Közel 20 civil szervezet – köztük a Hintalovon Alapítvány – gyerekekkel közösen kampányt indított „Te hogy látod?” címmel, ami a gyerekek tapasztalatait méri fel az ENSZ számára, mivel a szervezet idén a magyarországi gyermekek helyzetét vizsgálja. Egy online kérdőívben minden 18 év alatti fiatal névtelenül mondhatja el a véleményét suliról, biztonságról, szólás- és véleményszabadságról, vagy az esélyegyenlőségről. A ENSZ Gyermekjogi Bizottsága Magyarország számára megfogalmazott ajánlásai lehetőséget adnak arra, hogy a gyerekek visszajelzéseit és javaslatait a döntéshozók komolyan vegyék. Eddig már több mint 3000 gyerek töltötte ki a kérdőívet országszerte. A kezdeményezésről a Hintalovon Alapítvány gyermekjogi követét, a kampány egyik diákszervezőjét, Botos Vikit kérdeztük.

Átlátszó: Kitől származik a kérdőív ötlete, hogyan vettetek részt a kampány szervezésében? Hány éveseknek szól?

Botos Viki: Minden 18 éven aluli, Magyarországon élő gyereknek szól, aki már ki tud tölteni egy kérdőívet. Azért ezt a formát választottuk, mert így tudnak a legtöbben részt venni benne, így a legkönnyebb eljuttatni bárhova. Plusz egyik kérdés sem kötelező, és akkor lehet megcsinálni, amikor csak akarod. Ősz óta veszünk részt a kampányban, hirdetjük a kérdőívet iskolákban, barátok, ismerősök között Instagramon és Facebookon, de indítottunk online kihívást, hogy mások is beszálljanak a kampányba, hiszen mi sokkal könnyebben elérjük a kortársainkat.

Volt beleszólása a diákoknak a kérdőív összeállításába? Hogyan?

A nevétől kezdve a kérdések formájáig, mindenben számított a gondolatunk. A név például egy gyerek ötlete volt, mi voltunk az első kitöltők, majd a mi és pár ismerősünk gondolatai alapján formáztuk újra a kérdéseket. Azóta is, minden egyes anyag csak a mi véleményezésünk után kerülhet ki, egy részét mi is gyártjuk. Például videókat vagy akár mémeket, de készítettünk tájékoztató anyagokat is, hogy miről szól ez az egész.

Szerinted melyik a legfontosabb kérdés? Miért?

Lehet furán hangzik, de nekem az utolsó, a tipikus „még valami” opció. Hiszen ott tudja valaki igazán elmondani, ami benne van, ami igazán fontos neki, legyen az akár negatív vagy pozitív. A többi kérdés inkább csak egy kis segítség ahhoz, hogy milyen olyan területeken vannak jogaink – igaz így száraznak hangzik –, amikről nem is tudunk.

Mit gondolsz mik a legfontosabb problémák, amik az iskolás gyerekeket foglalkoztatják?

Ami közös bennük, vagyis az iskola. A diákok többsége túlterhelve érzi magát, ez nyilván az élete összes pontjára hatással van, így ez az, ami a leginkább zavarja. Meg a stressz, amit napról-napra kap, és napról-napra elveszi a kedvét, úgy kábé mindentől.

 

„Te hogy látod?” kérdőív
A kérdőív célja, hogy megismerje az ENSZ a gyerekek véleményét az iskolai, helyi, otthoni és online tapasztalatairól. Kitöltésével segíted, hogy a döntéshozók jobban figyeljenek a gyerekeknek fontos ügyekre. Bővebb információk a Hintalovon Alapítvány honlapján. A kérdőív kitöltése 15 percet vesz igénybe, és mindvégig névtelen maradsz. A kérdőívet itt tudod kitölteni. Kitöltési határidő: 2019. március 31. A kampány Facebook-oldala: www.facebook.com/tehogylatod

A kérdőívben nagyon sok kérdés a biztonságra vonatkozik. Te mennyire érzed magad biztonságban a lakókörnyezetedben vagy az iskoládban?

Egy kisebb városban lakom, itt 0-24-ben biztonságban tudom magam érezni. Persze ez inkább a közösségen múlik. Az iskolámat nem kifejezetten szeretem, de ennek nem a biztonság a kiváltója, ilyen szempontból minden rendben van.

Mik azok a dolgok, amik a legjobban zavarnak a saját iskoládban?

Nagy probléma a felszereltség hiánya, hisz hiába van projektor, ha nincs hova vetíteni. Hiába vannak gépek, ha nincs wifi hozzá. Hiába van rengeteg mosdó, ha vécépapír sehol. De mégse ezt mondanám a legnagyobb problémának. Talán a semleges közösség az. Látni az egész sulin, hogy mindenki szökik haza, ahogy tud, nincs kedve itt lenni, nincs kedve tanulni. Persze ezzel a többiek jókedvét és haladását is veszélyezteti, ebből jön, hogy nem úgy halad az osztály, hogy már a tanár se szeretne tanítani, sőt, nem is tud. Emiatt lemaradunk, gyorsítani kell, és újból jön a stressz.

Nálatok komoly probléma a zaklatás, bántalmazás? Neveket nem említve tudnál példát mondani ilyen esetekre? Hogyan kezelte az iskola, mi lett a következménye?

Egy egész jó osztály vagyunk, semmi ilyen nincs nálunk. Jó, klikkek és nézeteltérések mindig vannak és lesznek is, de nem akkorák, hogy komolyabb eszközökhöz kellene fordulni. Ha bármi történik, egy kedveltebb tanárral megbeszéljük a helyzetet, és magunk közt meg tudjuk oldani. Van külön osztályközösség-fejlesztő napunk, ahol törekszünk arra, hogy néha élvezzük is az ittlétet.

