Sikerdíj szociális innovátoroknak – a SozalMarie, és ami mögötte van

sm_dijatado_

 

A SozialMarie-díjjal 2005 óta minden évben 15 projektet tüntetnek ki. Az 54 000 eurós összdíjazású verseny a pénzbeli elismerés mellett nyilvánosságot biztosít olyan projekteknek, amelyek új megközelítésmódokkal innovatív válaszokat adnak az aktuális társadalmi kihívásokra. Tavaly az Átlátszó KiMitTud-projektje nyerte a második fődíjat. A díj mögött álló Unruhe Alapítvány bécsi irodájában beszélgettünk az alapítóval, Wanda Moser-Heindllel és a program vezetőjével, Misovicz Annával a társadalmi innovációról, sikerességről és a díjazás szempontjairól.

 

Hirdetés

800x600_Januar2

 

 

Átlátszó: Mi a célja a SozialMarie-díjnak, mi a célcsoport, kik pályázhatnak?

Misovicz Anna: Olyan projekteket keresünk, amelyek már önállóan működnek, tehát már futó projekteket díjaz a SozialMarie. Ki vehet részt? Magánszemélyek, cégek, civil szervezetek, ez elég nyitott. Az volt a cél, hogy ez egy közép-kelet-dél-európai díj legyen, ezért Ausztriából, Magyarországról, Csehországból és idén már Szlovákiából fogadunk jelöléseket.

Á: Több területről is lehet pályázni – mi köti össze ezeket a projekteket?

 MA: Egyrészt, hogy van egy meglévő társadalmi problémára reagáló új ötlet, másrészt, hogy a projekt újszerű módon vonja be a célcsoportot. A harmadik a megvalósítás módja, ahol szintén lehetnek újfajta megoldások. A legtöbb projekt a szociális szektorból jön, de lehet pályázni technológiai innovációval is, ha az egy társadalmi problémára reagál.

Á: A társadalmi innovációnak rengeteg területe van a közszolgáltatásoktól a kutatáson át az open source-innovációig. Az alapítónak mi volt az eredeti szándéka, illetve most mi az elképzelésetek, a díjjal milyen területeket kívántok támogatni?

MA: Amikor a díjat Wanda Moser-Heindl 2005-ben megalapította, akkor az innováció még nagyon a technológia szférához kapcsolódott, a társadalmi innovációról nem esett szó. Wanda viszont úgy gondolta, hogy ez fontos szféra: sokszor nagyon gyorsan változik a társadalom, mindenféle krízisek jönnek, amelyekre az állam általában nagyon lassan reagál. Viszont a művészetben, vagy a szociális szférában nagyon gyorsan megszületik valamilyen alternatív ötletet, ami reagál a problémára .

Á: Milyen konkrét területekre gondolsz?

MA: Ezek a szférák ma már nem feltétlenül szétválaszthatók, gyakran több területről érkező önkéntesek dolgoznak együtt egy projektben. A tavalyi első helyezett például, a „Displaced”, egy jól működő, komplex megközelítésű menekült-projekt volt – akkoriban a menekültek kérdése nagyon fontos téma volt, de a probléma ma is velünk van. Ausztriából nagyon sok menekültprojektet neveztek, míg Magyarországról vagy Csehországból csak egy-kettőt. Ebből egyébként az is látszik, hogy politikailag hogyan kezelik az adott országban ezek a témákat.

Á: Szerinted mi volt az oka annak, hogy Magyarországról nem nagyon pályáztak menekülttémával, miközben 2015-16-ban itt is rengetegen foglalkoztak a menekültek segítésével?

MA: Mivel az volt a politikai üzenet, hogy minél gyorsabban át kell űzni ezeket az embereket az országon, a civil szervezetek csak azzal tudtak foglalkozni, hogy akik a határon vagy az országban vannak, azok némileg emberségesebb körülmények között tudjanak létezni. Ennél tovább nem nagyon jutott egyik szervezet sem, ilyen körülmények közt nem tudtak tartósan működő projekteket létrehozni.

Á: A pályázati kiírásnak vannak kitüntetett szempontjai, vagy mindig az dönt, hogy az adott évben milyen területről érkeznek pályázatok? Mondanál példát a díjazott projektek közül, ahol megjelentek ezek a szempontok?

MA: A tavalyi első díjas Displaced – Space for Change-projekt azért nyert, mert hibrid formában tudott működni: nemcsak a menekülteket vonta be, akikért az önkéntesek dolgoztak, hanem más csoportokat is, és az ő együttes energiájukból születtek nagyon klassz dolgok.

Volt itt Bécsben egy régi irodaépület, amit megkapott az Iparművészeti Egyetem, de a felújításig egy évre odaadták a Vöröskeresztnek. Ők a szükséghelyzetben elkezdtek működtetni itt egy átmeneti menekültszállót, de az épületben nem volt semmi, nem voltak szobák, még zuhanyzó se volt. Oda beraktak 800 embert. Az épület elég központi helyen van a belvárosban, gyorsan híre ment a dolognak, és hamarosan különböző civil kezdeményezések indultak itt.

Először a TU (Technische Universität Wien) építészet szakáról jött két tanár, akik egy szeminárium keretében elkezdtek a házban dolgozni. Az volt a céljuk, hogy a helyet a menekültekkel együtt, és az ő szükségleteik figyelembe vételével tegyék lakhatóvá. Jött elég sok diák is, akik a szemináriumra jártak, ők is beléptek ebbe a projektbe, az pedig egyértelmű volt, hogy a Vöröskereszttel is együtt kell működni.

Rajtuk kívül voltak más civilek is, akik valahogy oda kerültek, és mindenféle dolgot kitaláltak, és jöttek tolmácsolni az ex-menekültek, akik már jó pár éve itt élnek – nagyon sokszínű társaság verődött össze. A projekt alatt sikerült zuhanyzókat létesíteni, egy kulturális kávézót beindítani, egy óvodát létrehozni; volt egy wood workshop, ahol mindenféle bútort készítettek együtt a menekültekkel. A Displaced olyan keretet tudott teremteni, amelyben nagyon sok kezdeményezés össze tudott érni. Szerintem ezért díjazták a projektet, mert ilyen sokféle területről érkező ember ugyanazért a célért dolgozott együtt a menekültekkel.

