Az adományozók többsége nem látja az utat, és a hozzá kapcsolódó munkát, költséget sem, amivel az adománya célba ér. Pedig nem lenne rossz, ha tudnák ezt is, talán ez befolyásolná az adományok összeválogatását is.
[sharedcontent slug=”cikk-kozepi-hirdetes”]
Nézzük, hogy juthat el az adomány a célcsoporthoz?
Az egyik lehetőség, hogy postán, vagy csomagküldő szolgálattal érkezik az alapítványhoz az adomány. Szeretjük a csomagban érkező adományokat. Ezek mindig válogatott, tiszta, hasznos holmik. Az ember szinte érzi a szeretetet, figyelmességet, mikor kibontja. Aki szán a postaköltségre, meggondolja, mi kerüljön bele. A címekre visszacsatolunk egy köszönőlevéllel, ha van emailcím is a csomagban, akkor a célba juttatásról is kaphat majd fotót az adományozó.
Vannak fővárosi gyűjtőpontok is, hiszen a legtöbb adomány innen érkezik, ahol leadható az adomány. Ezekkel a helyzet változó. Az ellenőrzés nélkül „leöntött” adományok között mindig sok van, ami inkább szemét. Piszkos, szakadt ruhák, táskák, fél pár cipők, használt pelenkák, mindenféle rossz tapasztalatunk van már. Ahol a gyűjtőponton van átvevő, ott megint pozitívabb a kép, oda jobb, használhatóbb holmikat visznek. Innen le kell szállítani még a ruhákat vidékre.
Néha kapunk ehhez segítséget, máskor nekünk kell megoldanunk. Ennek a költsége nem kevés, (50 ezer forint fölött vállalják pl. tőlünk, 250 km-ről, kisteherautóval). Sokan nem viszik el a gyűjtőpontokra, kérik, menjünk érte, de ha a teherautó még címről címre bóklászik a városban, a fuvarköltség emelkedik, és sokszor már a fejünket fogjuk, mert nem éri meg ez a többletköltség.
Míg ezek egy-egy családból származó ruhaadományok, csoportosan is érkezhetnek ilyenek. Sokan szerveznek a munkahelyükön, az iskolákban, különféle csoportokban adománygyűjtést. Ezeket leggyakrabban zsákokba ömlesztik, vagy nagy szatyrokba, többnyire válogatás nélküli, de zömében jó holmikat kapunk így. Az ilyen gyűjtéseken a szervezők többnyire átvállalják a szállítás költségét, és megoldják, hogy lekerülhessen, ami nagyszerű dolog.
Nagy segítség az adományokkal végzett következő lépéshez, ha méret, életkor szerinti címkézett csomagokat kapunk. (pl. 10 éves fiú, vagy 3 éves lány, 38-as női, L-es férfi, stb.) A ruhák az alapítványnál egy raktárba kerülnek, ahol fajta és méret szerint szétválogatják őket. Önkéntesek, vagy munkaviszonyban dolgozók. Ezután történik a családok szerinti csomagolás. Amikor valaki jelentkezik, hogy ruhára van szüksége, akkor megkérdezzük a méreteket és úgy készítünk csomagokat számukra.
Azokban a falvakban, ahol meg tudjuk oldani, ott kisebb raktárt használunk, és hetente lehet jönni ruháért a rászorulóknak. Fontos itt is, hogy mindenki olyan ruhát vigyen, amire szüksége van, és a mennyiséget is kontroláljuk, hiszen ezeknek a ruháknak is értéke van, amit szeretnénk, ha a rászorulók is értenének. E nélkül sok ruha a kályhában végezné, vagy más településen kezdenének kereskedni vele. Mi pedig nem ezt szeretnénk az adományokkal, hanem a ruházkodáson segíteni.
A ruhák szétosztása nem egyszerű feladat, sok konfliktust gerjeszthet, ezért nagyon fontosak a szabályok, a következetesség, és a folyamatosság is. Az ugyanis, hogy nem egyszeri az alkalom, lassan beépül, és megnyugtatja az embereket.
Azokon a településeken, ahonnan folyamatosan érkeznek kérések, de kapacitáshiány miatt kevés családdal vagyunk közvetlen kapcsolatban, ott a családsegítőknek adjuk tovább a ruhás zsákokat, rájuk bízva a szétosztás módját. Sok önkormányzattal vagyunk így partneri kapcsolatban.
És itt van még egy újabb költséget jelentő lépés, a célba juttatás, akár a családsegítőkhöz, akár a családokhoz kerül. Az alapítvány központjából a környező településekre. (Az Igazgyöngy Alapítványnál pl. 40 km-es körzetben dolgozunk.)
Mi, alapítványi dolgozók is folyamatosan adunk be ruhákat, akiknek gyerekei vannak, gyakrabban. Öröm látni, felismerni egy-egy ruhát, amit boldogan hordanak tovább azok, akiknek szüksége van rá.
Az adományokkal adminisztráció is van, táblázatba rögzítjük (nem darabonként, az képtelenség lenne, hanem kg-ra) a beérkező ruhaadományokat. Készítünk fotókat is, az adományok átvételéről, ezekkel emailen gyakran visszacsatolunk, de mindig kérjük, hogy ez maradjon a levelezésben, mert ez csak annak szól, aki szeretné látni, hogy jó helyre került.
Szóval, a fölösleges használt ruha összepakolása az első lépés, a második a segítő szervezethez való eljuttatás, a harmadik annak adminisztrálása, a negyedik a szortírozás, az ötödik a rászorulók igénye szerint a csomagolás, a hatodik a helyszínre juttatás, újabb adminisztrálás, majd a hetedik, a visszacsatolás.
Hét pont, mire a folyamat lezárul. Azt hiszem, ebből is látszik, mennyire fontos az első lépés. Elkeserítő, mikor a negyedik lépésnél a szemeteszsákok telnek meg, és külön fuvart kell fogadnunk, sőt, még a hulladéklerakóban is fizetnünk azért, hogy oda kerülhessen. A költségek előteremtése és racionalizálása fontos kérdés. Ezt sokan nem látják. Egy segítő szervezetnek ezt is elő kell teremtenie, a szállítást, a raktárbérlést, a csomagokkal dolgozó munkaerőt.
Ezért kérjük, mi, akik a többi hat lépésben dolgozunk a ruhaadományokkal, hogy az első lépésnél legyenek körültekintők. És azt is, hogy aki teheti, támogassa az adományok célba juttatását is.
Idén az Átlátszónet Alapítvánnyal közösen, az Erste Stiftung támogatásával kerül kiosztásra „A szegénységről méltósággal” sajtódíj, melyet három éve indított útjára...
A Hintalovon Alapítvány idén második alkalommal készített éves összefoglalót a gyermekek jogainak érvényesüléséről hazánkban. Bár vannak pozitív változások, az...
Áprilisban folytatódott a sikkasztással, magánokirat-hamisítással és jelentős kárt okozó hűtlen kezeléssel vádolt hivatásos gondnok pere, melyet pótmagánvádas eljárásban csaknem...
