony ezt is mutatja. Márhogy a kisebb bérkülönbségek nagyobb foglalkoztatással járnak együtt, jaja.

  • Zokka

    Nem vagyok egy közgazdaságtan, de erre még kellett volna egy kis síkosító, mert nagyon erővel lett kihozva…
    Olyan minimálisan elhanyagolható faktorokat hagy ki, mint termelőipar-szolgáltatások aránya, társadalmi szerkezet, gazdaság szerkezete. Angliában ordenáré mennyiségű minimálbéres boldogan mosogat bagóért, míg ezt mondjuk nálunk már annyira nem lehet elmondani, meg alapból is ezek az adatok ennél jobban már nem is lehettek volna szétszórva…

    • Zoltán Pogátsa

      Nem én csináltam, nem tudom mennyire vannak szétszórva, de ha így is van, akkor is az a helyzet, h nem jár együtt az alacsony minimálbér alacsonyabb foglalkoztatással.

  • szofter

    És ami még külön vicc: az EU-nak 28 (2010-es állapot szerint 27) tagállama van, a trendvonal pedig 20 pöttyre van ráhúzva. Olyan országok hiányoznak az ábráról, mint az európai viszonylatban vitathatatlanul megkerülhetetlen Németország, a válság sújtotta Olaszország, valamint egész Skandinávia.

    Bónusz: ha csak az egykori vasfüggöny keleti oldalán található országok pöttyeit nézzük, akkor nem csupán ellentétes irányú trend rajzolódik ki, hanem még a szórás is sokkal kisebb. A szlovén adat az egyetlen, amely kiugrik a trendből, a másik 9 CEE-országé (3 balti, 4 visegrádi, Románia és Bulgária) pompásan mutatja, hogy a mi régiónkban a magasabb minimálbér alacsonyabb low-skilled foglalkoztatással párosul. Oszt hogy mi okoz mit, azon már lehet vitatkozni, de ezek alapján a “magas minimálbér magas foglalkoztatást eredményez” következtetésnél értelmesebbnek tűnik az a magyarázat, hogy ahol eleve fejlettebb a gazdaság, ott bátran lehet magasabbra emelni a minimálbért is, nem lesz megsemmisítő hatása a szegényekre; az elmaradottabb országokban viszont csak óvatosan azzal az emeléssel.

    • Zoltán Pogátsa

      Azokban az országokban, melyek nincsenek rajta, tipikusan nem volt ekkor még minimálbér. NÉmetországban és SKandináviában pld.

      • szofter

        Ez jogos, ezt én néztem be. Pardon.

  • Mitya Ivanov

    az egyes pontok (országok) messze vannak a trendvonaltól, tehát az összefüggés gyenge. A regressziós egyenletet is rá kellett volna tenni az ábrára.

    • Zoltán Pogátsa

      Nem én csináltam, hanem a Bizottság. De ha gyenge lenne az összefüggés, akkor is az a helyzet, hogy nem jár együtt alacsonyabb foglalkoztatás az alacsonyabb minimábérrel.

  • Miklós

    Pozitív, hogy nem a többszörösen megbukott megszorítás elvét nyomatják.

  • peter303

    Ez pont fordítva működik: Ha nagy a foglalkoztatás, akkor emelnek a minimálbéren. A városi legenda ettól függetlenül igaz. Sőt még a magas segélyezés is csökkenti a foglalkoztatást. Slovákia esetében a képzetelenek nagyrésze roma, ez is meglátszik.

    • Zoltán Pogátsa

      Ez vagy igaz, vagy nem. Ez alapján az ábra alapján ezt nem tudjuk. Annyit tudunk, hogy magasabb minimálbér mellett is vígan meg vannak országok, azaz nem törvényszerű, hogy a magas minimálbér együtt járna az alacsony foglalkoztatással.

  • joska

    Más szavakkal Svédországban alacsonyabb a képzetlen-munkanélküliség mint Romániában, és a minimálbér meg magasabb.
    Kis rosszindulatú túlzással ezt eddig is tudtuk, hisz mindkettő a “fejlettebb, kompetitívabb gazdaság” címke folyománya.
    A kérdés, hogy a román gazdaságban mi történik a munkaerőpiaccal, ha a KORMÁNY emeli a minálbért ettől még nincs megválaszolva.
    És ez megint más szituáció attól, milyen, amikor a piac árazza be úgy a minimálbért, hogy az magasabb legyen (akármit is jelentsen ez, bocs, nem tanulmány, csak komment :-)

  • Vidéki

    HORVÁTH CSABA történész, politológus cikke remek.

    Érdekes látni a cikkből, hogy a fejlődés nemcsak a demokratikus rendszerek privilégiuma volt.

    A kommunista Kína hatalmas gazdasági fejlődése és politikai súlyának hatalmas megnövekedése szembetűnő.

    Az első ópiumháború (1839-1842) idején Kína tehetetlen, kiszolgáltatott volt a brit követelésekkel szemben.
    A korszerű angol fegyverekkel szemben tehetetlen kínai vezetés béketárgyalásokat kezdeményezett, s 1842. augusztus 29-én a Cornwallis fedélzetén aláírták az ún. „nanjingi szerződést”. A szerződés alapján Kína átengedte Hongkong szigetét, és megnyitotta öt kikötőjét az angol kereskedők előtt. Emellett 5%-ban rögzítették a vámtarifát, és Kína hatalmas jóvátételt fizetett. Egy kiegészítő jegyzőkönyvben 1843-ban Kína elismerte az angolok területenkívüliségét.