Á: Térjünk vissza a kezdetekhez. Wanda, amikor a SozialMarie-díjat alapította, milyen projekteket szeretett volna támogatni?

Wanda Moser-Heindl: Először is nagyon fontos, hogy mi nem támogatunk projekteket, hanem díjazzuk őket. Ezzel azt mondjuk, igen, jó munkát végeztek, mások is tanulhatnak tőletek, folytassátok! A kisebb díjakat kifejezetten azért találtuk ki, mert úgy éreztük, hogy a sok pályázat mellett a 3 fő díj nem elég, és szerettük volna a többi projektet is támogatni.

Ezzel azt üzenjük nekik, hogy jó úton járnak, bátorítjuk őket, hogy folytassák. Itt nagyon erős, határozott emberekre van szükség, akik tudják, hogy az innovatív projektek gyakran megbuknak, ezért nagyon bátornak és motiváltnak kell lenniük, hogy belevágjanak. Nagyon fontos, hogy visszajelzést kapnak tőlünk, hogy jó munkát végeznek. Ezt általában egy cégnél, vagy máshol nem kapják meg. Ezen kívül nyilvánosságot biztosítunk.

 

Wanda Moser-Heindl  "Anpacker"Foto: Clemens Fabry
Wanda Moser-Heindl “Anpacker”Foto: Clemens Fabry

 

MA: A díj nagyon hasznos lehet, ha ezeket a szervezetek támadják, például mert új módszerekkel dolgoznak. Akkor érvelhetnek vele, hogy lám, mégis jó az, amit csinálunk. A díj révén komolyabban veszik őket…

WM-H: Mondhatják azt, hogy itt van ez a díj, megnyertük, most kérünk pénzt – így találhatnak szponzorokat a projektjükhöz. Tulajdonképpen ez egy névjegykártya, amit felmutathatnak, ugyanakkor motivációt is ad, hogy keressenek további szponzorokat.

Á: Beszéltünk már egy menekült-projektről, amely 2016-ban fődíjat nyert, de a korábbi években rengeteg fiatalokat célzó projekttel pályáztak. Erre mondana példát?

WM-H: A “Social Net Conference for Probation” elnevezésű projekt a fiatal bűnelkövetőket célozta Ausztriában, nagyon innovatív projekt volt, 2014-ben fődíjat nyert. Ezek a fiatalok általában kisebb lopásokért, dealerkedésért, hasonlókért kerültek börtönbe vagy előzetes letartóztatásba, ahol nagyon nehéz dolguk volt, nagyon sok durva dolgot tanultak, és gyakran inkább bűnözők lettek, mint előtte.

Egy osztrák NGO, amely a fogvatartottakkal dolgozik, megfogalmazta a “social network” programot: megkérdezik ezektől a fiatalemberektől – csak fiatal férfiakat vontak be a programba-, hogy mi az, amit igazán akarnak, ha kiszabadulnak a börtönből. Mit kezdenének az életükkel? És azt is megkérdezik, hogy ki az, aki támogatni fogja őket ebben? Ez a nehezebbik része a kérdésnek. Miután tehát a fiatal kitűzte a célt maga elé, meg kell találni azt az embert, aki végigkíséri őt ezen az úton.

Ezek a fiatalok általában nehéz helyzetű családból jönnek, legtöbben azt mondják, hogy nem ismernek senkit, őket senki nem szereti. Végül azért mindig akad valaki erre a feladatra – ekkor készítenek egy nagyon pontos, lépésről-lépésre megfogalmazott tervet a kitűzött cél elérésére. Majd leülnek egy háromórás konferenciára, ahol ott vannak a mentorok, az NGO-tól egy moderátor, a börtön képviselője és az állam részéről valaki, és együtt megtárgyalják a tervet.

A Social Network Conference eredménye, hogy ebben az évben a fiatalok 75% szabadulása után nem került vissza a börtönbe. A díj utóélete is érdekes, mert az osztrák igazságügy-miniszter, miután tudomást szerzett a díjról, elindította a projektet egész Ausztriában.

Á: A tavalyi díjazottak között volt több magyar projekt is, például a Bagázs telepi projektje, amit a Prezi is támogat.

WM-H: Két éve a Prezi alapítója volt a fővédnökünk. Mi aktív patronnak hívjuk ezeket az elismert embereket: minden évben felkérünk egy-egy fővédnököt Ausztriából, a Cseh Köztársaságból és Magyarországról, és most már Szlovákiából is, hogy válasszon egyet a 15 nyertes projekt közül, amit abban az évben támogatni fog. Nemcsak pénzügyileg lehet támogatni – az idei osztrák fővédnökünk, Josef Hada komikus például a Conclusio nevű projektet választotta, és vállalta, hogy projekt helyszínén megtartott rendezvény teljes bevételét a szervezetnek adja.

MA: 2016-ban a magyarországi fővédnök Mautner Zsófi volt, aki az Integrom nevű projektet támogatta. Ez egy roma projekt, amely segít a munkanélküli romáknak munkát találni. A 2017-es év fővédnöke pedig Junghaus Tímea művészettörténész lesz. A fővédnöki megbízatást a május 1-jei díjátadón fogja átvenni, ahol azt is bejelenti majd, hogy melyik nyertes projektet választotta.

Á: Szó esett már menekült-projektről, ifjúsági projektről, roma-projektről, és említetted, hogy a több hajléktalan program is nyert SozialMarie díjat.

MA: Igen, a Nota Bene Szlovákiából 2015-ben nyert második fődíjat. Ebben a projektben hajléktalan embereket alkalmaztak londínerként egy vasútállomáson.

WM-H: Ó, ez egy nagyon vicces projekt volt. A hajléktalan emberek nem annyira buták, mint egyesek gondolnák, csak nem volt szerencséjük az életben. Az egyik hajléktalanokkal foglalkozó szervezet észrevette, hogy van egy vasútállomás Pozsonyban, ahol rengetegen szállnak le olyanok, akik Nyugat-Európában dolgoznak. És itt ez a vonatállomás, ahol nincs se lift, se mozgólépcső, ők meg megérkeznek a hatalmas bőröndjeikkel, és át kell szállniuk valahogy.

