Szocio

Hajléktalanok, menekültek, mélyszegénység, társadalmi felelősségvállalás. Oknyomozás a magyar szociális szférában, minden, amit nem akartál tudni.

Egyéb

Hogyan adományozzunk II. – A ruhaadományok célbajuttatása

 

Az adományozók többsége nem látja az utat, és a hozzá kapcsolódó munkát, költséget sem, amivel az adománya célba ér. Pedig nem lenne rossz, ha tudnák ezt is, talán ez befolyásolná az adományok összeválogatását is.


[sharedcontent slug=”cikk-kozepi-hirdetes”]

Nézzük, hogy juthat el az adomány a célcsoporthoz?

Az egyik lehetőség, hogy postán, vagy csomagküldő szolgálattal érkezik az alapítványhoz az adomány. Szeretjük a csomagban érkező adományokat. Ezek mindig válogatott, tiszta, hasznos holmik. Az ember szinte érzi a szeretetet, figyelmességet, mikor kibontja. Aki szán a postaköltségre, meggondolja, mi kerüljön bele. A címekre visszacsatolunk egy köszönőlevéllel, ha van emailcím is a csomagban, akkor a célba juttatásról is kaphat majd fotót az adományozó.

Vannak fővárosi gyűjtőpontok is, hiszen a legtöbb adomány innen érkezik, ahol leadható az adomány. Ezekkel a helyzet változó. Az ellenőrzés nélkül „leöntött” adományok között mindig sok van, ami inkább szemét. Piszkos, szakadt ruhák, táskák, fél pár cipők, használt pelenkák, mindenféle rossz tapasztalatunk van már. Ahol a gyűjtőponton van átvevő, ott megint pozitívabb a kép, oda jobb, használhatóbb holmikat visznek. Innen le kell szállítani még a ruhákat vidékre.

Néha kapunk ehhez segítséget, máskor nekünk kell megoldanunk. Ennek a költsége nem kevés, (50 ezer forint fölött vállalják pl. tőlünk, 250 km-ről, kisteherautóval). Sokan nem viszik el a gyűjtőpontokra, kérik, menjünk érte, de ha a teherautó még címről címre bóklászik a városban, a fuvarköltség emelkedik, és sokszor már a fejünket fogjuk, mert nem éri meg ez a többletköltség.

Míg ezek egy-egy családból származó ruhaadományok, csoportosan is érkezhetnek ilyenek. Sokan szerveznek a munkahelyükön, az iskolákban, különféle csoportokban adománygyűjtést. Ezeket leggyakrabban zsákokba ömlesztik, vagy nagy szatyrokba, többnyire válogatás nélküli, de zömében jó holmikat kapunk így. Az ilyen gyűjtéseken a szervezők többnyire átvállalják a szállítás költségét, és megoldják, hogy lekerülhessen, ami nagyszerű dolog.

 

IMG_0889

 

Nagy segítség az adományokkal végzett következő lépéshez, ha méret, életkor szerinti címkézett csomagokat kapunk. (pl. 10 éves fiú, vagy 3 éves lány, 38-as női, L-es férfi, stb.) A ruhák az alapítványnál egy raktárba kerülnek, ahol fajta és méret szerint szétválogatják őket. Önkéntesek, vagy munkaviszonyban dolgozók. Ezután történik a családok szerinti csomagolás. Amikor valaki jelentkezik, hogy ruhára van szüksége, akkor megkérdezzük a méreteket és úgy készítünk csomagokat számukra.

Azokban a falvakban, ahol meg tudjuk oldani, ott kisebb raktárt használunk, és hetente lehet jönni ruháért a rászorulóknak. Fontos itt is, hogy mindenki olyan ruhát vigyen, amire szüksége van, és a mennyiséget is kontroláljuk, hiszen ezeknek a ruháknak is értéke van, amit szeretnénk, ha a rászorulók is értenének. E nélkül sok ruha a kályhában végezné, vagy más településen kezdenének kereskedni vele. Mi pedig nem ezt szeretnénk az adományokkal, hanem a ruházkodáson segíteni.

A cikksorozat további részei:

Tanuljunk adományozni

Hogyan adományozzunk? I. – Használt ruhák

A ruhák szétosztása nem egyszerű feladat, sok konfliktust gerjeszthet, ezért nagyon fontosak a szabályok, a következetesség, és a folyamatosság is. Az ugyanis, hogy nem egyszeri az alkalom, lassan beépül, és megnyugtatja az embereket.

Azokon a településeken, ahonnan folyamatosan érkeznek kérések, de kapacitáshiány miatt kevés családdal vagyunk közvetlen kapcsolatban, ott a családsegítőknek adjuk tovább a ruhás zsákokat, rájuk bízva a szétosztás módját. Sok önkormányzattal vagyunk így partneri kapcsolatban.

 

14690846_10154671316779468_2616420739409466286_n

 

És itt van még egy újabb költséget jelentő lépés, a célba juttatás, akár a családsegítőkhöz, akár a családokhoz kerül. Az alapítvány központjából a környező településekre. (Az Igazgyöngy Alapítványnál pl. 40 km-es körzetben dolgozunk.)

Mi, alapítványi dolgozók is folyamatosan adunk be ruhákat, akiknek gyerekei vannak, gyakrabban. Öröm látni, felismerni egy-egy ruhát, amit boldogan hordanak tovább azok, akiknek szüksége van rá.

Az adományokkal adminisztráció is van, táblázatba rögzítjük (nem darabonként, az képtelenség lenne, hanem kg-ra) a beérkező ruhaadományokat. Készítünk fotókat is, az adományok átvételéről, ezekkel emailen gyakran visszacsatolunk, de mindig kérjük, hogy ez maradjon a levelezésben, mert ez csak annak szól, aki szeretné látni, hogy jó helyre került.

Szóval, a fölösleges használt ruha összepakolása az első lépés, a második a segítő szervezethez való eljuttatás, a harmadik annak adminisztrálása, a negyedik a szortírozás, az ötödik a rászorulók igénye szerint a csomagolás, a hatodik a helyszínre juttatás, újabb adminisztrálás, majd a hetedik, a visszacsatolás.

Hét pont, mire a folyamat lezárul. Azt hiszem, ebből is látszik, mennyire fontos az első lépés. Elkeserítő, mikor a negyedik lépésnél a szemeteszsákok telnek meg, és külön fuvart kell fogadnunk, sőt, még a hulladéklerakóban is fizetnünk azért, hogy oda kerülhessen. A költségek előteremtése és racionalizálása fontos kérdés. Ezt sokan nem látják. Egy segítő szervezetnek ezt is elő kell teremtenie, a szállítást, a raktárbérlést, a csomagokkal dolgozó munkaerőt.

Ezért kérjük, mi, akik a többi hat lépésben dolgozunk a ruhaadományokkal, hogy az első lépésnél legyenek körültekintők. És azt is, hogy aki teheti, támogassa az adományok célba juttatását is.

L. Ritók Nóra

A szerző az Igazgyöngy Alapítvány alapítója.

[sharedcontent slug=”cikk-vegi-hirdetes”]

Megosztás