    Ma már Hongkong is a kommunista Kínához tartozik.

    Csodálatos, hogy ilyen hatalmas fejlődés következhetett be kevesebb, mint 200 év alatt Ázsiában.

    “Voltaképpen az, a nagyjából 1850-1950 közt csúcspontját elérő helyzet volt anomália, amikor is a nyugati civilizáció átmenetileg dominanciát tudott kivívni a másik három blokk felett is.”

    Azt hiszem, hogy a hatalmas európai gyarmatbirodalmak széthullása fontos tényező volt abban, hogy olyan államok is, mint Dél-Korea ilyen hatalmas fejlődési lehetőséghez jussanak.

    Korábban a hatalmas gyarmatbirodalmak kisajátították a Föld nagy részének erőforrásait.

    Dél-Korea hatalmas iparának hatalmas nyersanyagszükségletét, hazai forrásokból nem tudná kielégíteni. A gyarmati rendszer összeomlásával a világpiacon hozzáfér azokhoz az erőforrásokhoz, amelyek nélkülözhetetlenek iparának működtetéséhez.

    Dél-Korea 2004-ben a világ ötödik legnagyobb acéltermelője volt. 47,521
    millió tonnás termelésével megelőzte Németországot is.

    Dél-Korea és Kína dominálja a hajógyártást a világon.

    • Fényt az éjszakába

      Ez a keleti fejlődés teljesen nyugati bázisra, nyugati innovációra építve. A diktatúrák csak egy bizonyos pontig képesek fejlődni aztán összeomlás, lesüllyedés következik. Azok a társadalmak sikeresek ahol az egyéni kezdeményezés alapja a társadalomnak. Aki kíniakkal dolgozott az tudja mennyire nem innovatívak. Annyit végeznek el a munkából amennyiről úgy gondolják, hogy a főnöknek megfelel. Hongkong azért nem jó példa mert örökölte az angol gyarmati időszak gondolkodás módját és most is különleges elbírálás alá esik Kínában.
      A kollektív társadalmak mint a kommunizmus és az iszlám (ott az umma, a közösség a fő szempont) egy rövid fejlődési időszak után garantáltan az eljelentéktelenedés felé haladnak.
      Tehát ezek követő fejlődések. Kérdés valaha eltudják-e érni a nyugati civilizáció szintjét. Fejlődés alatt nem csak a gazdaság, technika fejlődése értendő.

      Mindebből következik, hogy hogy igazán fejlődőképes rendszer az ami képes megújulásra, fejlődése az egyén kezdeményezőkészségre épül azaz a lehet legnagyobb szabadságot élvezi.
      Az emlegetett országok fejlődése önmagukhoz képesti fejlődést jelent de nem jelenti azt, ők az emberiség fejlődésének húzó erői lennének. Szerintem nem is lesznek azok történelmi hagyományaik vagy a vallás miatt. Értő szem látja (úgy tűnik a cikk írójának nincsenek meg ehhez a technikai ismeretei), hogy az utóbbi évtizedek fejlődése szinte teljes mértékben a nyugati világból áramlott ki.

      A cikk lényegében ideológia alátámasztása annak a folyamatnak ami Magyarországon zajlik, ezt próbálja egyetemessé tenni.

      • Balázs Nádasi

        Azzal egyetértek, hogy a megújulásra, innovációra képes rendszerek képesek önfenntartásra, s az autokráciák-diktatúrák (pl. Magyarország, Oroszország) biztos bukásra vannak ítélve. De Kína kivétel. Nem vagyok szakértője a témának, Acemoglu szerint Kína növekedése kifulladóban van, ám a kínaiak szerint “csináljuk azt, ami működik, és elnevezzük kommunizmusnak”. Sejtésem szerint (ismétlem: adatok hiányában ez csak sejtés) Kína már csak nevében kommunizmus, sokkal inkább nyitott piacgazdaság. Amennyiben a kommunista bürokrácia, gondolkodás mégis felülkerekedik az országon (amire vannak jelek, az új főtitkár pl. nem nevezte meg utódját), akkor valószínűbb, hogy el fognak bukni geopolitikailag, ha viszont tovább folytatódik a demokratizálódás, akkor a kommunizmus külsőséggé fog silányulni, véleményem szerint (hiszen már most erősebb egy-egy üzletember, mint egy-egy főtitkár).

        • Fényt az éjszakába

          Úgy gondolom Kína történelmi okokból tér el a szokvány diktatúráktól a lényeget azonban nem érinti miszerint mint diktatúra a fejlődése ki fog fulladni. Most óriási elmaradottságot kell pótolnia ez a hajtóerő. Konfucionista gondolkodásmód miatt a társadalmi fejlődés sokkal lassúbb mint másutt ezért hosszú együttélésre lehet számítani a kommunista és a kapitalista rendszer között azaz kapitalista gazdaság kommunista politikai rendszer. Megjegyzem ez még mindig jobb államalakulat a világ számára mint egy nacionalista Kína.

      • Vidéki

        Írja: “A kollektív társadalmak mint a kommunizmus és az iszlám (ott az umma, a közösség a fő szempont) egy rövid fejlődési időszak után garantáltan az eljelentéktelenedés felé haladnak.”