Úgyhogy ez a szervezet kitalálta, hogy hajléktalan embereket fog alkalmazni londínerként, hogy a csomagokat cipeljék. Alapítottak egy NGO-t, amelyik legálisan alkalmazta a hajléktalanokat; sőt, csináltattak nekik gyönyörű egyenruhát, olyat, amilyet a hotelekben viselnek a londínerek, és a dolog működött, és fejlődik azóta is.

MA: Az utasok pedig gyakran kérnek útbaigazítást, más információt a hajléktalanoktól, akik ettől fontosnak érzik magukat. Úgy érzik, olyasvalamit csinálnak, ami értékes, szükség van a munkájukra. Ez sokkal több, mint egyszerűen újságot árulni az utcán, amit nagyon sok helyen csinálnak.

WM-H: Ez egy win-win szituáció. Adott egy probléma, hogy az utasoknak nehéz bőröndöket kell cipelniük, és adott egy másik probléma, hogy a hajléktalan embereknek munkát kell adni. És erre születik egy rendkívül intelligens, új megoldás.

 

Még öt napig van nyitva a SozialMarie, a legrégebbi európai társadalmi innovációs díj 2017-es pályázati lehetősége. A SozialMarie idén tizenharmadik alkalommal tünteti ki és viszi a nyilvánosság elé az Ausztriában, Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában megvalósuló 15 legjobb társadalmi hatást generáló innovatív projektet. A díjazottakat a SozialMarie szakértői zsűri választja ki, a nyilvános díjátadóra 2017. május 1-jén kerül sor Bécsben.

Pályázati határidő: 2017. január 24. 23:55

Pályázat benyújtása és fontos információk itt

 

 Á: Követik valamilyen módon a nyertes projekteket?

WM-H: Néhány projektet követünk, de az összeset nem tudjuk, hiszen rengeteget díjaztunk tíz év alatt. De időről időre kiküldünk egy kérdőívet a szervezeteknek, hogy megtudjuk, hogyan haladnak a projektjükkel. Legutóbb a tízéves évfordulón, 2015-ben mértük fel a szervezeteket, és nagyon érdekes visszajelzéseket kaptunk. Például megtudtuk, hogy nagyon sokan újabb innovatív projekteket indítottak, miután megnyerték a díjat, de kiderült az is, hogy a nyertes projektek 75 százaléka még mindig működik, vagyis fenntarthatónak bizonyult.

Á: A KiMitTud 2016-ban elnyerte a második fődíjat a SozialMarie-n. Ez a projekt hogyan illett bele a társadalmi innovációs tematikába?

MA: Egyrészt a téma aktualitása miatt. A zsűri mindig figyel arra, hogy mennyire aktuális a probléma, és mennyire aktuális a megoldás módszere. Ami még közrejátszhatott a döntésben, az az, hogy a KiMitTud esetében is sokrétű projektről van szó – vannak benne újságírók, jogászok, civilek, ez is egy több szférából dolgozó projekt, egy sokrétű együttműködés.

Az is fontos szempont lehetett, hogy ez egy online platform, amihez bárki hozzáférhet. A célcsoport is elég heterogén, és a módszerek is sokfélék: van benne képzés-edukálás, információátadás, esélyteremtés az információhoz való hozzáférésre – ezek az aspektusok egyszerre, együtt tudnak működni. Általában az ilyesmi az, ami a zsűrit meggyőzi.

Á: Lehet, hogy éppen ezért olyan kevéssé barátiak a hivatalosságok a portált üzemeltető Átlátszóval.

MA: Wanda szokta mondani, hogy ha van egy innovatív ötleted, sok ellenséget szerzel, hiszen a többség legtöbbször nem akar változást.

WM-H: Igen, azt mondják, hogy mi mindig így csináltuk, továbbra is így akarjuk csinálni. Egy innovatív megoldás nyugtalanná teszik őket, kisebb káoszt generál.

Á: Ezért nevezte el az alapítványát annak idején “Unruhe Stiftung”-nak? (unruhe = nyugtalanság, forrongás, lázadás)

WM-H: Nem, akkor nem gondoltam erre, csak egy vicces szó volt, “unruhe”, de mára felnőtt az alapítvány a nevéhez.

Vitrai Barbara

Januári előfizetési akció!

Januárban minden huszadik régi és új előfizetőnket megajándékozzuk egy Átlátszós pólóval. Részletek itt.

  • szerintem

    Ez Európai Unió mindig is egy hangsúlyozottan gazdasági vállalkozás volt, és az is marad, nincs mit ezen csodálkozni.
    A magyar “jóléti állam” leépüléséhez egy szavuk nem volt, de a reklámadó miatt persze mindjárt szót emeltek. Tojnak ezek az “eu-s állampolgárokra”, csak legyen meg a profit.

    • Norbert Timmel

      mondjuk a szavuk nem volt ez így nem igaz, de azért ez eléggé kettős mérce; először is az EU kompetenciáit szigorúan szabályozzák a szerződések, ahol ezeket a kompetenciákat igen csak szűkre szabták pont a “szuverenitásukat” (hatalmukat) féltő tagállami vezetők… és bizony szemben a kereskedelmi és versenyjogi szabályozásokkal, a szociális, fiskális és úgy általában mindenféle “jóléti” területekre semmilyen jogköre nincs….
      az EU nem egy külső entitás, hanem mi vagyunk, és a választott vezetőink, és olyan az EU amilyené tesszük, amennyi kompetenciát adunk neki. nem várhatjuk el, hogy egy demokratikus redisztributív rendszerekkel is bíró országként működjön, ha egyszer jogilag nem kiáltjuk ki azzá.
      óriási képmutatás pl pont azon nacionalisták/populista politikusok részéről számonkérni pl az EU hiányosságait, akik amúgy felelősek érte, megvétózzák a további integrációkat, reformokat, kompetencia bővítéseket.