A te iskoládban beszélgettek az online biztonságról? Szerinted fontos ez a téma? Miért?

Már általános iskolában is volt előadás, ami azóta is megmaradt a fejemben. Ide, a gimibe is szokott jönni az iskolarendőr, és beszélget velünk akár erről is. Az ő foglalkozásai is mindig nagyon hasznosak, emellett élvezhetőek is. Szerintem nagyon fontos ez a téma, mert rémisztő, mennyi minden történhet és történik is körülöttünk nap mint nap, a média világában. Mi meg már kisgyerekkorunk óta napi szinten internetezünk felhőtlenül, emiatt sok minden rögzült, és nyugodtan, önfeledten merjük – és azt hisszük, hogy tudjuk is  – használni ezeket az oldalakat. Pedig nem így van.

Te mikor jöttél rá arra, hogy vannak gyermekjogok? Emlékszel egy konkrét esetre, amikor tudatosult benned, hogy neked is vannak jogaid?

Utólag úgy érzem, hogy valahol mélyen biztosan tudtam régebben is, mert a jogok arról szólnak, hogy mire van szüksége egy gyereknek. Tavaly ilyenkor kezdtem el utánanézni és bővebb infókat megtudni, amikor elindultunk egy emberjogi versenyen. A gyerekjogok alig fél éve tisztázódtak bennem, amikor elkezdtem a Hintalovon Alapítvánnyal dolgozni. Addig kapásból rávágtam, hogy nekünk sokkal kevesebb jogunk van, mint egy felnőttnek. Nem tudom honnan tudhattam volna, hogy ez nincs így, hiszen ez nem egy olyan téma, amiről sokat hallanánk, pedig mint kiderült, ezek a jogok mégis teljesen hétköznapi dolgok. Az iskolában sincs róla szó, fiataloktól se hallani, felnőttektől se. Bár lehet azért, mert ők sem tudják, hogy tényleg létezik a gyermekjog, és mindenhol ott van.

Van olyan eset, amire igazán büszke vagy, hogy kiálltál a véleményed mellett? Az iskolában ért emiatt hátrány?

A kérdőív is erre buzdít, hogy merd kimondani és felvállalni a véleményed. Nagyon erős akaratú családból származom, így kiskorom óta folyton kiállok az igazamért. Nem ért hátrány emiatt, de azért néhány reakció a kedvemet tudja venni. Például amikor valakivel ütközött a véleményem, és nem jutottunk közös pontra, többször megkaptam, hogy miért szólalok fel már megint. Vagy amikor a „Te hogy látod?” kérdőívet próbáltuk népszerűsíteni a suliban, nem tehettük ki a plakátot, bár magyarázatot nem kaptunk. Hiába támogatták a tanárok, ha az igazgató azt mondta: „Ezt biztos, hogy nem!” Vagyis négy szóval elintézte a dolgot, és elutasította a diákjai véleményét.

Mit mondanál azoknak a felnőtteknek, akik szerint a gyerekek dolga, hogy iskolába járjanak, nem pedig az, hogy utcára vonuljanak, tüntessenek?

Egyszerűen ezt is tőlük tanultuk, mint szinte mindent. Tőlük is ezt látjuk, hogy ha valami nem jó, megbeszélik, többen találkozva vitatják meg. A gyerekeknek is joga van közösen kiállni a véleményük mellett. Ha valami nem oké, jelezzük, próbálunk tenni a változásért. Amiért nekik is tenni kellene. Személy szerint én is voltam tüntetésen, és a szüleim büszkék voltak rám.

Kifejtenéd mit értesz az alatt, hogy „ezt is tőlük tanultuk”? Szerinted hogyan kéne viselkedni a felnőtteknek?

Az utóbbi években több, felnőttek által szervezett tüntetést láttunk az utcán, a tévében és főleg az interneten. Mi is szeretnénk beleszólni a minket érintő kérdésekbe, leginkább az oktatásba. Hiszen a gyerekeknek is joga van közösen kiállni a véleményük mellett, vagy akár békésen tüntetni. Ha nem is értenek velünk egyet a felnőttek, támogassanak minket, ha önálló véleményünk van, és tenni is szeretnénk magunkért, a jövőnkért. A mi tapasztalatunk is értékes, és egy jó megoldáshoz ezt is figyelembe kellene venni.

Az osztálytársaid, ismerőseid, vagyis a te korosztályod mennyire aktív? Mennyire vesznek részt a társadalmi eseményeken, mennyire hallatják a hangjukat?

Ez teljesen változó, sokakat egyáltalán nem foglalkoztatnak a társadalmi kérdések, míg mások szeretnek kiállni a véleményük mellett. Nem igazán kapunk információt a rólunk szóló országos döntésekről, sem arról, hogy milyen módon tudunk azokban részt venni. Persze igaz a mondás, hogy „aki keres, talál”, de a politika működéséről vagy a jogokról nagyon kevés ismeretet kapunk, mert ezekről nincs szó az iskolában. Ezért járunk a tüntetésekre is, hogy azt tanuljuk, amit tudnunk kellene, ne azt, amit majd sosem fogunk használni. A gyermekjogi követcsapatban mi erről és a vélemény- és szólásszabadságról tanulunk, és próbáljuk felhívni a kortársaink figyelmét arra, hogy ismerjék meg a jogaikat.

Kérdezett: Vitrai Barbara

Címlapképen: Botos Viki