        Kínában már régóta kommunizmus van mégsem jelentkeznek az eljelentéktelenedés jelei, amit teóriája diktálna.

        Annyira nem, hogy napjainkban már elképzelhetetlen lenne egy olyan háború, mint az első ópiumháború (1839-1842), az Anglia és Kína közötti háború, melyet az angolok azért robbantottak ki, hogy kereskedelmi érdekeiket érvényesíthessék Kínában. Akkor kikényszerítették az angolok, hogy a kínai árukért ópiummal fizethessenek ezüst helyett.

        • Béla Somogyi

          Kínában (sem máshol) sosem volt, és nem is lesz “kommunizmus”. Attól hogy azt írják a névtáblára, az még nem az! Eljelentéktelenedni pedig pusztán a lélekszáma miatt nem tud!
          A “nyugati” világnak pedig nincs szüksége háborúra, hogy elérje a céljait a térségben.

      • Vidéki

        “Sztálin Oroszországot faekével vette át, és atombombával hagyta az utókorra.”

        Mondotta a kiváló Churchill, aki nagyra értékelte Sztálint és a szovjet kommunista rendszert.
        A II. világháború alatt, mikor Franciaország kiesése miatt Szovjetunió, Nagy Britannia és az Egyesült Államok együtt harcolt, a Szovjetuniót is demokrácia gyanánt ábrázolták a nyugati hatalmak vezetői.

  • Péter István

    Mennyivel egyszerűbb volna a helyzet, ha a bűnbandák szervezőit és a vezető bűnelkövetőket szépen sorban felaggatnák és akkor nem volna ez a nagy nyavalygás. Így előfordulhat, hogy egy szép napon a bűnözők veszik át az uralmat az emberiség felett.

  • gmihaly

    Nem akkor töténik ez meg, ha az “ügy” átszakad, hanem ha a mobilgát szakad át, márpedig Lányiék tanulmánya szerint ez benne van a pakliban. Vak is mondta: Majd meglátjuk.

  • Mariann Trombitás

    Ha oda építkeztek – viseljék a következményeket – saját költségre!!!

  • Takács Gábor

    Szentendrén milyen franko gátat csináltak,gyorsan és nagy fakivágások nélkül.Azt miért nem irják,hogy a kivágott fákat jo pénzért külföldre viszik.

  • Péter István

    Nos, húsz éven át senkit sem érdekelt a római part árvízvédelme. Valójában most is így van ez, de a liberális kommunisták és az egyéb népellenes anarchisták elhatározták, hogy gyakorlatilag mindenbe belekötnek, amit a mostani városvezetés tesz és kezdeményez.

  • Károly Szabó

    Óbudán amúgy is megy az ámokfutás:-( Először a Dísz térnek nevezett -tényleg lepusztult- területet szabadították meg /egy kivételével/ a gyönyörű és ÉP árnyat adó gesztenyefáktól, majd jól lebetonozták az egészet, azóta arrafelé is meg lehet dögleni nyáron… Most az Vörösvári úti rendelőintézet környéke van soron, kerítések, dózerolás, és az elképesztő mennyiségű lepakolt térkőhalom alapján itt is várható a zöldfelületek szisztematikus kiírtása:-((( Senki sincs már, aki gátat tudna szabni ennek a környezet-bántalmazásnak???

  • Gyöngyi Kristóf

    Az lep meg ,hogy Vágó Gábor írta ezt a baromságot,valamivel többre becsültem eddig. Most már látom, Ő is csak egy hazug politikus ,mint a többi.Tarlós gerincesebb ettől .Kedves Gábor!!!!! Nem kéne hazugságot gyártani ,mert azzal magad alatt vágod a fát!

  • Hun

    A helyzet az, hogy valóban Tarlós óbudai polgármestersége alatt építkeztek ártérre. Csak nem ‘orbánista milliárdosok’. Hanem az ottani állami tulajdonú üdülőket fillérekért ‘privatizált’ MSZP-SZDSZ-es politikusok, és hozzájuk közeli “üzletemberek” (egykori pártfunkcik, KISZ-vezetők és egyéb demokraták). Nyilván akkor megkapta mindenki a csúszópénzt, aki ráhatással bírt az építési engedélyek kiadására. Ennek is utána járhatna a független, nem Soros-támogatta (ja,de,pont az előző cikkben ismerik el) igazságért küzdő atlatszo.hu. Mert ez a mobilgát valóban hülyeség. Lássák az emberek kiknek a tulajdonát kellene így védeni!

  • Ferenczi Krisztián

    Most látom, hogy a FB oldalon tőlem függetlenül ugyanazt mondja Balázs Krémer Úr, más aspektusból:

    Na
    már most, ez ismét nem stimmel – bár, az én cikkemből vetted át a
    grafikont. Egyrészt, általában nem stimmel az, hogy statisztikai
    együttjárásokból okságra próbálunk meg következtetni. Annak az oka, hogy
    magasabb minimálbérú országokban (egy kicsit)
    magasabb a foglalkoztatás – nem lehet arra következtetni, hogy a
    magasabb minimálbér növeli a foglalkoztatottságot. Ugyanígy lehetne az
    okság fordított is: a magasabb alacsony bérű foglalkoztatás növeli a
    minimálbért, netán, hogy valamely harnmadik közös ok okozza mindkettőt,
    és így tovább. Másrészt, az elemzések, így a híres Codd-Krueger
    tanulmány nem országokat, hanem időpontokat hasonlítanak össze: vajon
    hogyan változott a foglalkoztatottság a minimálbér emelés után? És a
    válasz az, hogy csökkent, de nem annyira. Végül, Magyarországon közepes a
    minimálbér és rohadt alacsony az alsó szegmens foglalkoztatása – erre
    mi a magyarázat? még emelni kell a minimálbért – vagy, emelni kell a
    foglalkoztatást? Te grafikon nélkül is a minimálbér emelését javaslod,
    noha az minden szóbajövő tanulmány szerint csökkenti a foglalkoztatást,
    még, ha nem is annyira, mint azt az egyensúlyi elmélet alapján várnánk.
    Hát, így.