      • szerintem

        Természetes, hogy vannak olyan kompetenciák amiket szívesebben megtartanak maguknak a nemzetállamok, döntési jogokról kevés esetben szeretnek lemondani – mint mindenki. Elég fura lenne, ha mondjuk a magyar “szociális rendszert” az EU Parlamentben alakítanák ki, hiszen fogalmuk sincs a magyar viszonyokról. Ennek ellenére törekedhetnének közös szociális minimum elvárásokra (mint ahogy gazdasági minimumokat is elvárnak), ami túlmegy azon, hogy “emberi jogok”.

        Amúgy milyen szavuk volt hozzá? Rákerestem, de nem találtam a hírre eu-s reakciókat, ellenben ha pl. a reklámadót nézzük kb. a második link az, hogy az EU eljárással fenyeget a reklámadó miatt.

        Nem számonkérem ezt a “viselkedést” EU-n (na jó, a szívem mélyén igen), hanem tényeket közlök: az EU bevallottan egy gazdasági vállalkozás. Más kérdés, hogy idővel csapódtak hozzá olyan értékek meg jelszavak, mint pl. az Európai Szociális Modell; látjuk, hogy ezeket mennyire veszik komolyan.

      • Laci

        Pont az a lényeg amit írsz,csak más aspektusból. Egyszerűen nem kellene semmit tenni az Eu nak hogy a szociális rendszerek stb lenullázódjanak. Csak hagyni kell a vadkapitalizmust tombolni. Annyira ismerős ez, mert mintha már lejátszódott volna,csak persze más keretek között. Ezt a megállapodást megszívná az Eu de az USA társadalma is,hiszen hamar eljönne az idő hogy kiélesedne a verseny. Persze nem a technológia lenne a verseny éle,az már ma is adott és elég drága.Hanem a környezet védelmének a lenullázása (Kínai szint) a társadalmak szociális lenullázása. Kinek lenne ez jó?Jahh a multiknak? Nekem az az érzésem hogy ha létrejön, azzal a kronológia teljesen analóggá fog válni. Az az, sorra tör felszínre majd a sok kommunista és szocialista burjánzás. Minden technológiai és gazdasági rendszer lepörgi magát egyszer. A mai ezt már vagy 15 éve megtette, és csak azok a folyamatok tartották életbe amelyek a válságot is okozták. Tévedés azt hinni hogy ez egy pusztán pénzügyi válság. Ha nem adósodott volna el agyig minden és mindenki,már rég vége lenne annak amit ma még erőltetni szeretne a mainstream. Egy komoly paradigma váltás lenne szükség, de képtelen a fenntarthatóság miatt a nagytőke eggyel vissza lépni az opportunista mivoltja miatt.Ha megvalósul a TTIP az lesz a globális kapitalizmus exponenciális hanyatlásának első napja. Miért? Mert az utolsó csepp effektus lesz a társadalmakkal szemben. Az az,vagy Elisium szerű élet,vagy keményen burjánzó kommunista rügyfakadás a jövő. l

  • Laci

    A helyzet nagy primitív.Van az USA nagytőke ami terjeszkedni szeretne, és az Eu ban is akadnak. Gyakorlatilag megosztoznának az Eu s társadalmak vérén. Az Eu s nagytőke tudja hogy az Európai országok nem akarnak eltávolodni a szociálisan érzékeny társadalmi berendezkedésüktől, és akkora ellenállásba ütköznének ami bicskatörő! Ezért ahogy az illusztris rajz is ábrázolja,kell az USA faló. Hiszen ha a kényszer alakítja a helyzetet már nincs ki ellen az utcára menni az Eu társadalmainak,és itt a pont a mondat végén. Persze visszacsinálni nem lehet, mert ugye a globalizálódás egyesek szerint elkerülhetetlen fejlődés.

    • peterjosvai

      sarkosan ill radikálisan fogalmazol – de amit leírsz, az szerintem is stimmel …

      pontosan így látom, hogy a globalizáció utolsó NAGY lépése …
      BTW, a globalizálódás természetes folyamat, de a globalizáció (amit a nagytőke művel, kihasználva a globalizálódás természetes folyamatait s az azok által teremtett lehetőségeket) NEM :)
      azaz, a globalizáció 2 dolgot takar: a globalizálódást és a globalizációt kihasználó nagytőke globalizációt …

      a TTIP a tőke globalizációs terjeszkedésének ULTIMATE nagy lépése lehetne …
      de nem lesz az, mondom wishful üzemmódban .) sőt, ha bekövetkezne, akkor is vissza lehet csinálni, mert ez nem “természetes” fejlemény … hanem a balansztól való extrém elrugaszkodás

      • Laci

        Pedig nem vagyok radikális. Úgy fogalmaznék hogy hektikusan centrum vagyok. Az az, nem langyosan mérsékelt mindenben, hanem van amiben radikális amiben liberális és van amiben konzervatív. Sokkal borúsabban látom a helyzetet. És nem azért mert depresszív a jellemem, hanem mert ez a tapasztalat. A nagytőke ma már akkora hogy azt vesz meg amit akar, miközben a szabad verseny pontosan általa ledöntött elveire hivatkozik. A tapasztalat az hogy a faék és externália mentes vegytiszta közgázzal magyaráz, miközben kifinomult kooperatív és nem kooperatív játékelmélet rendszerivel működik. Azt vesz meg amit vagy akit csak akar. Nem véletlen az hogy a TTIP tárgyalásokból a démosz teljesen ki van zárva miközben a demokráciát osztva ugyan azok a vezetők a nagytőke számára nem kedvező folyamatokat torpedózzák. Sajnos mindent képesek a média segítségével és pénzzel elérni. Nyilván igazad van a balansszal kapcsolatban, hiszen a világ minden tekintetben az egyensúlyra épül. Ha túlhalad valamely irányba valami, akkor egy kis kilengéssel vissza áll az egyensúly állapotába minden. Ez jól nyomon kísérhető a történelem alakulásából. Ilyen túllengés volt a 19sz végi és 20sz elei gazdasági eseményekre a kommunizmus elterjedése, ami természeténél fogva nem lehetett tartós, hiszen csak immunválasz volt. De ma más a helyzet! Ma tisztán látszik hogy a nagytőke mindenre képes a hatalma megtartása érdekében. Hiszen gyakorlatilag az opportunizmusával a saját életfeltételeit is öli, még sem képes a mérsékletre. Úgy látom hogy az utolsó globalizálódási folyamat után a hatalmi ágak egy kézbe összpontosításával akarja a helyzetét megszilárdítani. Hiszen ma is általános hogy a nagytőke érdekei miatt robbannak ki háborúk, vagy játszanak a tűzzel a kormányok. Szerintem mindenkit megvesznek Kg ra akik a döntéseket hozza, és azután csak tengernyi véráldozattal lehet csak képes egy egy lokalitás harcban. Ráadásul feleslegesen, mert míg a nagytőke vezérelt hatalom pillanatok alatt reagál, egységes szinte világszintű összehangolt társadalmi megmozdulás ami több egy egy transzparens utcára cipelésénél, nem igazán releváns. Szinte semmi esélye hogy a fejlett világ társadalmai egységesen lépjék át azt a határt ami bármiben akadályozná a nagytőke vezérelt erőszervezeteket.

      • ingyenebed

        nem a globalizáció az extrém, hanem a vámok, a mesterséges piacvédelem.

  • Mogyorósi István

    Nem ez az első USA bepróbálkozás. …de ennyire direktben még nem tették. Fikarcnyival sem különb a legfőbb riválisainál (ruszkik, kína, japán)

    • ingyenebed

      télleg nem különb? akkor költözz az oroszokhoz.

      • Mogyorósi István

        Nem érted? Nehéz? Te csak akkor vagy boldog ha szaros a szád?

  • Fidusz

    “a befektetők profitjának védelme érdekben a nemzetállami
    igazságszolgáltatási rendszeren kívüli arbitrációra bízná a vitás
    kérdések eldöntését.” – Ezt George Monbiot, a Guardian újságírója csak “offshore” bíróságoknak nevezi, rendkívül találóan.

  • Fidusz

    Mondj nemet Te is a trójai egyezményekre!
    #StopTTIP! #StopCETA
    https://stop-ttip.org/alairas/

  • Fidusz

    A Capaldo-féle tanulmány magyar nyelvű összefoglalója:
    TTIP: Széthullás, munkanélküliség és instabilitás, Európában
    http://ase.tufts.edu/gdae/Pubs/wp/14-03CapaldoTTIP_ES_Hungarian.pdf
    A teljes anyag: http://ase.tufts.edu/gdae/Pubs/wp/14-03CapaldoTTIP.pdf

  • Miklós

    Az utóbbi idők nagy tőkekoncentrációja, a társadalmi egyenlőtlenség súlyosbodása komoly veszélyt jelent a demokratikus intézményekre. A lobbizók köre egyre szűkül, és egyre befolyásosabb lesz. Tetszik az összefoglalás a negatívumokról. Azt hiszem a Bizottság optimizmusa nyugodtan besorolható a motivated reasoning kategóriába.

    • Nevem Van Petrovics

      lehetünk ilyen öntudatosak, csak úgy tűnik a Föld sok egyéb részén alkalmazott értékrend sokkal kívánatosabb ár/érték arányú javakat képes előállítani, mint az európai öntudatra épülő jóléti modell. Igaz ez az európai fogyasztókra is, mert itt is úgy gondolkodnak az emberek, hogy minél olcsóbban, de minél jobbat akarok”.
      Egyéb szempontok századrendűek a fogyasztói döntésekben. (pl. : akkor is hazait veszek, ha az kicsit rosszabb, de 30 %-kal drágább)
      Ha pedig nem akarunk versenyezni azokkal, akik magasabb rendű(nek hitt) érveinket nem fogadják el, akkor nem marad más választás, mint magas falakat emelni ( vámok, adminisztratív tilalmak,.stb. )
      Akarunk falakat, vagy versenyezni hajlandóak vagyunk ? Választani kell.

      • Miklós

        Szerintem falak nélkül nem lehet, nem szabad versenyezni. Ez olyan, mintha megengednénk a lökdösődést, doppingolást, stb. egy futóversenyen. Akkor a végén nem tudnánk megmondani, hogy aki győz azért győz-e, mert ő a leggyorsabb, vagy másért. A kérdés az, hogy az adott ár-érték arány hogyan áll elő. Egy helyes diagnózishoz, a helyes társadalmi modellhez, a valóságot kell keresnünk. Szerintem itt egyáltalán nem az USA és Európa ellentétéről van szó. A demokratikus intézmények veszélyeztetettsége az USA belső problémája is. Olyan ez, mintha egy szívbeteg, kövér ember akarna másokat helyes életvitelre tanítani. Van mit tanulni az USA-tól, de nem ezt.

        De nem is valami kapitalista-kommunista ellentétről van szó, mindkettő hamis rendszer, az egyik egy nyílt vagy burkolt diktatúra, a másik pedig egy pozitív visszacsatolású rendszer, ami szükségszerűen összeomláshoz vezet. Az, hogy eddig nem bukott el teljesen, bár bukásokat produkált bőven eddig is válságok formájában, az azoknak a negatív visszacsatolású, demokratikus intézményeknek köszönhető, amelyek a stabilitást célozzák. Szerintem mind a kapitalizmus, mind a kommunizmus irreleváns a jövő szempontjából. Talán akár azt is lehetne mondani, hogy egyedül az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata releváns, az, hogy ennek megvalósításház közeledünk, vagy távolodunk tőle.