  • szofter

    Egyébként arra is pofonegyszerű magyarázat van, hogy miért nem csökkenti annyira a foglalkoztatást a minimálbér-emelés, mint a tankönyvek alapján várnánk. A munkavállalók munkajövedelme nem csupán a bérből áll, vannak béren kívüli juttatások is: cafeteria, extra szabadság, miegymás. De a minimálbér ezeket figyelmen kívül hagyja. Ha minimálbért plusz viszonylag bőkezű béren kívülit adok az alkalmazottaimnak, és megemelik a minimálbért, akkor megemelem a bérét, amennyivel kell, és csökkentem a béren kívülijét ugyanannyival. Tök ugyanannyiba kerül foglalkoztatni az embert, mint korábban, így nincs értelme kirúgni. Csak hát épp a jövedelme se nő.

    Egy másik, ettől független, de szintén a minimálbér statisztikában kimutatható károsságát csökkentő tényező a helyettesítés: a kirúgott munkaerő egy részét más, képzettebb/tapasztaltabb munkaerővel pótoljuk. Ennek hatása más statisztikai mutatóban érvényesül: konkrétan ezért olyan sokkolóan magas az ifjúsági munkanélküliség mindenhol. Ha megemelik a minimálbért, kirúgjuk a pályakezdőket, és felveszünk a helyükre olyanokat, akik várhatóan ki is termelik a kötelezően kifizetendő magasabb bért. Ausztráliában tizenegypár százalék a fiatalok munkanélküliségi rátája, ez egy olyan arány, amelyért a legtöbb európai ország a tíz ujját megnyalná. És Ausztráliában a fiatalokra nem az általános minimálbér érvényes, hanem egy annál 15-20%-kal alacsonyabb ifjúsági minimálbér.

  • Zoltán Pogátsa

    Nem állítottam sehol kauzációt. Csak korrelációt. De egy valami biztos: az alacsony minimálbér nem jár együtt alacsonyabb foglalkoztatással. (Az előző hozzászólásodat töröltük, mert ordenáré stílusa volt).

  • Ferenczi Krisztián

    Az előzőre adott válasza:
    Ad.1.) Nem én csináltam, hanem az Európai Bizottság. :)
    Ad.2.) Hogy lehet-e trendvonalat illeszteni egy eloszlásra, azt nem a szórás
    határozza meg. Az egy egész más paraméter. Szemmel láthatólag van trend
    az adatok eloszlásában.
    Ad. 3.) Kulturált stílusban is lehet vitatkozni.

    Először is, elnézést kérek a stílusért, most megpróbálom máshogy, kicsit több információval kiegészítve.

    Az ilyen felsorolásoknál sok mindent elárul a vitapartnerről, hogy milyen sorrendet állít fel.

    0. Az egész bejegyzés helyből 2 érvelési hibát is tartalmaz, a hozzászólások pedig továbbiakat:
    – hamis okozatot ( http://a.te.ervelesi.hibad.hu/hamis-okozat )
    – hamis felosztás ( http://a.te.ervelesi.hibad.hu/hamis-kompozicio-vagy-felosztas )
    1. Egyrészt már az is baj, hogy ez a felsorolások közé került, és csak fokozza a problémát, hogy az első helyen tartotta fontosnak leszögezni, miközben ez teljesen lényegtelen. Ön hivatkozik vmire, a forrásellenőrzést és kritikát magának kell megtennie, még mielőtt hivatkozna rá! Ahogy látom, másoknak is ezzel érvel, és ennyivel elintézettnek tartja a választ, holott a legkevésbé sem az. Bár ezt tekinthetjük burkolt elismerésnek is, hogy Ön szerint is ingoványos talajra tévedt a fenti grafikonnal. És ahogy a korábbi hozzászólásomban említettem, már önmagában az probléma, hogy Ön szerint viszont ez így korrekt válasz, vagy egyáltalán korrekt érvelés és bizonyítás!
    Ez egy hibás érvelés, méghozzá a tekintélyre hivatkozás: http://a.te.ervelesi.hibad.hu/tekintelyre-hivatkozas A fenti képről számítás nélkül is süt, hogy semmilyen trend nem figyelhető meg. (lásd második pont)

    Fent említette Zokka is, hogy ez egy több paraméteres probléma, messze több paraméteres, erre hol válasz, hogy az ábrát nem Ön készítette? Majd hozzá dob egy állítást, amit magától értetődőnek vesz, holott semmire nem hivatkozik, semmit nem ábrázol, csak kinyilatkoztat, hogy “akkor is úgy van, még ha a fenti ábra nem is igazolja”. Maga szerint lenne egyetem vagy szakfolyóirat, aki ezt komolyan venné? Most szakemberként akarja magát pozicionálni? Mert ha igen, akkor tessék szépen visszaemlékezni a szakdolgozat írásra: hivatkozások, levezetések, ábrák, indoklások. Ez így önmagában a bizonyítási kényszer áthárítása: http://a.te.ervelesi.hibad.hu/bizonyitasi-kenyszer-atharitasa
    2. Számítottam rá r2-t: 0,1263 . Ezek után ez a kijelentés: “Szemmel láthatólag van trend az adatok eloszlásában.”… Nemhogy szemmel láthatóan nincs trend az adatok eloszlásában, hanem kiszámolva sincs trend az adatok eloszlásában – ami egyébként szemmel is látható -, és az első hozzászólásban ezt egy egyszerű példával is illusztráltam: Csehországban és Romániában közel azonos bérarány ellenére kétszeres különbség van! Olyan pedig nincs, hogy “Ha gyenge is a kapcsolat, akkor is van”. Nem, ha gyenge a “kapcsolat”, akkor nincs kapcsolat, de még ha lenne is kapcsolat, önmagában az sem bizonyítja, hogy van összefüggés! Erre linkeltek is magának egy oldalt, példának okáért: http://www.tylervigen.com/ , én is beraktam egy szép ábrát. Csak azért, mert két dolog együtt jár, még nem feltétlenül van összefüggés, ez a hamis okozat érvelés: http://a.te.ervelesi.hibad.hu/hamis-okozat
    3. Teljes mértékben igaza van, hogy lehet kulturáltan is vitatkozni, csak nem kissé kiakaszt, amikor teljesen triviális dolgokat magyarázni kell, és effektíve olyan szintű vitát kell folytatnom egy kék vonalról, hogy az kék, maga szerint meg piros. Az ábrán annyira látszik, hogy a ráillesztett trendvonal nem mond semmit, hogy effektíve tankönyvi példának is fel lehetne használni. Ez az ábra nem igazol – és nem is cáfol – semmit. Még lehet, hogy van is összefüggés, meg az is lehet, hogy nincs. Ez az ábra azonban nem használható fel! Pont! Ez nem olyan, hogy “de kicsit igen”, mint ahogy kicsit terhes sem lehet az ember. Ez kuka. Szakmailag – és hangsúlyoznám, hogy szigorúan szakmailag -, ez az ábra nem felhasználható érvként, és akkor sem lehetne felhasználni, ha a “trendvonalból” más következne.

    Ha továbbra sem világos, hogy miért nem használható fel, javaslom felkeresni az ELTE TTK Fizikai kémia tanszékét, a Lágymányosi tömb első emeletén, nagyon szívesen és valószínűleg türelmesebben elmagyarázzák, kismillió hibás cikken és mérésen bemutatva, hogy mikor figyelhetünk meg tényleg trendet és összefüggést, és mikor nem. De hangsúlyoznám, hogy önmagában még akkor sem bizonyítana semmit az ábra, ha minden pont az egyenesen lenne! – önmagában.

    Megjegyzés: indirekt módon is cáfolni lehet a dolgot. Az állítás szerint ha növelem a minimálbért, növekedni fog a foglalkoztatottság, míg ha csökkentem, akkor pedig elbocsájtásokra kell számítani. Ez önmagában sem tűnik logikusnak, hogy 100 000 Ft-ért jó volt Marika néni, 90 000 Ft-ért meg már kirúgom, ellenben 120 000 Ft-nál felveszek még egyet. A kérdés annyi lehet csupán, hogy a minimálbér emelés csökkenti-e és ha igen, milyen arányban. Aztán azt is lehet vizsgálni, hogy milyen hatások vannak rövid, közép és hosszú távon, mert pl az előfordulhat, hogy a gazdaságba bekerült több pénz hosszú távon valóban munkahelyteremtéseket eredményez. Ezek viszont nem vizsgálhatóak úgy országokat összevetve az egyéb paraméterek miatt, csak országonként, hogy ott mi történt, szigorúan egy paraméter – minimálbér – változtatásának hatására!

    Összegezném: Az ábra se nem cáfol, se nem igazol semmit. Felhasználása súlyos hiba, teljesen függetlenül attól, hogy ki csinálta, és mi jön ki belőle. Még csak nem is az eredeti állítással vitatkozok, hanem a grafikon felhasználását vitatjuk nagyon sokan. Az egész téma több összetevőtől függ, nem csak a hivatalos foglalkoztatottságot befolyásolja, hanem részmunkaidőben dolgozókat és a feketén alkalmazottakat is. Nem tudjuk, hogy a netto vagy bruttó bért hasonlították össze, nem tudjuk, hogy részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya milyen, és hogyan változott az országokban. Az adatok – szinte kényszeres és – célirányos mazsolázgatása egy prekoncepció mentén szintén hiba. Az, hogy ez a poszt még létezik, és nincs fölé írva, hogy “UPDATE: ez az ábra tényleg nem felhasználható, és érvelésem hibás volt, sorry.”, alapjaiban kérdőjelezi meg szakmai hozzáértését a témában, még akkor is, ha egyébként lehet, hogy igaza van. A magyarázat is hiányzik, hogy miért lenne összefüggés – hamis okozat érvelési hiba.