        • Nevem Van Petrovics

          “De nem is valami kapitalista-kommunista ellentétről van szó,”
          manapság valóban összemodósnak az “izmusok”, teljesen összemosódott mára a közbeszédben a politikai baloldal és a jobboldal értelmezése is, így nehéz operálni ezekkel a kifejezésekkel, csak félreértésekhez vezet ezek használata. Jellemzővé vált mára, hogy akik magukat a külvilág felé jobboldalinak nevezik, közben teli szájjal szidják a tőkét és a tőkést, extra profitot emlegetnek, a bankok ellen gyűlöletkampányt folytatnak,…. az ötvenes évek hangulatát idézve. Közben kikérik maguknak a kommunista jelzőt.
          De ha visszatérünk e kifejezések hagyományos, eredeti értelmezéséhez, akkor azt kell mondjuk: De bizony, itt kapitalista-kommunista ellentétről van szó a téma kapcsán.
          Igyekszem lerántani a leplet arról a jelenségről, amikor a külszínen, a jelszavak szintjén tőkés gazdasági rendet hirdetők konkrét gazdasági döntési helyzetekben tartalmilag klasszikus baloldali értékrendet propagálva igyekeznek a társadalomban kiszélesíteni a szolidaritás alapú elosztó rendszereket, a privát szektort egyre jobban kiszorítani arra hivatkozva, hogy a zembereket meg kell védeni a gaz nagytőke ármánykodásától.
          A szociális piacgazdaság valóban ötvözi a kapitalizmust a szocializmussal, de nem mindegy milyen arányban. Nagyon nem mindegy.
          A magyar közbeszédben egyre intenzívebb a törekvés arra, hogy ezt az arányt erőteljesen el kell tolni a szocialista elemek irányába. A transzatlanti megállapodás körüli vita kapcsán végső soron éppen erről folyik a vita, ide szüremlik le a sok technikai részlet vitája..

          • Laci

            T Blair kezdte azzal az izmusok összekuszálását amikor a munkáspárt sora közzé beengedte a nagytőke liberális nézeteit. Na innen teljesen bután kusza minden. A tőke az opportunista és ez így van rendjén. Csak ugye akkor nem értem hogy miért az adókból kell kimenteni a bankokat, és miért kesereg a tőke hogy nincs beruházás mert nincs megfelelő fogyasztás? Igen, nincs, mert megy a munkaerő kizsigerélése meg az offshore, meg a szociális és jóléti rendszer leépítése, stb stb. Aki engedni képes az csak a tőke lehet, mert ha a munka értéke még élénkebben lecsúszik az = még kevesebb fogyasztás > beruházás > tőke és munkajövedelem. Ezt csak a tőke képes egy paradigmaváltással megoldani ami neki is jó. Csak hogy túl opportunista. A Transzatlanti megállapodás soha nem fog létrejönni, mert az USA csak azt hajlandó elfogadni ami a számára hasznos kizárólag. Nekem nem kell a GMO és nem kell hogy egy amcsi cég írja elő a gazdaságszerkezeti normáimat. Ezen az Eu csak bukhat, ahogy Mexikó is bukott hatalmasat. Ha leépíti az Eu a szoc rendszerét azzal olyan munkanélküliséget generál amibe beleroppan az Eu és sorban pattannak ki az országok. Ez nem fog bekövetkezni.

          • Miklós

            Szerintem a legutóbbi HVG-s TGM cikkben vannak ehhez kapcsolódóan érdekes gondolatok. Nem gondolom, hogy a tőke működését szidni kellene, ez olyan, mintha a macskát azért szidnánk, mert ragadozó. De ez nem jelenti azt, hogy a kérdést nem kell kezelni. A kapitalizmus természetes társadalmi rendje a plutokrácia. Ezekben vannak demokratikus intézmények, és az arányok valóban fontosak. Valódi demokráciát akkor fogunk majd látni, amikor sikerül végre az arányokat eltalálni. Az erő nem teremt jogot, egy többségnek sincs joga úgy torzítani a társadalom felépítését, működését, hogy a kisebbséget kirekessze, ellehetetlenítse, nem választhat a saját érdekeit előtérbe helyezve olyan utat, amely nem teszi lehetővé mindenki számára a szabad életet, képességeinek megfelelő munkát… Szerintem van még mit fejleszteni…

        • Nevem Van Petrovics

          “Szerintem itt egyáltalán nem az USA és Európa ellentétéről van szó.”
          Az USA működik, többek között azért, mert egységes. Európa gyenge és egyre gyengébb, többek között azért, mert nem egységes, a gazdaságaikban annyira szerte ágazó érdekek csontosodtak meg, amik szétfeszítik a hatékony működést. Az nem fog működni, hogy az európaiak egy transzatlanti együttműködés keretében a saját hatékonytalan, betegeskedő, sete-suta mechanizmusaikat akarják az USA-ra ráerőltetni. Egyenlőre nekünk volna több tanulnivalónk az USA-tól, arcoskodás helyett azt a működő értékrendet kellene inkább elfogadnunk, ami náluk bevált hosszú távon. Szerénységre egyenlőre nekünk van okunk, nem nekik.

          • Laci

            Megnyugtatlak az USA sem működik. 2 éven keresztül iszonyat nyomtatás volt az USA ban, és mi az eredmény? A nagy semmi! Éppen hogy nem nőtt a munkanélküliség és nem rongyolódtak tömegesen le a cégek. Az idén a abbahagyták a nyomtatást és haloványan kamatot emeltek, és úgy romlanak a paraméterek hogy szerintem a nyáron ismét nyomtatni lesznek kénytelenek. Az Eu esetében meg minden állam nacionalista mint a gép és csak a szavak szintjén hirdetik az igét. De semmivel nem muzsikál rosszabbul mint az usa, max csak látszatra. A nagy büdös igazság hogy a rendszer akadt meg. Egyszerűen kiesett a fogyasztás a neoliberális és a globális hatások miatt, így a rendszer nem működik. Sőt már vagy 15 éve csak a fedezetlen hitelek tartották életben. Milyen működő értékrend? Az kb Ronald Reagennel távozott, amikor a nagytőke elkezdte kizabálni maga alól a fogyasztást, a csökkenő reálbérekkel, a munkanélküliséggel, a munka kiszervezésekkel, az off shore al, stb. Nem pénzügyi válság van, ez nagy nagy mese, hanem rendszer válság.

          • Miklós

            Szerintem attól a kérdéstől sosem lehet eltekinteni, hogy mi mennyibe kerül, és hogy ki fizeti a számlát. A Gini-index nekem azt mutatja, hogy az USA el van maradva Európa mögött, és hogy a demokrácia intézményeit nem lehet ad hoc kezdeményezésekkel helyettesíteni, ez a kapitalizmus természetéből nagyon egyszerűen belátható. De nem csak a belső visszásságokat kell vizsgálni, hanem a külsőket is. Számomra az elefánt működése a porcelánboltban nem érték, és az sem szempont, hogy az elefánt élvezi-e a dolgot. Nem lehet szemethúnyni a fölöt, hogy ebben a működésben milyen szerepet játszik ázsiai gyerekek munkája, és hogyan lesznek sivataggá, kifosztottá afrikai országok…ebben viszont ismét nem egy USA-Európa ellentétről beszélünk, vagy ha azt tennénk, az elég nagy képmutatás lenne. Pusztán arról van szó, hogy most akkor előre megyünk, vagy visszafelé.

          • Szabóné Turay Katalin

            Sajnos, téves az a nézet, hogy az USA működik. Az USA recseg-ropog, nagy gazdasági bajok vannak, több iparág a csőd szélén áll, az egészségügy vagy fizetős, vagy a minimális ellátást nyújtja sok millió állampolgárnak. Az USA nem egységes, nagyok a társadalmi, vallási és etnikai feszültségek. Úgyhogy miindaz amit leírtál, egy téves alapvetésből indul, így az egész eszmefuttatás téves!

        • Nevem Van Petrovics

          “Szerintem itt egyáltalán nem az USA és Európa ellentétéről van szó.”
          Gazdaságfilozófiai értelemben, de bizony. Lényegesen eltér az európai felfogás az amerikaitól, előbbi a jogi irányításnak ad prioritást, utóbbi a gazdasági logikának, ami nagyságrenddel kisebb bürokráciát, központi ellenőrzést kíván ahhoz, hogy szabályozott keretek között haladjon a gazdaság fejlődése. Amikor egy gazdaság fejlődését a jogász társadalom kezébe adják, jogi észjárással gondolkodó emberek irányító funkciót kapnak támogató funkció helyett, abból jó nem sülhet ki. Jogászokat nem szabad a vezérlőpulthoz engedni.

          • Miklós

            Ez egy nagyon érdekes gondolat, és a gondolat kedvéért persze lehet ezen tűnődni, de ha a valóságba való átültetésre gondolunk, akkor már nyilvánvaló, hogy nem állja meg a helyét. A gazdasági működést a jog fölé helyezni nagyon gáz. Ráadásul a jog, melynek célja az igazságszolgáltatás, mai szintjén, etikai szempontból igen gyenge szabályozás. Amit a jog nem enged az valószínűleg igazságtalan, de attól, hogy valamit a jog nem szabályoz az még nem lesz igazságos. Különös, hogy John Rawls óta az USA, mintha pont az ellenkező irányba menne, de lehet, hogy ez csak a Reagan-féle turbulencia eredménye. Kívánom nekik, hogy kerüljenek ki belőle, valósítsák meg álmaikat, lehetőleg mások álmainak a szétrombolása nélkül!

          • Miklós

            Amennyiben jog alatt a bürokráciát értjük, sajnos valóban vannak jogszabályok, amelyekről ordít, hogy megalkotójának halvány fogalma sem volt az üzleti környezetről, amelyben azt alkalmazni kell. De akkor is, szerintem csak előre lehet menekülni, ahogy a minőségügyet sem építjük le azért, mert valaki nem tud egy működő rendszert összerakni.

      • Laci

        Elbukásra ítélt versenybe felesleges belemenni. Tévedés azt hinni hogy az amcsik vagy az európaiak akartak versenyezni Kínával meg Koreával stb. Nem a társadalom rajongott a versenyért hanem a nagytőke a saját érdekeit szemelőtt tartva. És mit ért el? Kifogyott a fejlett társadalmak adta fogyasztás, mert nincs ma már meg a jövedelme hozzá. De ok, ha még többet el akarsz vonni, azzal még kevesebb fog jutni, és ennek mi lesz a vége? A globális kapitalizmus kb úgy 10 évig működött, amíg a munkanélküliséget elnyelte a tercier szélesedése. Aztán jöttek a fedezetlen hitelek a rendszer működőképességének látszat megteremtésére. De ma már semmi nem maradt. És erre az a válasz hogy versenyezzünk élesebben, kiszorítva sok sok fogyasztást és annak a következményeit? Mind, te visszalépnél 10et hogy előre léphess 5 öt? Mert a te versenyszemléleted kb ennyit jelentene. A falak jönnek, és ennek már meg vannak az első jelei is! “nagyon helyesen”

        • Nevem Van Petrovics

          “Nem a társadalom rajongott a versenyért hanem a nagytőke a saját érdekeit szemelőtt tartva ”

          A verseny nem a nagytőke érdekét szolgálja, hanem a végfogyasztók érdekét. Ezen szerinted van bármi elvitatható ??? A fogyasztó alap célfüggvénye a világon mindenhol: a lehető legjobbat megkapni a lehető legolcsóbban.

          A verseny, így a Transzatlanti Megállapodásban implicit kódolt verseny a mindenkori optimális egyensúlyt biztosítja az elérhető hasznosság és az érte fizetendő közvetlen és közvetett költségek (pl. kockázat) között.

          A verseny biztosítja a fogyasztók számára, hogy ők maguk külső adminisztratív irányítás, kényszer nélkül maguk dönthessenek egyéni prioritásaik szerint arról, hogy hol találják meg az egyensúlyi pontot a fenti kettő között.

          “Elbukásra ítélt versenybe felesleges belemenni.”
          Úgy érted, hogy Európa esélytelen lenne eleve egy versenyben a maga jelenlegi túlszocializált értékrendjével, magas arányú állami szerepvállalásával ? Valószínűleg ígen.
          Csak ebből tévedés lenne azt a következtetést levonni, hogy jó irányba halad Európa, és kerüljük el inkább a versenyt más kultúrákkal a gazdasági érintkezési pontokon. Szerintem saját magunkat ásnánk be egy gödörbe, amiből aztán már nem tudnánk később kimászni.