    Sose érveljen hamisan! Ha igaza van, akkor az egyenes úton, hamis érvelések nélkül is igazolható. Azt mellesleg jelzem, hogy az EU is folyamatosan ad ki vitatható anyagokat. A bioüzemanyag téma is ilyen volt, amibe annak ellenére felelőtlenül öntötték az € milliárdokat, hogy elméleti levezetésben is igazolható volt, a látszólag zöld megoldás egyáltalán nem zöld, sőt, drága és környezetszennyező. Tehát csak azért, mert ráírják egy papírra, hogy “EU Bizottság”, még tartalmazhat irtózatosan nagy hülyeségeket. Ott is emberek dolgoznak.

  • Zoltán Pogátsa

    Kedves Krisztián,

    ne haragudj, de továbbra is rettentően aggresszív és tudálékos a vitastílusod, főleg annak fényében, hogy komoly félreértésre alapul. Ennek ellenére már nincs kedvem ismét törölni a hozzászólásodat. Megválaszolom, de kérlek normálisabb hangnemben vitázz velem.

    1. Közöltem veled, hogy a Bizottság anyagáról beszélünk. Azért közöltem, mert előtte folyamatosan úgy beszéltél róla, mintha az én anyagom lenne. Egyszerűen csak pontosítok, hogy ne úgy írj róla, mint amit én készítettem gyanús célzattal. Ezt te tekintélyre való hivatkozásnak és beismerésnek állítod be. Ezek csúsztatások. Sehol nem állítom, hogy ettől a grafikont el kellene ismerni. Ha ezt tettem volna, jogos lenne a kritikát. De nem mondtam ilyet. Természetesen a Bizottság is tévedhet.

    2. A második részben is egy strawmannel vitatkozol. Úgy állítod be, mintha én bárhol is kauzalitásként kezelném a korrelációt. Nem teszek így. Sehol. Sőt, explicite leírtam, hogy a korrelácio nem kauzalitás. Az pedig hamis állításod, hogy ha gyenge a korreláció, akkor nincs korreláció. Ez egész egyszerűen nem így van.

    3. Ebben a harmadik pontban indirekt módszernek beállítva megismétled a neoklasszikus munkabér elméletet. Ez nem bizonyítás, hanem az eredeti állítás megismétlése. Ennek a kérdésnek széles irodalma van, én is tudok hozni ellentétes érvelést is.

    Úgyhogy higgadj le, és ne húzd fel magadat azon, hogy olyasmiket vitatsz, amiket én nem állítottam, és közben arra ragadtatod magad, hogy csúnya stílusban megkérdőlezed a szakmai kompetenciám. A fentiek fényében én is joggalmegkérdőjelezhetném, hogy képes vagy-e az értő olvasásra. De hova vezetne ez a stílus?

    (Részmunkaidő: persze, lehetne ezt is vizsgálni, meg más aspektusokat is, érdekes is lenne. De a Bizottság ezen a grafikonon nem kívánta ezt vizsgálni.)

  • Ferenczi Krisztián

    Kedves Zoltán!

    Látom, hogy pontosította a végén a megállapítását.

    Pontosan tudtam végig, hogy bizottsági anyagról beszélünk, ebben nem kell pontosítani, azonban maga hivatkozási alapként használja fel. Ez egyébként minek tekinthető, vagy inkább mennyire tekinthető részemről hibának, hogy kauzalitásának tekintem? “Mit látunk? Azt, hogy a magasabb minimálbér trendszerűen együtt jár az alacsony képzettségűek magasabb foglalkoztatási valószínűségével!

    Ideje magunk mögött hagyni a városi legendákat!” (kiemelés Öntől)

    Na, pont ezt nem látjuk rajta. De mást sem, mert az adatok nem korrelálnak. És hangsúlyoznám, hogy ettől függetlenül, még lehet, hogy igaza is van, de biztosan nem ezért – illetve nem ebből a grafikonból következően.

    Most látom csak, hogy nem reagáltam a “szórásra”. Az illesztett trendhez tartozik egy egyenlet, ami alapján becsülni lehet a várható értéket – ha elfogadjuk, hogy valóban van trend és összefüggés. Az így számított adatoknak közel meg kell felelnie a mért értékeknek. Azért állítunk fel trendeket, hogy aztán becsülni tudjunk – természettudományokban mindenképpen. Ebből a trendből maga mit tud megbecsülni, ha 10%-al növeljük a minimálbért, mennyivel nő a foglalkoztatottság? Illetve ha csökkentjük, akkor csökkennie kell? De erre mi a magyarázat?
    Bármilyen egyenesnél, aminek kezdőpontja kb 28-tól tart 45-ig (17 egység), és azt látjuk, hogy eközben igen közeli adatok is 20-30 egységet fednek le ilyen laposan, akkor a trend meredeksége a “hibahatáron” belül mozog, tehát nem lehet levonni semmilyen konzekvenciát belőle. Nem lehet, egyszerűen szürke zóna, köd. Bárhogy húzhatom ezen belül a vonalat, akár igaz is lehet. De még a kis minta szám is minimum óvatosságra kell, hogy intsen mindenkit, bármilyen konzekvencia levonásával kapcsolatban, nemhogy akkor, ha a korreláció kb nem is létezik.

    Ebben a harmadik pontban indirekt módszernek beállítva megismétled a
    neoklasszikus munkabér elméletet. Ez nem bizonyítás, hanem az eredeti
    állítás megismétlése. Ennek a kérdésnek széles irodalma van, én is tudok
    hozni ellentétes érvelést is.

    Nem vagyok közgazdász, vállalkozó vagyok, úgyhogy kíváncsiságból nagyon szívesen meghallgatnám, hogy miért fog foglalkoztatás növekedéshez vezetni a magasabb minimálbér, és miért fog csökkenéshez vezetni az alacsonyabb? Ez mitől városi legenda? Nem kizárt, hogy úgy van, ahogy mondja, a Föld is kerek, annak ellenére, hogy logikusabb egy “lapos Föld”. Vagyis miért valószínűbb az alacsony képzettségűek foglalkoztatása ha magasabb a minimálbér? Mi a gazdasági, pszichológiai háttere?

    “A fentiek fényében én is joggalmegkérdőjelezhetném, hogy képes vagy-e az értő olvasásra.”
    Biztos ami biztos, újra bemásolom: Mit látunk? Azt, hogy a magasabb minimálbér trendszerűen együtt jár az alacsony képzettségűek magasabb foglalkoztatási valószínűségével!
    Ezen mit értettem félre? Nem ez az állítás? Vagy nem ezt cáfolom, hogy a fenti képből nemhogy ez, semmilyen következtetés nem vonható le? Hangsúlyoznám, hogy nem az állítást vonom kétségbe – sőt, tényleg kíváncsian várom ezzel kapcsolatban a további információkat -, hanem csupán csak azt, hogy ezt látnánk. Szerintem egy tökéletes példát látunk arra, amikor próbaképpen trendvonalat illesztettek egy adathalmazra, és megpróbálnak belemagyarázni vmit.

    Egyébiránt megpróbáltam hazai adatoknak utána nézni, hogy vmit felállítsak a minimálbér emelések és a foglalkoztatottakra vonatkozóan – ahogy első hozzászólásomban is említettem, itt ezt tartom üdvözítő útnak, tehát országonként lebontott változás vizsgálatot, nem pedig az országok összehasonlítását, és lám mibe futottam bele a wikipédián:

    Több száz közgazdasági kutatás igyekezett kimutatni, hogy a
    minimálbér bevezetésének ill. emelésének van-e, milyen irányú és mekkora
    hatása a foglalkoztatottságra. Neumark és Wascher (2007)
    meta-tanulmányukban (más tanulmányokat összefoglaló tanulmány) összesen
    102, az 1990-es évek elejétől készült tanulmányt vettek górcső alá.
    Ezeknek fele (52) vonatkozott az USA-ra, a másik fele (50) egyéb OECD
    országokban, Latin-Amerikában és Indonéziában készített tanulmány volt.[9] Neumark és Wascher így összegezték eredményeiket: “A
    becslések széles sávban mozognak és ennek megfelelően nincs konszenzus a
    minimálbér-emelésnek az alacsony bérezésű foglalkoztatottságra
    gyakorolt hatását illetően. Azonban az a gyakran megfogalmazott állítás,
    miszerint az újabb kutatások nem támasztják alá a hagyományos nézetet, –
    azaz hogy a minimálbér csökkenti az alacsony bérűek
    foglalkoztatottságát – biztosan nem helytálló. Az általunk megvizsgált
    tanulmányok többsége a minimálbér foglalkoztatottságra gyakorolt negatív
    hatásának viszonylag konzisztens, bár nem mindig statisztikailag
    szignifikáns, jelzését adja… További konklúzió, hogy alig van olyan
    tanulmány, mely meggyőző bizonyítékot szolgáltatna a minimálbér
    foglalkoztatottságra gyakorolt pozitív hatására.”[10]

    Azonban Doucouliagos és Stanley (2009) meta-tanulmánya szerint, mely
    64, 1972 és 2007 között készült tanulmányt nézett át, a minimálbér
    foglalkoztatottságra gyakorolt hatása közel nulla. Doucouliagos és
    Stanley (2009) tanulmány azonban kifejezetten az USA-ban mért tinédzser
    foglalkoztatottság kérdésével foglalkozott.[9]

    John Smith (2013) szerint minden empirikus kutatás, mely
    megvizsgálta, azt találta, hogy a minimálbér emelése konzisztensen és
    statisztikailag szignifikáns módon társult az érintett dolgozók bérének emelkedésével. Ugyanakkor a minimálbér foglalkoztatottságra gyakorolt hatása nem egyértelmű.[9]

    A minimálbér támogatói rámutatnak, ha a minimálbér emelése csak
    kisebb mértékű foglalkoztatottságbeli visszaeséssel jár, azt
    ellensúlyozhatja a minimálbéren állásukban megtartottak helyzetének
    javulása. Magyarországi fejleményeket ismertetve Pogátsa Zoltán
    közgazdász kiemeli: “a 2001-2-es óriási minimálbér-emelésnél
    nagyságrendileg félmillió ember bére emelkedett, miközben közvetlenül
    csupán körülbelül 12 ezer ember munkája árazódott ki
    “[11] (azaz veszítette el munkáját). A minimálbért elutasító szakemberek – itthon pl.: Kapitalizmus blog
    – szerint azonban könnyen lehet, hogy a minimálbér-emelés negatív
    hatásai hosszú távon jelentkeznek csak igazán. Továbbá szerintük a
    minimálbérnél vannak sokkal jobb módjai a dolgozó szegények
    támogatásának. [12]

    Még saját maga szerint is munkahelyek megszűnésével járt a minimálbér emelés – ettől persze összességében ennek lehetnek pozitív hatásai, ami ellensúlyozza a munkahely elvesztés hatásait, de itt most nem ez a lényeg. Akkor miről beszélünk? Egyszerű a kérdés. A minimálbér emelés munkahelyek létrehozásához vagy megszűnéséhez vezet?