          • Laci

            Ohh! Szóval szerinted az opportunista tőke nem a nagyobb piaci részesedés miatt versenyez hanem a fogyasztók miatt? Teljesen fordított megállapítás. Hiszen Az okot és az okozatot kevered. Az ok hogy a tőke jól járjon, és csak az okozat hogy látszólag a fogyasztó is jól járt. Persze ez csak a látszat, hiszen nagy árat kell fizetni a fogyasztónak az olcsóbb árakért. Ma már az Eu ban csak elvétve létezik textilipar és szintem minden ipari tevékenység volumene csökken. Az meg egyszerűen nem igaz hogy a megszűnő alacsonyabb hozzáadott értékek megszűnésével magasabb hozzáadott értéket megtestesítő munkák jönnek létre. Egy ideig működött de már régen nem működik. Gyakorlatilag a tercier nőtt meg, aminek az alapja a jóléti társadalom. Igaz hogy az USA nem kifejezetten szociális alapú, de csak nézd meg mennyi pénzt öntött a gazdaságba a FED hogy működjön! Az nem beavatkozás a piaci működésbe? Igen, lehet lefaragni a szoc kiadásokat, és fizetőssé tenni mindent, csak azt nem tudom akkor ki fog fogyasztani? A Tőke?

          • Miklós

            Erről a “túlszocializált”-ról jut eszembe, hogy vannak akik teljesen felvillanyozódnak azon, ha másokon spórolhatnak, de ha a saját elképzeléseikről van szó, akkor gondolkodás nélkül kidobják a többszörösét az “ablakon”. Van pazarlás a közszférában, de az szerintem nem a szociális juttatásokban van. Ráadásul az, hogy egy adott korban egy adott társadalom mit értékel, és hogy ez az egyes állampolgárok képességeihez hogyan illeszkedik, vagyis, hogy ki milyen eséllyel, mekkora jövedelem megszerzésére lesz képes, az esetleges. A megoldás pedig nem az, hogy gazdasági menekülteket csinálunk azokból, akik kevésbé tudnak illeszkedni. Magyarul, egy egyenlőtlen, torz társadalomban, ellehetetlenült életek árán jutnak mások nagy jövedelemhez, az pedig a minimum, hogy ezt a társadalom valamilyen módon kompenzálja. Sajnos a szociális támogatás csak sovány vigasz, mert amit biztosít, az a közelében sincs annak az életnek, amikor valaki a képességeinek megfelelő, megbecsült munkát végezhet, amit szeret.
            Nem mindenre a verseny a válasz. Néha elég a józan ész, az átláthatóság, az elszámoltathatóság.
            Miért vesznek fel állami pozícióba olyan ismerőst, akinek nincs végzettsége, és végeztetik el vele állami pénzen a szükséges tanfolyamot, amikor van olyan jelentkező, akinek eleve meg van a végzettsége?
            Miért dől a meleg télen az állami intézmények ablakain keresztül a szabadba?…
            Csak oda kellene figyelni…

  • ingyenebed

    az USA megy előre, Európa meg marad le.
    sztem abszolút bejött az konziknak az a régi félelme, hogy a jóléti állam erkölcsileg korrumpálja a társadalmat.
    nem árt ide egy kis Amerika, legalább felébrednek az népek a szendergésükből.
    egyébként meg megy itt a rinyálás ezerrel, de egy konkrét kifogás el nem hangzik.
    csak a nagy általános komcsi szöveg, hogy így a rohadt globalizáció, meg úgy a rohadt Amerika.
    mi a bajuk urak?

    • dtihi

      Az USA megy előre de nem a gazdaság terén hanem a gyarmatosítás terén. A gazdasági mutatóik folyamatosan romlanak ( a GDP viszont nő, mert a számukra előnyös szerződéseknek és agresszív “demokrácia exportnak” köszönhetően ennek ellenére jobban élnek mint az indokolt lenne) ezért kitalálták más országok gazdasági eredményeit, nyersanyagait elsikkasztva (furfanggal pl. TTIP, erőszakkal: arab tavasz, stb) biztosítják anyagi forrásaikat

  • Mogyorósi István

    Az USA-nak akkora arányú az államadóssága, hogy ha azt arányában csak tizedével közelítenénk meg mi, már csődről vizionálnának, és legmélyebb bóvliba sorolnának minket.
    Az USA egy naaagy gazdasági lufi, ami bármikor kipukkanhat. Ha nem így lenne, akkor a pénzhatalmasságok (pl. Rockefellerek, Wartburgok) nem olyan finoman nyerészkednének a válságon, mint ahogyan azt mostanság teszik.
    Ami az USA-ban megy, az már jó ideje nem nevezhető liberálisnak. Az valami korcs képződmény.
    Aki a legalapvetőbb részleteket is képtelen észrevenni, az előbb tanuljon, mielőtt osztaná az észt!

  • Gergely Kóródy

    A nagytőke nem egy személy. A nagytőkés igen, de némely tőkével nem rendelkező CEO-nak nagyobb hatalma van mint a legtöbbjének

  • Emery B.

    Alig várom,hogy megszülessék az egyezmény és Európában megtanulják végre hogyan kell, lehet, érdemes, dolgozni.Minden termékük szolgáltatásuk messze jobb.Nagyszerű ország dübörögnek a közösségi kezdeményezések az organikus gazdálkodás stb.

    • Sándor Molnár

      Emery B., ingyenebed! Az USA a liberalizmus, és a demokrácia bajnoka, a világ megmentője! Eltekintve az indián őslakosság kiirtásától, az afrikai őslakosok rabszolgának behurcolásától, Pearl Harbor lebombáztatásától, A WTC tornyok önkezű lerobbantásától! A ll. Vh. óra általuk kirobbantott ~ 50 kisebb- nagyobb háborúról nem is beszélve. Az előbbi 2 úr által elhintett óhéber, farizeus szöveget már odaát, a kellően lebutított néppel is egyre nehezebb megetetni. Szégyelljék magukat kozmopolita, globalista, multikultis, nemzetvesztők! Legfeljebb állampolgárok, de nem magyarok!

  • Rózsa Sándor

    ~valahogy ezek,a”nagysikerű-díjazott”szociális innovátorok,nem akarnak Szabolcs-Szatmár-Bereg-megyébe,megérkezni…~ahol is igencsak-nagy-szükség-lenne-rájuk…~és,felzárkóztató-programjaikra…