    Itt látható némi adat arra vonatkozóan – http://www.portfolio.hu/gazdasag/munkaugy/tenyleg_itt_a_varva_vart_fordulat_a_munkaeropiacon_itt_az_igazsag.207607.html -, hogy a képzetlenek foglalkoztatottságát semmilyen módon nem befolyásolta a 2012-es minimálbér emelés – igaz, nem is csökkentette azt (vagy legalábbis ebből az ábrából lassú, folyamatos növekedés látszik, míg a minimálbérek emelése nem ilyen volt: http://www.minimalber.info/minimalbermagyarorszagon.html )

  • Zoltán Pogátsa

    OK, akkor most már világos számomra. TÉnyleg problémáid vannak az értő olvasással. SEHOL nem állítok kauzalitást. Ennyi, és nem több. Egy szélmalom ellen harcolsz. Az “együtt jár” kifejezés nem ugyanaz, mint az “okozza”. :)) Ennyi a te problémád. :)

    A szórást meg ne kezd már el magyarázni. :)) Az ugyanis azt fogja bebizonyítani, hogy a városi legenda nem igaz. :) Nincs negatív együttjárás a minimálbér és a foglalkoztatás között. :))

    Irodalmat pedig az ellentétére is tudok hozni.

  • Ferenczi Krisztián

    TÉnyleg problémáid vannak az értő olvasással.

    Informatika területén, általában, ha nem működik két eszköz között a kapcsolat, azaz a kommunikáció, akkor gyors tesztként azt szoktuk csinálni, hogy más eszközökkel is megpróbálunk adatot küldeni a fogadónak és megpróbálunk más eszközöknek is üzenetet küldeni a küldővel.

    Ennek az az értelme, hogy elég könnyen megállapítható, hogy melyik oldalon van a hiba. Példának okáért, ha a küldő fél üzenetét nem, vagy tévesen kapja meg több másik fogadó is, akkor az nem azt szokta jelenteni, hogy mindenki más hülye, csak a küldő helikopter, hanem azt, hogy a küldővel van vmi probléma.

    Volt egy biosz tanárom, Bóna József, szerintem az egyik legjobb tanár volt, akivel vha találkoztam, ő mondta mindig azt, hogy bármit is kérdez, úgy kell rá válaszolnunk, hogy a második osztályos kis Pistike is megértse. És ha vki nem úgy válaszolt, idegen szavakat használt, vagy túlbonyolította, akkor újra fogalmaztatta vele.

    Namost, mivel egyáltalán nem én voltam az egyetlen, aki “félre értette” ezt a bejegyzést ezek szerint, illetve többen is ugyanazt a problémát vetettük fel, ezért meg merném kockáztatni, hogy statisztikailag talán nem velünk van a probléma, hanem nem sikerült megfelelően összefoglalnia gondolatait. Itt ragadnám meg a pillanatot, hogy akkor 1 mondatban legyen szíves nekem összefoglalni, hogy a fenti blogbejegyzésnek mi a mondanivalója, mit állít, és legfőképpen mi következik ebből. Mert tényleg szeretném érteni. Ugyanis itt most vagy a Föld keregségéhez hasonlító monumentális igazság rejtőzik, ami látszólagosan mond ellent a józan paraszti észnek – és akkor erről szeretnék tudni -, vagy vmi monumentális hülyeség, de akkor ennek is járjunk a végére.

    “Irodalmat pedig az ellentétére is tudok hozni.”

    Amikor azt mondtam, hogy várok ilyet, akkor azt nem viccnek szántam, szoktam tudományos cikkeket olvasni, amiknek elengedhetetlen része az irodalomjegyzék, de ha más nem, második osztályos Pistikés hasonlattal megpróbálhatná nekem kifejteni – akár egy külön blogbejegyzés keretében -, hogy mégis hol hibázik a fenti, első ránézésre logikus okfejtésem, mely szerint ha Marika néninek 100-ról 120 ezerre növelem a minimálbérét, akkor több Marika nénit fogok alkalmazni, míg ha lecsökkentem 90 ezerre, akkor Marika néniket elbocsájtják? Hangsúlyoznám, hogy nem vagyok közgazdász, vállalkozó, vegyész és programozó vagyok, én továbbra is grafikonon akadtam ki, hogy egyáltalán ezt bárki ránézésre le meri közölni, miközben
    – (használom az Ön szavait) gyenge a korreláció
    – még ha erős lenne is, önmagában, magyarázat – gazdasági, pszichológiai, csillagok együttállása, bármi – nélkül semmit nem igazol vagy cáfol, erősít meg vagy von kétségbe.

    Összegezném:

    1. 1 mondatban legyen szíves nekem összefoglalni, hogy a fenti blogbejegyzésnek mi a mondanivalója, mit állít, és legfőképpen mi következik ebből.

    2. Kapcsolódó irodalom – lehetőség szerint vmi szűkített, amit 1-2 óra alatt át lehet nézni, és nem hónapokig tartó olvasást igényel.

    Köszönöm!

  • Zoltán Pogátsa

    lásd következő blogbejegyzésem.